Andrew Storm: Az Ok Amiért Otthagytam a Prófétai Mozgalmat

  

AZ INVÁZIÓ ELÉRI A PRÓFÉTAI MOZGALMAT IS

Nagyon sokan, hallva, hogy én hány éven keresztül voltam benne a Prófétai Mozgalomban,

egyszerűen nem értik, miért nem hagytam ott azt hamarabb. Megkérdezik tőlem: „Nem láttad,

mekkora szellemi becsapások zajlottak ott?” Erre a válaszom az, hogy: „De igen!” (Pontosan azzal

foglalkoztam idáig, hogy bemutassam, mennyire kisiklottak a dolgok!) Mindazonáltal nagyon sokáig

úgy gondoltam, hogy ha benne maradok a mozgalomban, és közben arra hívom fel az emberek

figyelmét, hogy vissza kell térni a mozgalom eredeti bibliai alapelveihez, és az eredeti isteni

elhíváshoz való hűséghez – akkor talán még meg lehet menteni a dolgokat.

Azt is látnunk kell azonban, hogy a modern Prófétai Mozgalom az elején még teljesen más volt. Akkor

még én is azért tudtam ebbe bekapcsolódni, mert ez a mozgalom eredetileg valóban a szentséget, a

közbenjárást és a valódi ébredést tette a középpontba.

Számomra mindig is nagy jelentőséggel bírt, hogy amikor 1982-ben Kansas városában ez a „modern”

prófétai mozgalom elindult, Isten nagyon is konkrétan szólt az akkori vezetőséghez, azzal

kapcsolatban, hogy „négy alapelvre” kell, hogy az egész felépüljön: (1) Szüntelen, éjjel-nappali

imádkozás; (2) Szívbeli szentség; (3) Semmiben meg nem alkuvó hit; és (4) A szegények felé való

nagyvonalú, bőkezű adakozás. Volt egy másik, szintén lényeges dolog is, amit az Úr ott rögtön az

elindulásunk elején mondott: „Meg fogom változtatni a kereszténységről vallott nézeteket, és a

kereszténység kifejeződését itt a földön, egy nemzedéknyi idő alatt.”

Képzeljük csak el, ha a modern Prófétai Mozgalom valóban erősen megállt volna az elinduláskor

vallott nézeteiben, bátran hirdetve ezt a négy alapelvet az Egyháznak már az 1980-as évektől! Mit lett

volna akkor, ha a szolgálattevők a hírnevüket arra használták volna, hogy ezekről prédikáljanak: a

„szüntelen imádkozásról, a szívbeli szentségről, a semmiben meg nem alkuvó hitről; és a szegények

felé való nagyvonalú, bőkezű adakozásról”! Képzeljük csak el, mit lett volna akkor, ha valóban

ERRŐL AZ ÜZENETRŐL lettek volna ismertek!

De mégsem ez történt. Ehelyett sokkal inkább a majdhogynem flúgosnak tűnő tanításaikról, a

bűnökben elbukott prófétáikról, és a „bizarr” manifesztációikról váltak közismertté. Az elején, még az

1980-as években még volt tisztaság, de az sajnos csak egy pár évig tartott. Ugyanis lassan az egész

mozgalom elfertőződött, és a vége egy szörnyű szellemi mocsárba való lesüllyedés lett.

Nem lehetséges-e, hogy Isten azért hívott életre egy prófétai hanggal rendelkező mozgalmat, hogy

megtérésre hívja a laodiceai Egyházat, mielőtt még túl késő lenne? (Merthogy erre vonatkozóan is

jöttek akkor próféciák.) Én ezt nagyon is valószínűnek tartom, de mégsem ez történt. Sőt, úgy alakult,

hogy pontosan 1980 lett az az év, amikor a túlkapások és az anyagi haszonlesés, a pénzvágy elkezdte

elönteni az Egyházat – különösen a karizmatikus köröket. Ekkor kezdett a „bővölködés”-doktrína is

egyre jobban hódítani, és a televíziós evangélisták pedig elkezdtek egyre nagyobb és nagyobb

szégyent hozni Krisztus Nevére.

35

Csak képzeljük el, mi lett volna, ha pontosan ebben az időszakban egy valódi Prófétai Mozgalom lett

volna, amely felemelte volna a hangját – „kiálts hangosan és ne kíméld!”-módon – a visszaélések

ellen! Az Egyház modern történelme teljesen másképpen alakult volna, az biztos! De sajnos nem így

lett.

A Prófétai Mozgalomnak soha nem lett volna szabad megengednie azt, hogy „kinyilatkoztatási”

élmények, vagy különös álmok és látások dominálják. És nem is arról kellett volna szólnia, hogy

minél több könyvet adjanak el, vagy minél több konferenciát szervezzenek – hanem egy olyan Istentől

kapott üzenettel kellett volna kiállnia, amely szó szerint felrázta volna a szunnyadó Egyházat, s ami

„isteni szomorúsággal” és mélységes, szívből fakadó megtéréssel töltötte volna be Isten népét – még

mielőtt túl késő lett volna.

De aztán berobbant az „invázió” – és lerombolta azt a kicsit is, ami még megmaradt.

A KANSAS-CITY PRÓFÉTÁK

Mire a torontói jelenség kirobbant (1994-ben), a Kansas Városi Prófétai Mozgalom már régóta komoly

gondokkal küszködött – és már nagy részét elvesztette annak a szellemi tőkének, amellyel kezdetben

rendelkezett. A Kansas városában lévő mozgalmat Mike Bickle vezette, aki nem is annyira

„prófétaként” (ő maga ugyanis nem volt próféta), hanem közbenjáróként és pásztorként vezette azt. Az

1980-as években még nagyon sok imával indították el ezt a kezdeményezést, de sajnos ekkora már itt

is megjelent az ellenség nagymértékű becsapása. És Torontó volt a végső csapás – s a Prófétai

Mozgalom már soha nem tudott az lenni, ami kezdetben volt.

S hogy a kansasi mozgalom támogatta-e ezt a szellemi „inváziót”? – Hát persze! Egyenest fejest

ugrottak bele! Akkor már olyan régóta prófétálgatták azt, hogy „ébredés, ébredés”, hogy már nagyon

kétségbeesetten várták, hogy valóban eljöjjön. S láthatóan már rögtön az első „erő-

megnyilvánulásoknak” bedőltek – legyen az hamis, vagy valódi. Sőt, egyenesen a legnagyobb

támogatói lettek az elkezdődő jelenségeknek!

Nagyon sokan azok közül, aki mind a mai napig támogatják Mike Bickle szolgálatát, fel sem ismerik,

hogy az egyik legnépszerűbb könyvében, a „A prófétálásban való növekedés”-ben (Growing in the

Prophetic) egy teljes fejezetet szánt arra, hogy Torontót és az ott zajló furcsa manifesztációkat

vehemensen megvédje. Emellett az is tény, hogy amikor a fő „torontóskodó” gyülekezetet kizárták a

Vineyard-mozgalomból 1995 végén, Mike Bickle – pusztán szimpátiából és a szolidaritása

kifejezéseként – szintén otthagyta a Vineyard-ot a gyülekezetével együtt. Ebben az időszakban történt

az, hogy a Prófétai Mozgalom és Torontó gyakorlatilag összefolyt, és egy mozgalommá vált.

Akkoriban nagyon gyakori volt az, hogy a nagy Prófétai konferenciákon a torontói/Folyó-mozgalom

vezetői és a nagy „próféták” együtt, egy pódiumon szolgáltak. Erről mindenki tudott. S így nem is

meglepő, hogy egy idő után a prófétai alkalmak az egész világon kísértetiesen kezdtek el hasonlítani

Torontóra, ugyanazokat a furcsa jelenségeket produkálva.

36

Nem tudom, kedves Olvasó, hogy szolgáltál-e már valaha is olyan gyülekezetben, ahol a pásztornak,

miközben beszél, időről-időre hirtelen önkéntelen mozdulattal megvonaglik a feje, majd kis kiáltások,

nyögések törnek fel belőle. Ami engem illet, én már szolgáltam ilyen helyeken. S nem tudom, vettél-e

már részt olyan alkalmakon, ahol majdhogynem úgy érezted magad, mintha állatkertben lennél – mert

tele volt a hely furcsa „manifesztációkat” produkáló emberekkel. Nos, én ilyen helyeken is voltam.

Aztán az egész odáig jutott, hogy a Prófétai Mozgalom az egész torontói jelenség fő hordozója és

propagálója lett. S ahogy ez a két mozgalom eggyé vált, a belső kortárs-nyomás szinte az

elviselhetetlenségig fokozódott. Ha valaki nem tartott a mozgalom irányvonalával, nagy bajba került.

Azonban mi mégis úgy éreztük, hogy nem hátrálhatunk meg. A szellemi ítélőképességem belül azt

„sikoltotta” nekem, hogy az, amit látok, nem más, mint egy hamisítvány, ami az igazi Ébredés előtt

söpör végig. Úgy éreztem, ez egy teszt a számunkra: felfedi azt, hogy a próféták valóban szeretik-e az

igazságot, és megbízhatóak-e annyira, hogy a későbbi, teljesen kibontakozó, valódi Ébredés során

fiatal megtérők ezreit vezessék majd. Véleményem szerint azonban a Prófétai Mozgalom ezen a téren

csúfosan elbukott, és egyenesen vezetett ahhoz az excentrikus viselkedéshez, amely ma látható –

merthogy az egész furcsaság valójában innen ered.

Nem telt bele sok időbe, és már a legvadabb dolgok fordultak elő – amiket sorra el is fogadtak, mint

„Istentől jövőt”. Az emberek olyan manifesztációkat produkáltak, amelyeket korábban simán

démonikusnak tituláltunk volna – azonban most mégis elfogadták ezeket, mint valahogyan a

„Szellemtől jövőt”. Az egész olyan volt már, mint egy rémálom – csak éppen ébren. Alig tudtuk

elhinni, amit láttunk. S a nyomás, hogy mi is folyjunk bele mindebbe, elviselhetetlen volt.

Természetesen az egész dolog állandóan ismételt jelszava az volt, hogy „ne ítélgesd” ezeket a

megnyilvánulásokat az eszeddel, hanem csak „nyisd meg magad” ezek befogadására. De nem

pontosan ez az, amit a New Age is tanít? Hát ugyan miféle „szellemi megítélés” ez?

No, persze, amikor én nyilvánosan közzétettem mindazt, amire a megfigyeléseim alapján rájöttem,

heves támadások értek – főleg magából a Prófétai táborból (annak ellenére, hogy én is úgymond „egy

voltam közülük”, bár valójában pont ez tette az egészet még rosszabbá a számomra). Nem akarták

ugyanis, hogy bárki is belerondítson a „mulatságukba” – s így az összeomlás tovább folytatódott.

Tehát a napjainkban tapasztalható dolgok – a „próféták” szellemi ítélőképességének a teljes hiánya, a

buta és egyáltalán nem bibliai gyakorlatok, stb. – nagy része erre az időszakra vezethető vissza. Van

egyfajta szellemi vakság, ami fokozatosan terjed ugyanis: ha valaki ragaszkodik ahhoz, hogy továbbra

is egy hazugságban higgyen, a végén az teljesen eluralkodik rajta – és ez még inkább vonatkozik a

prófétákra. A prófétáktól Isten ugyanis azt várja, hogy SZERESSÉK AZ IGAZSÁGOT.

37

TORONTÓ, A TESZT

Mint ahogyan azt korábban említettem, meg vagyok győződve arról, hogy ez a mozgalom egy próba

volt az Egyház számára. Royal Cronquist, egy Szent Szellemmel betöltött prédikátor volt az, aki a

következőket mondta:

Ez pedig az ún. „nevető ébredésre” vonatkozik, amely a kanadai Torontóban kezdődött, és végigsöpört

az országokon: minden egyes istentiszteleti alkalmon, ahová csak elmentem, egy furcsa, zavarba ejtő,

csodálkozó érzés fogott el, majd pedig szégyenérzet, míg a végén minden egyes alkalmat úgy hagytam

ott, hogy a belső emberemben nagyon megszomorodtam. Azonban igyekeztem, hogy ne ítéljem el

rögtön az egészet, hanem kerestem az Urat imádságban mindazokkal a negatív érzésekkel

kapcsolatban, amelyek bennem kialakultak…

Aztán az Úr Jézus megjelent egyszer a szobámban, és amit mondott nekem, az nagyon mélyen érintett,

és teljesen megdöbbentett engem: „A mostani, nevető ébredésben látható megnyilvánulások különböző

mértékben, de a Szent Szellem minden egyes kitöltetése során előfordultak. De ebben most mi nagyobb

szabadságot adtunk a Sátánnak, megengedve neki, hogy úgy kezdeményezzen és tegyen, ahogy akar…

Azt akartuk ugyanis, hogy a népünket, különösen a gyülekezeti vezetőket egy próba alá vessük, hogy

meglássuk, ‘megpróbálják-e a szellemeket’, hogy meglássák, azok valóban Istentől vannak-e vagy nem

(1Ján. 4:1); hogy megvizsgáljanak mindent, és erősen ragaszkodjanak ahhoz, ami jó, és hogy

gondoskodjanak afelől, hogy a magatartás, motiváció, a beszéd és a tettek terén minden a

Szentháromságot dicsőítse (1Thessz. 5:21); és hogy meglássuk, vajon a vezetők az alkalmakat ékesen,

tisztességben és szép rendben tartják-e (1Kor.14:40). Sőt, az áldások és látszólagos csodák bizonyos

része sátáni forrásból származik – a Mi beleegyezésünkkel.”

A gyülekezeti vezetők sajnos nagyon elbuktak ezen a próbán. S hogy miért? Azért, mert nem keresték,

nem kérték ki a Magasságos tanácsát (Jer. 23:16-22). Ezért, az Úrnak a napján, mivel ők

visszautasították azt, hogy minden tekintetben felnövekedjenek Bennem, átadom őket a saját testi

vágyaiknak. Megtévesztésnek, hitetésnek a szellemét adom beléjük, amelynek következtében hinni

fognak a hazugságoknak (2Thessz. 2:10-11, Jel. 13:14)…

Nincs annál rosszabb, mint amikor Isten „átad valakit arra, hogy az elhiggye a hazugságot” – s

méghozzá azért, mert az az illető annyira megy az „erők” és az élmények után, hogy a végén már

bármit elhisz. Véleményem szerint ez az állapot – amikor átadatsz annak, hogy elhidd a hazugságot –

nem más, mint a megtévesztettség végső állapota, egy olyan sors, amit én senkinek sem kívánok. Ez

történt volna tehát „Torontóval”? Sajnálatos módon azt kell gondolnom, hogy igen. Ez történt.

Ugyanis mindabban, ami ott zajlott, volt egy nagyon erőteljes megtévesztés – amit szintén láthattunk a

lakelandi események kapcsán. A vezetők között ugyanaz a szellemi vakság, ugyanaz a megtévesztett

gondolkodásmód volt megfigyelhető. Ezt döbbenetes volt látni.

Már nagyon hosszú ideje tanulmányozom az ébredések történetét – áttekintve ezeket évszázadokra is

visszamenően – ahhoz, hogy lássam: az Egyházban még soha ilyen nagymértékű „Kundalini” invázió

38

nem fordult elő ekkora, az egész világra kiterjedt méretekben, mint korunkban. Az utóbbi 16 évben

valami olyasmi történt, ami még soha azelőtt a történelemben: egy, bizonyos megtévesztő szellemek

által okozott masszív invázió, méghozzá olyan méretekben és hatókörben, ami az emberi elme

számára szinte felfoghatatlan. De mindezek ellenére tudom, hogy a végső szó akkor is az Úré lesz.

KIK VOLTAK A KC (KANSAS VÁROSI) PRÓFÉTÁK?

Kétség sem fér hozzá, hogy rögtön a legelejétől az egyik legkiemelkedőbb Kansas városi próféta Bob

Jones volt. Elég nehéz időben pontosan behatárolni, hogy mikor is ment ő szellemileg tévútra, de én

úgy gondolom, ez egy folyamat volt. 1992 után, miután egyfajta botrány tört ki a személye körül,

otthagyta a KC-t, és Rick Joyner szolgálatához csatlakozott, Észak-Karolinában. Véleményem szerint

az ő szolgálata mind a mai napig szellemileg fertőzött, nem tiszta. Bob Jones mindenféle nagy dolgot

prófétált Lakelanddel kapcsolatban is, mielőtt az egész ottani mozgalom összeomlott volna – és

általánosságban véve elmondható, hogy ő áll elég sok, napjainkban a prófétai mozgalomban

megfigyelhető, bizarr furcsaság hátterében. Nagy hangon támogatja a Kundalini inváziót, és pontosan

emiatt szerintem ő egy olyan szolgálattevővé vált, akit a legjobb elkerülni.

Ezt szemléltetendő, hadd adjam itt meg a szöveges átiratát Bob Jones néhány olyan megjegyzésének,

amelyeket ő nyilvánosan, a lakelandi pódiumon mondott Todd Bentley-nek:

BOB: „Odaküldtem hozzá az angyalaimat… ez a kanadai férfi kérte az én angyalaimat; s ez, a

‘Változás Szele’ nevű köztük a legerőteljesebb. Az arkangyalokon kívül ez a ‘Változás Szele’ nevű a

legerősebb angyal…”

BOB MONDJA TODD BENTLEY-NEK: „Ahogy figyellek most téged, VIBRÁLSZ. Tudod, kétféle

portál van, az órajárásával megegyező, és ellentétes. Amikor vibrálsz, akkor démoni vibrálást zársz

be. Mert az óra járásával ellentétes irányú vibrálás démonikus. A vibrálás pedig gyógyító. Mindez

különösnek hangzik nektek?” [Bob a kezeit ide-oda lengetve mondja:]… „S én most ezt felszabadítom,

elküldöm neked.”

Nem tudom, kedves Olvasó, te hogy vagy ezzel, de én a fenti megjegyzésekben semmi olyat nem

látok, ami még csak távolról is bibliai lenne. Mégis, sajnálatos módon Bob Jones nagyon sok nagyhírű

„próféta” és karizmatikus vezető mentora az egész világon – beleértve Rick Joyner-t, és másokat is.

Nem is csoda tehát, ha a dolgok úgy állnak, ahogy állnak!

A többi, jól ismert Kansas városi „próféták” között ott láthatjuk John Paul Jackson-t, James Goll-t, és

az utóbbi években pedig Paul Cain-t. Még egyszer szeretném itt hangsúlyozni, hogy mindegyiküknek

olyan szolgálatai vannak, amelyek, sajnálatos módon, többé-kevésbé hamis szellemekkel vannak

megfertőzve – és arra szeretnék figyelmeztetni mindenkit, hogy amennyire lehetséges, kerüljék el

őket. Természetesen ezek közül az emberek közül már egy sem szolgál kizárólagosan Kansasban. S az

1990-es évek közepétől kezdve Rick Joyner szolgálata, a Morningstar Ministries lett az, amelyik

egyre inkább a prófétai világ „középpontjává” kezdett válni.

39

A DOLGOK EGYRE FURCSÁBBAK LESZNEK…

1999-re az első két „hullám” – Torontó és Bronswille – már teljesen véget ért, elcsitult. De a

Kundalini invázió még közelről sem fejeződött be – nem, egyáltalán nem! Hanem az történt, hogy

visszaszorult a Prófétai Mozgalomba, ahol elkezdett terjedni és mutálódni, hogy aztán még egyszer,

hopp, kiugorjon, és befonja a karizmatikus mozgalmat, mihelyst lehetősége nyílik rá. De már ekkora a

dolgok még sokkal furcsábbak és hátborzongatóbbak lettek, mint azelőtt.

Ugyanis jöttek azok az évek, amikor mindenféle furcsa, és bizarr, New Age-es típusú jelenségek

kezdtek teret hódítani. Az embereket egy különös, szinte megszállott érdeklődés fogta el a „portálok”,

transzok, érdekes „angyalok”, aranypor, megjelenő drágakövek, szellemi részegség, fénykörök, dob-

körök 8 , „harmadik menny” vizualizálások, és más, ilyesmi jellegű bizarr dolgok után, amelyeket csak

elképzelhetünk. A keresztények közül nagyon sokan még mindig nem vették észre, hogy mennyire

kezd már mindez New Age-esedni – pedig ez annyira egyértelmű és világos volt, amennyire csak

lehetett! S természetesen mindez ugyanazt a kört, ugyanazt az embercsoportot érintette, akik azelőtt az

összes többi furcsaságba is lelkesen vetették bele magukat. Valahol olyan ez, mint amikor valaki

kábítószerfüggő: mind magasabb és magasabb „csúcs-élmények” átélése kell ahhoz, hogy elérd

ugyanazt a szintet. S így az egész mozgalom egyre jobban csúszott le a helyes vágányról. A bizarr, új

jelenségek és manifesztációk felszínre bukkanásával pedig a „prófétai” vezetők egy teljesen új köre

bukkant fel, akik pontosan ezekre a szellemi furcsaságokra szakosodtak.

Patricia King egyike volt azoknak, akik igen nagy hírnévre tettek szert ebben az időszakban. No

persze, ő egyáltalán nem volt „új” szolgálattevő, már jóval azelőtt is hallani lehetett róla – de hirtelen

ő, és egy sereg másik ember tűnt fel, és került rövid idő alatt előtérbe. Egy másik ilyen ember Todd

Bentley volt. Emellett ott volt még David Herzog és Joshua Mills, Bobby Conner és Paul Keith Davis

– és még sokan mások.

A PRÓFÉTAI FURCSASÁGOK, BIZARR DOLGOK TÚLTENGÉSE

Hadd osszak meg most veled, kedves Olvasó, egy bizonyságot azért, hogy legyen egy elképzelésed

arról, milyen veszélyes és bizarr szellemi ténykedések kezdték el dominálni ezt a mozgalmat. A

következő beszámolót egy olyan idősebb testvérnő osztotta meg velünk, akit én egy nagyon odaszánt,

Szent Szellemmel betöltött keresztényként ismerek – egy igazi imaharcosként.

LYNN tehát ezt írta:

„Miután Isten megadta nekem, hogy a Szent Szellemmel betöltekezhettem, az Úr csodálatos módon

munkálkodott a szívemben, és én – először az életemben – megértettem azt, hogy milyen komoly,

valóságos dolog is a bűn, ami elválaszt minket a Szent Istentől… S a szellememben annyira nagy

éhség töltött el engem az Úr felé – csak az volt a gond, hogy valahogyan mindig a rossz helyeken

8 Emberek dobolnak egy körben ülve vagy állva, adott ritmusra, ami gyakori a sámánista és neo-pogány körökben. – a ford.

Forrás: Wikipédia

40

kezdtem el Őt keresni. Így történt az, hogy még ott az elején kikötöttem Jill Austen-nek az alkalmain,

aki tanított minket, és imádkozott értünk, és folyamatosan csak az angyali meglátogatásairól beszélt

nekünk. Ennek az lett az eredménye, hogy még több szellemi megtévesztés és sötétség-ajtó nyílt ki

előttünk. Egyedül Isten kegyelmének köszönhető, hogy ki tudtam jönni ebből a megtévesztésből – de ez

még így is elég sok időbe telt, és az Úr kellett, hogy radikális módon megmutassa nekem, hol hibáztam

az Istennel való járásomban.

Én is becsatlakoztam a Prófétai Mozgalomba, mivelhogy Jill Austen teljesen benne volt a Kansas

Városi Prófétai Körben, és én pedig akkor még megbíztam az ítéletében – mert végül is, Isten

prófétája volt, vagy nem?... Elkezdtem tehát én is ezekre a nagynevű, híres szolgálattevőkben

bővölködő prófétai konferenciákra járogatni – még közbenjáróként is segítettem a munkájukat –, és

nem ismertem fel azt, hogy már régóta csak testben járok (nem szellemben), és hogy többre tartottam

az emberek személyét, mint magát Istent. Egy óriási, sátáni megtévesztés van ott, ugyanis az emberek

azt hiszik, hogy minden erejükkel és minden módon Istent keresik. Mindenféle angyali történeteket

(megjelenő angyal-por, angyal-tollak, stb.) is hallottam ott, és sajnos mégsem ismertem fel azt, hogy

ez az ellenségnek csupán egy másik taktikája, megtévesztése arra, hogy elvonja a figyelmedet Isten

igaz, helyénvaló imádásáról, és hogy e helyett az élményekre, a megnyilvánulásokra, az emberi és

angyali dolgokra fektess hangsúlyt. Jóllehet – hála Istennek – én soha nem jutottam el odáig, hogy

angyalokat kezdjek el imádni, de sajnos az én figyelmem is sokszor az ‘Isten embereire’ irányult, és

arra, hogy ők ‘milyen szellemiek’ – és hadd mondjam el: pontosan ez az, ami ezeket a nagynevű

szolgálattevőket élteti, mozgatja – ők ugyanis nem azért lettek dollármilliomosok, mert a keresztet és a

megtérést prédikálják!

E konferenciák többségét egyfajta szellemi sötétség (sötét szellemi lények) követik. A Szent Szellem

sokszor beindította bennem a szellemi vészjelzőimet, és megengedte azt, hogy meglássam ezeket a sötét

szellemeket bizonyos szolgálattevőkben, pl. két nagyhírű női konferencia-vezetőben – szinte egészen

addig a pontig, hogy láttam, ezek a szellemek bennük hogyan sikítanak –, és akkor azt mondtam:

‘Köszönöm neked, Uram, hogy megmutattad nekem, hogy ezek hamis próféták.’ De sajnos én még

ekkor is bizakodva kerestem ezekben a körökben az ‘igazi’ szolgálattevőket, és még mindig nem

figyeltem úgy, ahogy kellett volna arra a bizonyos benső, csendes hangra – a Szent Szellem hangjára.

Aztán eljött szolgálni Rodney Howard-Browne – és a Szent Szellem megmutatta, milyen szellemi

sötétség állt mögötte. Ezek után elkezdtem figyelni Patricia King-et és Todd Bentley-t, és – mivel akkor

még egyáltalán nem tudtam arról, milyen ‘irányított Harmadik Menny-vizualizálásokat’ folytatnak le –

részt vettem egy ötnapos Patricia King-féle konferencián, és két Todd Bentley-féle konferencián is.

Sajnos én is elkezdtem ezeket a ‘harmadik menny’-féle meglátogatásokat, irányított vizualizálásokat

elképzelgetni, és nem ismertem fel, hogy ezek a szellemek valójában a sötétség szellemei – a New Age

ezeket ‘szellemi vezetőknek’ hívja –, pedig valójában nem mások, mint démonok. Na, tehát én akkor

sajnos még Todd Bentley egyik hangfelvételét is megvettem, amelyen a ‘harmadik menny’-

vizualizálásokról tanít, és hazavittem, hogy otthon hallgassam meg.

Ott feküdtem tehát a padlón a nappalimban, miközben hallgattam azt, hogy kell ‘a harmadik mennyet

vizualizálni’, miket kell mondani, stb., és már teljesen kezdtem is ennek hatására átszellemülni, amikor

hirtelen elkezdtem irányíthatatlanul rángatózni, vonaglani és nyögni– és szinte rögtön egy időben

41

ezzel egyszerűen megmerevedtem: egy testrészemet sem tudtam mozgatni – és akkor azonnal

felismertem, hogy egy démon próbál éppen uralmat venni rajtam. Ekkor minden erőmmel, amit csak

össze tudtam szedni magamban, elkezdtem kiáltani: ‘Istenem, ments meg! Jézus, segíts!’ – és abban a

pillanatban, ahogy az Úrhoz kiáltottam, felengedett a testem merevsége, és már tudtam mozogni. Isten

akkor este szó szerint megmentett, megszabadított engem – amiért örökké hálás leszek Neki.

Azt az estét könnyek között töltöttem: sírva kértem az Urat, hogy bocsásson meg nekem – és közben

megtagadtam minden negatív szellemi befolyást, amit beengedtem az életembe azáltal, hogy

kézrátétellel imádkoztak értem, és megtagadtam mindazt a szellemi megtévesztést, amelynek

megnyitottam magam, és mellyel megszomorítottam magamban a Szent Szellemet, s hogy ezzel a

megtévesztéssel az Ő igaz erejének és személyének egy torz képét engedtem be az életembe.

Azóta már nem tudok – és nem akarok – csendben maradni ezzel kapcsolatban: igyekszem mindenkit

figyelmeztetni, amikor ezek a dolgok szóba kerülnek. Én ugyanis benne voltam, sok évvel ezelőtt, és

csináltam mindezt –, de most már erősen figyelmeztetem az embereket arra, hogy nagyon sokan ezek

közül a szolgálattevők közül szellemi sötétségben járnak – csak éppen úgy állítják be, annyi igazság-

látszatot keltenek, amely még éppen elég ahhoz, hogy az emberek azt higgyék, ők Isten valódi

apostolai/prófétái! Bárcsak adná az Úr, hogy sokan felismerjék ezt a megtévesztést, és ki tudjanak

jönni ezekből!...”

Ezt a következő beszámolót egy olyan fiatal, Szent Szellemmel betöltött pásztor írta, aki egy, Patricia

King által tartott alkalmon vett részt Arizónában:

M. S. PÁSZTOR ezt írta:

Ezek az ún. „próféták” és „dicsőítők” valójában utat engedtek megtévesztő és familiáris szellemeknek,

angyalokat imádtak, és istentelen szellemi portálokat nyitottak meg, sőt, átmentek azokon. Soha az

életemben én még nem szomorodtam meg és nem háborodtam fel ennyire, mint amikor ezeket a

dolgokat láttam! És úgy tűnt, ezeket senki még csak észre sem vette, se nem törődött azzal, mi is folyt

ott valójában…!

Hadd közöljek most még egy beszámolót egy olyan személytől, aki éveken keresztül részt vett ebben a

mozgalomban:

JACK azt írta:

Nagyjából már 1998 óta részt vettem a Prófétai Mozgalomban, és azelőtt még Mike Bickle

gyülekezetébe is jártam… Aztán elkezdtem a Todd Bentley-féle ébredési alkalmakra járni, és sajnos én

is – igen nagymértékben – megtévesztés áldozata lettem. Elolvastam Patricia King könyvét is, a

„Szellemi forradalom” 9 címűt, áttanulmányoztam Todd Bentley önéletrajzát, és Mike Bickle dolgait is,

és még Rick Joynerét is. Az a veszélyes ezekben, azért annyira megtévesztőek ezek, mert nagyon sok

része annak, amit mondanak, igaznak hangzik/tűnik – de mégis: egy teljesen más szellem munkálkodik

mögöttük. Engem is valószínűleg azért tudtak becsapni, mert annyira naiv és fogékony voltam…

9 Spiritual Revolution

42

Még Arizonába is elmentem, hogy részt vegyek egy „Extrém Prófétai” (Extreme Prophetic 10 )

rendezvényen, ahol is az egyik alkalmon észrevettem Joshua Mills-t, akit éppen „zafírpor” fedett be –

egyfajta „kék csillogás”, ami láthatóan elkezdett megjelenni rajta, miközben a cipőjéből pedig olaj

kezdett el folyni –, és aztán egy bögre illatos olajat kezdtek el mutogatni az embereknek, amelynek

olyan illata volt, mint a bornak, s mely korábban a kezeiről csepegett le. Nagyon naiv és hiszékeny

voltam, mert azt gondoltam: „Hűha, itt valami rendkívüli történik!” – tehát csak Isten cselekedhetett.

Az akkor egyáltalán nem jutott az eszembe, hogy „egy gonosz és parázna nemzedék keres jelet.”

Nos, aztán visszautaztam a városomba – és kitört Lakeland. Oda akkor már nem mentem el, mert

tudtam, hogy bárhol is vagyok, az Úr ott van velem. Az emberek azonban szinte megőrültek, és rögtön,

tömegekben utaztak oda. Az IHOP (International House of Prayer) még kenetátadó alkalmakat is

tartott. Aztán megláttam Bentley-t, ahogy éppen a Morningstar-ban gyűjtött be nagy felajánlásokat –

és aztán jöttek a hírek a házasságtörő szerelmi viszonyáról és az erkölcstelen életéről. Teljesen

összezavarodtam, és komoly kérdések kezdtek el felmerülni bennem. Majd aztán lassan elkezdtem

kimászni ebből a komoly sötétséggel borított, mély kátyúból. Nagyon hálás vagyok neked, hogy

kitartóan szóltad az igazságot szeretetben…!

Ha az Úr úgy vezet, megkérhetnélek arra, hogy imádkozz már értem, hogy teljesen szabadítson meg az

Úr engem ennek a megtévesztésnek minden maradványától, és hogy elvezessen engem minden

igazságra, MINDEN IGAZSÁGRA, s hogy megszabaduljak minden hazugságtól, amit elhittem,

ahogyan hallom és befogadom AZ IGAZSÁGOT.

BILL JOHNSON, CHÉ AHN ÉS TÁRSAIK

Miközben szeretnék mindenkit figyelmeztetni a nyíltan „extrém” típusú szolgálatokat illetően – hogy

azokkal kapcsolatban rendkívül elővigyázatosnak kell lenni –, nem szabad elfeledkeznünk arról sem,

hogy vannak mások is, akik ennek a mozgalomnak egy „elfogadhatóbbnak” tűnő változatát képviselik.

Az egyik ilyen ember Bill Johnson, a Bethel gyülekezet pásztora a kaliforniai Redding városában,

akinek a közössége nagyon nagy befolyással bír a karizmatikus mozgalomban. Ő írta az „Amikor a

Menny lejön a földre” 11 című könyvet is, és elég sok jónak tűnő dolgot is mond – különösen az isteni

gyógyítással és az utcai szolgálatokkal kapcsolatban. Sajnálatos módon azonban a színfalak mögött

Bethel (és különösen a Szolgáló Iskolájuk, a Bethel School of Ministry) szó szerint hemzseg a torontó-

szerű bizarr manifesztációktól, a „szellemi részegségtől”, és így tovább. Sőt, nagyon sokat meg is

hívnak szolgálni és kenetet továbbítani a Bethel School-ba azok közül az extrém szolgálattevők közül,

akik torontói kenettel rendelkeznek. Maga Bill Johnson pedig egyike volt azoknak a vezetőknek, akik

Lakelandben a színpadra felmenve elismerték és jóváhagyták a Todd Bentley-féle ébredést – nem

sokkal azelőtt, hogy az egész darabokra hullott. S hogy mi az én tanácsom? – Gondoljátok meg kétszer

is, mielőtt a gyermekeiteket oda külditek tanulni! Alább közlök egy bizonyságot, amit egy fiatal

testvérnő osztott meg velem, aki nem is olyan régen még Bill Johnson Szolgáló Iskolájában tanult:

10 Egy, főként Patricia King nevével fémjelzett heti keresztény televíziós programból kinövő, alkalmakat és konferenciákat

szervező médiaágazat.

11 When Heaven Invades Earth

43

JOHANNA ezt írta:

2008 augusztusában a kaliforniai Redding-be költöztem, hogy a betheli Természetfölötti Szolgálat

Iskolájába járjak (Bethel School of Supernatural Ministry). 2009 májusában végeztem ott… Azért

mentem oda, mert egy szolgálóéletre szerettem volna felkészülni. De szinte rögtön elkezdtem

magamban megkérdőjelezni azt a fajta bizarr viselkedésmódot, amivel ott szembesültem – és ami ott

teljesen normális volt.

Bethelben csak úgy dobálják, teljesen megszokott módon, a bennfentes kis mondásaikat, pl. „Isten

csak szép és jó dolgokat mond neked”, „Nincs olyan magasságos, mint a Magasságos”. Az iskolai

órák alatt, és a gyülekezeti alkalmakon mindenféle hirtelen, bizarr és a figyelmet teljesen megzavaró

viselkedést lehet látni: hirtelen kiabálások, nevetések, stb. Amikor vendég-szolgálattevő érkezett

hozzánk, a diákok kint tolongtak, teljesen a pódiumnál, csak azért, hogy közel, érintéstávolságba

kerüljenek a beszélővel. Arra tanítottak minket, hogy bármilyen kenet a miénk lehet, ha azt

„magunknak követeljük”. A diákok sokszor egyenesen megrohanták a pódiumot, és a színpad körüli

helyeket, csakhogy a szolgálók rájuk tudják tenni a kezeiket.

A meghívott vendég-szolgálattevők között ott volt többek között Bob Jones, Heidi Baker, Georgian és

Winnie Banov, Randy Clark, John és Carol Arnott… Ché Ahn, és Randall Worley is. Rendszeresen

voltak óráink és alkalmaink Bill Johnsonnal, Beni Johnsonnal… és más, egyéb betheli pásztorokkal.

Azonban ezeknek a szolgálattevőknek a szellemileg részeg viselkedése és a megkérdőjelezhető

tanításaik sokszor ijesztőek és megdöbbentőek voltak. Bizonyossággal állíthatom, hogy amíg ott

voltam, a „megtérés” szót, mint olyat, egyetlen szolgálattevő szájából sem hallottam.

Emlékszem arra, milyen volt, amikor a Banov házaspár jött hozzánk: az egész hely tiszta káosz volt.

Amikor ők megérintettek valakit, az a személy hirtelen és nagyon erősen elkezdett rángatózni, vagy

összevissza imbolyogni, mintha részeg lenne. A Banovék egyébként a világon sok táján szolgálnak a

szó szerint szemétdombokon élő emberek felé… De ahogy csak visszaemlékezem, ők is csak szeretetről,

örömről, boldogságról, és az új borról beszéltek – másról nem.

Emlékszem, hogy egy nap az egyik betheli pásztor bevezetett minket abba, amit úgy hívtak, hogy

„találkozások”. A teremben elsötétítették a fényeket, bekapcsoltak egy „szellemben átitató” zenét, és a

nő arra utasított minket, hogy üljünk le kényelmesen. S ami ezután történt: gyakorlatilag ez a pásztor

az ott lévő 800 diákot egy közös transzba vezette bele. Ilyen instrukciókat kezdett adni nekünk: „Csukd

be a szemed, és képzeld el magad a kedvenc helyedre. Most pedig Jézus sétál feléd. Mit mond neked?

…Most pedig ad neked valamit. Mit ad neked?...”

Nagyon gyakran beszéltek angyalokról. Emlékszem, hogy Beni Johnson egyszer egy lakókocsival

bejárta Arizonát és Új-Mexikót, hogy felébressze azokat az angyalokat, amelyek történetesen

„szunyókáltak”. (Egy másik, nagyon gyakran használt kifejezés Bethelben az volt, hogy: „Ébredj,

ébresztő!”) Emellett szinte állandóan csak arról beszéltek az emberek, hogy milyen angyali

találkozásaik voltak, és hogy a „mennyben” jártak. Az egyik fiatal hölgy, akit ismertem, csak arról

44

beszélt, hogy mindenhol angyalokat lát, állandóan beszélget velük, és hogy segít majd a barátainak

abban, hogy ők is ugyanezt tudják majd átélni.

Bethel olyan, mint Disneyland: veszélyesen könnyű minden másról elfeledkezni, és helyette csak a

látnivalókra és az élményekre összpontosítani… Isten olyan ott, mintha a Télapó lenne – és az igaz

evangélium prédikálása nélkül pedig eltűnik az Úr igaz tisztelete.

Bill Johnsonhoz hasonlóan Ché Ahn is egy kaliforniai pásztor, akinek rengeteg követője, és a

karizmatikus körökben pedig igen nagy neve van. De hadd mondjam el újra, hogy ő is egyike volt

azoknak, akik Lakelandben a pódiumon állva támogatták és felhatalmazták Todd Bentley-t – és

kétségtelenül ő is egyike azoknak, akik ugyanezt a „kenetet” hordják magukon, és adják tovább. Mint

ahogyan ezt írta is nekem valaki, aki részt vett az ő egyik alkalmán:

LUCY azt írta:

Október végén részt vettem a Virginia állambeli Fredericksburg-i Izzó Ima (Prayer Furnace)

rendezvényen, ahol Che Ahn szolgált. Ott nagyon sok olyan manifesztációt láttam, amelyekről te is

írtál: összevissza ugrabugrálás a dicsőítés alatt, azonnali hátraesés, amint Che Ahn rád tette a kezét,

sok esetben extrém vonaglások, rángatózások is voltak. Mindez engem nagyon nyugtalanított, így haza

is jöttem, és – akkor először életemben – betettem egy Todd Bentley videót. Mondanom sem kell,

teljesen elborzasztott, amit láttam…

AZ IGAZSÁG AZ IHOP-RÓL (INTERNATIONAL HOUSE OF PRAYER)

Nekem egyáltalán semmiféle örömet nem okoz, hogy ezekről kell írnom, sőt, sokkal inkább tölt el

engem e témák kapcsán a szomorúság és a fájdalom. 1999-ben Mike Bickle, aki addig a Kansas City

Próféták Gyülekezetének (KC Metro) volt a pásztora, lemondott erről a tisztségéről, hogy elindíthassa

az „Imádság Háza” szervezetet, ami már régóta a szívében volt. De emlékezzünk csak arra, hogy

Bickle személyesen védte meg a torontói szellemet és a „manifesztációkat”. Sőt, meghívta John

Arnott-ot is, hogy Kansas Cityben szolgáljon, és kihozta a gyülekezetét a Vineyard Mozgalomból,

annak kifejezéseként, hogy nem ért egyet azzal, hogy a fő „torontói-áldás” közösséget kizárták a

Vineyardból. S hogy vajon átvitte-e ezeket a furcsaságokat az új „Imádság Háza” (IHOP)

mozgalomba? Sajnálatos módon úgy tűnik, hogy igen.

A Kansas Citybeli IHOP egyik fő tanítása az lett, amit csak úgy hívnak: „menyasszonyi paradigma”

(Bridal Paradigm) – ami nem más, mint Mike Bickle sajátos, egyedi tanítása. Gyakorlatilag ez az

Énekek Énekét és a „Krisztus menyasszonya” fogalmat kapcsolja össze egyfajta extrém módon: úgy

kell Krisztushoz mennünk, mint egy elbűvölt szerelmesnek – tehát bizonyos módon úgy kell

közelednünk Hozzá, mint az Ő „barátnői”. Más szavakkal, még a férfiaknak is úgy kell viselkedniük

Isten felé, mintha alapjában véve az Ő, szerelmi vágytól égő „menyasszonyai” lennénk. A személyes

véleményem az, hogy ez egy nagyon testi(es) módon való megközelítése Istennek – ami ráadásul,

szerintem, minden bibliai alapot nélkülöz. Alább közlök részleteket egy pár olyan, hozzám beérkezett

e-mailből, amelyben az erre a bizonyos tanításra vonatkozó tapasztalataikat, észrevételeiket írták le:

45

„R---” azt írta:

Két évvel ezelőtt költöztem KC-be, hogy az IHOP-ra tudjak járni… De annyira összezavart engem az

egész ottani „menyasszonyi paradigma”, meg a Jézus „elbűvölt” szíve, és az Énekek Éneke! Én nem

tudok Jézushoz, mint „romantikus szeretőhöz” viszonyulni – és nem is akarok! Azon igyekszem, hogy

tiszta gondolataim és tiszta szívem legyen Isten előtt. Azt akarom, hogy egy istenfélő férj legyen

mindez a számomra, hogy ő mutassa be az életünkben Krisztus szeretetét és fennhatóságát felém. De

itt minden barátom ezt mondja: „Jézus a te férjed – engedd, hogy Ő legyen az első szerelmed és

gondviselőd” – mintha kerülnöm kellene a férfiakat, és fel kéne adnom az egész házasság fogalmát

mint olyat.

„C---” ezt írta:

Döbbenetes, hogy mennyire olyan ez a tanítás, mint a „kovász”. Egy pár évig olyan hívők között

voltam, akik befogadták ezt a „menyasszonyi paradigma”-tanítást, ami KC-ből jött. Ez nagyon

érdekes módon tapadt rá az emberre: jóllehet én magam ezzel soha nem találkoztam közvetlen módon,

mégis, szinte önkéntelenül is ragadt rám ebből, pl. olyan álmaim voltak, amelyek – ma már tudom –

tisztátalan szellemektől jöttek. De hála Istennek, a szellemi megítélő antennáim elkezdtek működni, és

elkezdtem ezt az egész, szentségtelen jellegű dolgot elutasítani. Mint ahogy ez sok szellemi túlkapással

kapcsolatban is igaz: ez is egy olyan szellemi keverék, amely következménye annak, amikor a

megtévesztés keveredik a Szent Szellem tiszta kijelentésével – és az eredmény egy nagyon, nagyon

veszélyes szellemi mixtúra.

Alább közlök néhány részletet egy olyan KÖNYVBŐL, amely ebben az IHOP Szolgáló-Iskolában

(Kansas City-ben) a kötelező olvasmányok között szerepel:

„Ó, Örökkévaló Tekintet!

Milyen áthatolóak a Te Lángjaid,

Melyek bejárják a legsötétebb részeimet

A Vágy égető folyóival,

Otthagyva engem mezítelenül, megtisztítva és feltárva

…mégis megölelve…

Megragadod a leggyengébb részeimet,

És kegyelmeddel csókolod azokat,

Felemeled az én gyenge, erőtlen bensőmet

A Te hatalmas, oly szent szereteteddel…” (52. oldal)

„Teljesen kitárta kezeit az Úr felé, és minden erejével és szerelmével mondta: ‘Élvezz engem – itt és

most, az én teljes gyengeségemben, élvezz engem.’” (84. oldal)

A fenti részt tartalmazó könyv, amelynek címe „Mélység mélységre – Az Ölelés Utazása” 12 , ilyen

hangnemben folytatódik tovább, még további 200 oldalon keresztül. Hadd emlékeztesselek, kedves

Olvasó, hogy ez a könyv az IHOP Kansas City mozgalomnak egy hivatalosan is ajánlott, jóváhagyott

12 Deep Unto Deep – The Journey of the Embrace

46

kiadványa, amelynek az előszavát maga Mike Bickle írta. A Szolgáló-iskolájukban ez egy „kötelező

olvasmány” a fiatal diákok számára.

(Maga Mike Bickle, az IHOP alapítója több könyvet is írt erről a témáról, mint pl. „Szenvedély

Jézusért” 13 , és az „Isten szeretetének örömei” 14 . Én személy szerint azokat is szellemileg eléggé

ízléstelennek találom, noha ezek közel sem annyira rosszak, mint az előbb említett, idézett könyv.)

Amikor olyan kifejezéseket hallunk, mint pl. Isten „elbűvölt” szíve, „szerelmi vágytól égni” Jézusért,

Jézusba „szerelmes”, Jézusért „rajongásig odavan”, stb., akkor tudhatja az Olvasó, hogy olyan

emberek között van, akiket ez a bizonyos tanítás befolyásol. S el lehet képzelni, micsoda hatással van

az emberekre – férfiakra és nőkre egyaránt –, ha azt mondják nekik, hogy úgy kell viselkedniük, mint

szerelmes, romantikától égő „menyasszonynak” Jézus felé! Biztos vagyok benne, hogy nem nehéz

meglátni, milyen gyorsan ki tudják használni a tisztátalan szellemek ezt a dolgot. És őszintén szólva,

szerintem pontosan ez történik nagyon sok ilyen esetben: hamis, érzéki szellemek kezdenek el

működni.

2009 végén az IHOP elkezdett rendszeres esti alkalmakat tartani Kansas Cityben, egy „ébredésnek”

köszönhetően, amely – szerintük – kirobbant közöttük. Valóban Isten kezdett el különleges módon

munkálkodni közöttük, vagy alapjában véve csak a jó öreg „Folyó”/torontói manifesztációk kezdtek el

ott újra működni? Nos, mint ahogy azt két volt IHOP-os ember írta nekem:

SARAH ezt írta:

Nem tudok mást tenni, csak sírni emiatt az egész miatt…

Az IHOP internetes közvetítésén keresztül néztem a mostani, állítólagos „Szent Szellem kitöltetés” első

néhány esti alkalmát, és meg kell mondjam, az egész nagyon hamar sekélyes lett. Az első esti alkalmon

elhangzott dicsőítésen kívül minden más totál káosz volt! Ó, a szívem szakad bele…! Hiszen olyan sok

embert ismerünk és szeretünk Kansas Cityben…!

Néztem, ahogy az én szeretett testvéreim az Úrban kontrollálhatatlanul nevetnek, úgy rángatóznak,

mintha betegek lennének, úgy imbolyognak és beszélnek, mintha részegek lennének, és „nyelveken

énekelnek”, de totál káoszban, és a nyelvek magyarázása nélkül. A barátaimnak már többször is

említettem ezt a bizonyos „Szellemben való megrészegedés” dolgot, és jóllehet újra és újra

bebizonyítottam nekik az Igéből, hogy Isten a mértékletességet támogatja, amivel ők egyet is értenek,

mégis: továbbra is úgy viselkednek, mintha részeg bolondok lennének! (Lásd: Titusz 1:8; 1Thessz. 5:6-

7, amelyeket, ha több bibliafordításban is megnézünk, akkor láthatjuk, hogy az önuralmat

összefüggésbe hozza a józansággal. Ez arra a tényre mutat, hogy a Szent Szellem egyáltalán nem

gyönyörködik a részegségben, mint olyanban, hanem sokkal inkább a józanságban – és a Galata 5:22-

ben felsorolt Szellem gyümölcsei között is ez szerepel, nem igaz?) A részegség teljesen ellentétben áll a

Szent Szellemmel való betöltöttség állapotával! Mert a józanság Őtőle jön, lásd: 1Pét. 1:13, 4:7 és

5:8…

M---- ezt írta:

13 Passion For Jesus

14 The Pleasures of Loving God

47

Most már az IHOP is összeállt a torontós emberekkel, Bill Johnson-nal, és egy csapat másik emberrel,

akiknek nagy nevük van a „jelek és csodák” terén, és/vagy a szellemben való részegség terén…

Azonban, ha a Szent Szellem egyik gyümölcse az önmegtartóztatás (mértékletesség), akkor hogyan

mondhatja bárki is, hogy a részegség és a manifesztációk ugyanattól a Szellemtől jönnek? Ennek így

nincs semmi értelme… Hol látjuk azt bárhol is az Írásban, hogy Jézus manifesztációkat vagy

részegség-tüneteket produkál? Nem, ez nincs a Bibliában, és az Egyházban sem lenne szabad ott

lennie…

MIKE BICKLE NYUGTALANÍTÓ ÁLMA

2009. február 13-án Mike Bickle-nek egy nagyon nyugtalanító álma volt, amelyet meg is jelentetett az

IHOP honlapján, mivelhogy úgy érezte, hogy az álmának erőteljes prófétai vonatkozása volt az IHOP-

ra és más mozgalmakra nézve. Alább közlöm az álmot – kedves Olvasó, te pedig döntsd el, hogyan

értelmezed:

MIKE BICKLE – 2009. február 13.

Az éjjel nagyon hosszú, életszerű és erőteljes prófétai álmom volt. Hajnali fél 3-kor ébredtem fel, egy

igen erős „ez valóságos!”-érzéssel.

Álmomban egy szabadtéri konferencián vettem részt kb. 40,000 emberrel együtt. A konferencia

helyszíne egy nagy, szabadtéri stadionnak a baseball-mérkőzések helyszíneként szolgáló tágas, nagy

területén volt. Az imádságról, az erőről és az utolsó időkbeli ítéletről prédikáltam éppen. Én a két,

egymást követő délutáni alkalmon szolgáltam. Sok különböző karizmatikus helyről voltak ott vezetők

és gyülekezeti tagok. Bill Johnson-ra és az embereire konkrétan emlékszem, hogy ők is ott voltak.

Nagyszerű testvéri közösségben voltunk együtt.

Én éppen a második délutáni alkalmon való szolgálatomat fejeztem be, kb. 5-kor, amikor a Jelenések

12:7-9-ben leírt események kezdtek megtörténni. Démoni fejedelemségeket vetettek le a földre,

amelyek úgy néztek ki, mint nagyon nagy kígyók (több mint 90 méter hosszúak, és 15 méter

vastagságúak voltak), nagy, sárkányszerű fejekkel. Nagyon sok ilyen kígyó ereszkedett le az égből a

földre. A konferencián részt vevők közül senkinek sem volt elegendő szellemi megértése vagy hite, hogy

erővel és magabiztossággal tudjon reagálni a helyzetre. A különböző karizmatikus helyekről

egybegyűlt emberek, és az összes vezető is félelemmel és teljes zűrzavarban kezdett el rohanni,

menekülni – beleértve az IHOP embereit is.

Ezek a kígyószerű szellemi fejedelemségek telve voltak iszonyú haraggal az emberek ellen. Nagyon

mérgesek voltak, sőt, megalázottnak érezték magukat, hogy őket most leparancsolták a földre.

Az emberek nagyon megrémültek. A démoni lényekkel együtt még korom, illetve nedves, sárnyi

vastagságú hamu is hullott az égből, besötétítve az eget, miközben csak hullott és hullott az emberekre.

48

A baseball-pálya végén nem volt kerítés, így közülünk nagyon sokan arrafelé kezdtek el futni, kifelé a

stadionból, a nagy füves tér végén lévő épülethelyiségek felé.

Mindenki teljes zűrzavarban és félelemmel menekült. Senkinek sem volt erre a helyzetre megoldása.

Nekem is sikerült kiszaladnom a nagy füves tér mögé, ahol az épületek voltak (a bejáratnál). Ahogy

szaladtam, nedves hamu borított be engem is. Az emberek közül nagyon sokan azonban nem jutottak ki

– őket a kígyók megmarták, és nedves hamu fedte be őket.

A bejáratnál azonban gonosz rendőrök álltak, akik azt mondták nekem: „Neked vissza kell menned a

nagy füves térre. Vagy visszamész, vagy börtönbe viszünk.” Közönyösek, érzéketlenek voltak aziránt,

hogy mekkora veszélynek teszem ki magam azzal, ha visszamegyek a pályára. Úgy feltételezem, ezek

az antikrisztusi rendszerhez tartoztak. Nagyon nagy dilemmába kerültem, és azt gondoltam: „Éppen

most menekültem meg az elképzelhető legnagyobb veszélyből, és újra vissza kell mennem oda.” Ahogy

ott álltam a rendőrök mellett, azt gondoltam: „Bárcsak mindannyian jobban felkészültünk volna az

utolsó idők eseményeire, amikor még volt felkészülési időnk és lehetőségünk.”

Azt mondtam magamnak: „Az erőről szóló vita sajnos sokkal nagyobb, mint maga az az erő, amelyben

ténylegesen mozgunk.” Egy nagyon erőteljes, sürgető érzéssel ébredtem fel… Az álom lényege az volt,

hogy el kell kerülnünk azt, hogy készületlenül érjen minket az az időszak… Ma a különböző

karizmatikus csoportok (az IHOP-ot is beleértve) nem foglalkoznak mással, csak azzal, hogy üres

szócsatákat vívnak az utolsó időkbeli erőviszonyokról, anélkül, hogy valójában felkészültek lennének

arra a napra…”

ÚJRA A KÖNYV SZERZŐJE:

Ennél a pontnál lenne egy-két egyszerű kérdésem, amelyeket fel szeretnék tenni. Ha a stadionban lévő

negyvenezer ember az IHOP-mozgalom befolyása alatt van, miért nem tudtak védekezni a

„kígyódémonok” ellen, amik lejöttek és elkezdték őket mardosni? A vezetők miért nem tudták a

tanításaikkal felkészíteni erre az embereket? Vajon pusztán véletlen egybeesés, hogy a „Kundalini”-ről

mindig, mint egy „kígyószerű” szellemről beszélnek mindenhol? És vajon lehetséges-e, hogy az

álomban szereplő „rendőrök” valójában Isten emberei voltak, aki megakadályozták azt, hogy Mike

Bickle el tudja kerülni ugyanazt a sorsot, amit a saját emberei szenvedtek el? …Ez egy nagyon

nyugtalanító álom – valóban.

Lehet, hogy furcsán hangzik, de mindazok ellenére, amiket mondtam, van a szívemben szeretet és

tisztelet Mike Bickle és más, itt említett vezetők felé. Nem minden, amit ők mondanak, „rossz” –

egyáltalán nem. Azonban úgy hiszem, hogy sajnálatos módon ezek az emberek egy nagyon komoly

szellemi megtévesztés áldozatai – ami, véleményem szerint nagymértékben hat azokra az emberekre

is, akiket ők vezetnek. A Kundalini-szellem egy nagyon komoly megtévesztése az ellenségnek, és

soha nem szabad ezt könnyedén kezelnünk! Így, itt is sajnos azt a figyelmeztetést kell mondanom,

hogy „Maradjatok távol az IHOP-tól!”

49

HEIDI ÉS ROLLAND BAKER

Nagyon sokan felháborodnak, amikor azt látják, hogy a Kundalinis „Óvakodj tőle!”-listába az IRIS

Ministries létrehozóit, Rolland és Heidi Baker-t is beleveszem. Felhívják a figyelmem arra, hogy ez a

házaspár milyen figyelemreméltó és csodálatos munkát végez a szegények között Mozambikban. Igen

– ezt én is tudom! És teljes mértékben támogatom is azt a nagyszerű munkát, amit a szükségben lévők

és az árvák felé végeznek. Igen, és azt is támogatom, hogy próbálják felrázni az Egyházat, hogy egyre

többen csatlakozzanak be az ilyen jellegű szolgálatokba. Én magam is teljesen meg vagyok győződve

arról, hogy igenis kell a szegények felé szolgálni, és gyakran prédikálok is erről. Tehát nem ez az oka

annak, hogy mégis arra figyelmeztetem az embereket, hogy óvakodjanak az IRIS Ministries-től.

Az ok valójában az, hogy ezek az emberek nagyon mélyen benne vannak az egész „Folyó”

manifesztációs dolgokban, és már évek óta! Heidi Baker-t mindenki jól ismeri a furcsa, Kundalini-

szerű hajlongásairól, forgásairól, és a színpadon belőle felfakadó „Úúúú”-nyögéseiről. Ő a

megnyilvánulásait illetően nem annyira vad, mint Stacey Campbell – de azért így is elég rossz. S ők is

nagyon sok embernek adták át ezt a szellemet. Az IRIS-nak a fő központja Redding-ben van, és Bill

Johnson-nal is van kapcsolatuk. Az az egész kör ott sajnálatos módon ugyanazzal a furcsa szellemi

háttérrel van megfertőzve. Bárcsak ne így volna – de sajnos ez a helyzet, és nekünk pedig fel kell ezt

fednünk, ki kell hoznunk a világosságra, nehogy Krisztus Teste még nagyobb kárt szenvedjen. Nekem

személyes szinten nincs problémám ezekkel az emberekkel – sőt, pont az ellenkezője. De úgy

gondolom, nem szabad megengednünk ennek a szellemnek, hogy még több báránykát pusztítson el

Krisztus drága nyájából.

AMIKOR OTTHAGYTAM A PRÓFÉTAI MOZGALMAT

Ezen a ponton szeretnék egy kicsit még visszatérni az én személyes dolgaimra. 2003-ra a szolgálatunk

mind nemzetközi szinten, mind pedig Új-Zélandban igen nagymértékben kiszélesedett. A számunkat

illetően még mindig „kicsik” voltunk, de újra és újra megtapasztaltuk azt, hogy Isten az általunk

kiküldött dolgok, üzenetek hatását megsokszorozza. Ekkora én már tíz éve vettem részt a Prófétai

Mozgalomban (főleg annak a „kiadványozási” részében). Az új-zélandi keresztény könyvesboltokban

megjelent az egyik könyvünk, a „Az eljövendő utcai ébredés” 15 , és én országszerte jártam, mindenfelé

prédikálva. A nemzetközi levelezési listánknak már 5000 feliratkozott tagja volt. De engem

mindeközben, ahogy telt az idő, mind nagyobb elégedetlenség töltött be a Prófétai Mozgalommal

kapcsolatban.

2003-ban Isten szolgálati ajtót nyitott nekem, hogy több helyen is tudjak szolgálni Amerikában – és az

Egyház felé egy nagyon komoly, sürgető üzenettel küldött engem oda: hogy már csak egy korlátozott

„időablak” van az amerikai nép számára, hogy teret adjon az igazi ébredésnek és belépjen abba – és ha

ezt nem teszik meg, akkor annak igen komoly, negatív következményei lesznek, katasztrofális szinten.

Ez egy nagyon komoly, kijózanító üzenet volt: felhívás a megtérésre, és a gyötrődő, odaszánt, Isten

előtti megalázott állapotban való imádságra.

15 The Coming Street Revival

50

Még ugyanabban az évben egy másik hosszú, több állomásos amerikai szolgálati körút nyílt a

számunkra, mely során Isten az egész családunknak ajtót nyitott arra, hogy oda tudjunk költözni, és ott

szolgálni. 2004 elején Kansas Cityben telepedtünk le – közel a forrongó események centrumához. S az

elkövetkezendő két és fél év nagyon sok mindent tartogatott a számunkra.

Az utolsó csepp a pohárban – melynek következtében végleg otthagytam a Prófétai Mozgalmat – egy

nagy konferencia volt, amelyet a régi Kansas City Próféták egykori épületében tartottak 2004

októberének végén. A konferencia állítólagos célja az volt, hogy üdvözölje a Kansas City próféták

„visszatérését” – ahogy egy közös alkalom erejéig az egykori tagok visszatértek, hogy sok év után újra

együtt, egy helyen szolgáljanak. A konferencia szolgálattevői a mozgalomban ismert, legnagyobb

nevek közül kerültek ki: Bob Jones, John Paul Jackson, Bobby Conner, Paul Keith Davis, James Goll,

és a többiek szolgáltak ott.

Azt, hogy mely dolgok történtek ezen a konferencián, már más könyvekben részletesen tárgyaltam,

így nem szeretném most itt újra magamat ismételgetni. Csak annyit mondanék, hogy igen, ez volt az a

konferencia, amely minden kétséget kizáróan megerősítette bennem azt, hogy a Prófétai Mozgalmon,

abban az állapotában, amelyben ott volt, már tényleg nem lehetett segíteni. Szavakkal alig lehet leírni,

hogy milyen állapotba került az egész mozgalom. Mint ahogy azt később le is írtam:

„Gyakorlatilag minden nap teljesen megszomorodva és lehangoltan jövök haza. Pedig nagy

várakozással és reménységgel jöttem el erre a konferenciára, azt gondolva, hogy Bob Jones

visszatérése még esetleg visszahozhatja mindazt, ami annak idején jó volt ebben az egész

mozgalomban. Tényleg barátként jöttem, de itt három nap leforgása alatt ellenséget csináltak

belőlem…”

A következő nap – s ez október 31-én, a Reformáció Napján volt – ugyanabban a teremben gyűltünk

össze, egy belső találkozóra. S ez lett az a nap, amikor bejelentettem a távozásomat. De az igazi nagy

„vihar” azután következett, hogy e-mailben is kiküldtem a távozásom hírét.

A távozásomat bejelentő e-mailem címe az volt, hogy „Otthagyom a Prófétai Mozgalmat” 16 , és még

ugyanazon a héten meg is jelent. De micsoda felfordulást okozott! Az egész világról mindenhonnan e-

mailek szó szerint ezreit kaptam, válaszképpen. Mindet el sem tudtam olvasni – annyira sokan írtak

nekem. De, mint ahogy azt már korábban leírtam, az emberek többsége meglepő módon támogatta a

döntésemet.

Mindig is úgy éreztem, hogy a KC-be jövetelem célja elsősorban az volt, hogy sürgetőleg hívjam fel

az emberek figyelmét arra, hogy a mozgalomnak vissza kell térnie az eredeti elhívásához, és

felhatalmazásához. Azonban ott felismertem, hogy ez többé már nem volt lehetséges, és hogy Isten azt

akarta, hogy szálljak ki az egészből. Felismertem, hogy ez a mozgalom igen veszélyes terepre tévedt,

és annyira belemerült a megtévesztésbe, hogy szó szerint életveszélyes volt továbbra is benne maradni

bármilyen módon. S akkor még nem is tudtam, hogy a következő években mi vár erre az egészre:

hogy mennyire rosszabbodni fognak ott még a dolgok!