Az ismeretlen próféta naplója – Wendy Alec
PDF formátumban letölthető itt: Az ismeretlen próféta naplója
(Hagyaték egy hűtlen nemzedék számára)
Részletek
Azoknak, akikkel rosszat tettek Ó, szeretett gyermekem, mennyire összeszorul a szívem azt látva, hogy mindenképp meg akarod védeni magadat azoktól, akik rád akarnak támadni. Ó, gyermekem, mennyire bánkódom miattad azt hallva, hogy titokban ezek ellen beszélsz. Mert amit mondasz róluk, ugyan igaz, viszont az már a te személyes döntésed, hogy részese leszel-e pellengérre tűzésüknek és bukásuknak – mert bizony te a saját életedet keresed, és így a magasabb rendű életet, amelyet Én bennem már megtaláltál, elveszíted. Mert bizony azt mondom neked, hogy miközben arra törekszel, és azért küzdesz, hogy megőrizd, ami a tiéd, elveszíted. És miközben arra törekszel, és azért küzdesz, hogy te magad győzedelmeskedj, újra tőrbe esel. És miközben ellenséged hibáit felfeded, és mások előtt kiteregeted, közönséges bábbá válsz az ellenség kezében – még akkor is, ha tényleges hibákra leltél. Mert figyeltem, hogy ellenséged szorult helyzetéből merítesz magadnak vigasztalást. És figyeltem, hogyan igazolod magad előtt haragodat és reakcióidat azok ellen, akik megkárosításodra törekednek. De – szeretett gyermekem – e mai napon kiterjesztem feléd kezem, és szelíden hívlak, ó, nagyon szelíden, hogy találj magadnak vigasztalást. De ne abban, hogy te magad győzedelmeskedsz, vagy ellenségedet pellengérre állítod, hanem találj Én bennem vigasztalást. És mennyire összeszorul a szívem miattad, szeretett gyermekem, azt látva, hogy – nyomorúságos félelmeid és bizonytalanságod által hajtva – szidalmazod azokat, akik rosszat tettek veled. De azt mondom neked, gyermekem, hogy kizárólag akkor tudod letenni az életed, ha – még az elárultatás fájdalmai és szenvedései közepette is – lemondasz a győzedelmeskedésre való jogodról, leteszed az igazságtalanságokat, és megbocsátasz azoknak, akik rosszat tettek veled. És amint jogaidról lemondasz – szeretett gyermekem -, és félelmeidet és bizonytalanságodat leteszed, és felhagysz azzal a hiábavaló próbálkozással, hogy védelmezd mindazt, ami számodra kedves, akkor megszűnik a gyötrődésed, kiárad a békességed, és megtalálod, amit te magad megvédeni képtelen voltál. Mikor tehát mindezt az Én kezembe átadod, Én fogom azokat védelmezni. És amint leteszed az életed, akkor találod meg igazán. És amint áldást árasztasz azokra, akik rosszindulatúan bántak veled, akik meggyaláztak, és akik életedre és becsületedre törtek, akkor válsz szabad emberré. És, szeretett gyermekem, amikor oly gyenge és oly sebezhető vagy, de Én rám támaszkodsz, akkor vagy igazán erős. Veszítsd hát el életedet, gyermekem. Merjed elveszíteni, s akkor megnyered a magasabb rendű életet, amely élet és békesség és közösség Én bennem.
A próféták – egy rettenetes társaság
Hah! Azt mondja az Úr: Bizony, ebben az időszakban, a mostani időkben, az Én prófétáim hamarosan különös és rendkívüli dolgokat cselekednek. Igen, készüljetek! Készítsétek fel magatokat a rendkívülire, mert egy népet támasztok, próféták csapatát, akik Krisztus teste számára olyanok lesznek, mint az érdes smirglipapír. Bizony, szolgáim közül sokan még azt is meg fogják kérdőjelezni, és azon is ámulni fognak, ahogyan az Én prófétáimat a szolgálatra ezekben a napokban elhívom. Mert előhozom az Én prófétáimat keletről és nyugatról és délről és északról. És közülük nem sokan lesznek ismertek, és nem sokan lesznek képzettek. De képzettek Én bennem – ezt mondja az Úr. Mert ők, igen, ezek az emberek, igen, az ő arcuk mint a kovakő. Nem törődnek emberek véleményével vagy lelkészek vélekedéseivel, sem azok rendszereivel, politikájával és manipulációival. Ők a mostani időben lépnek elő, egyik a másik után. És nem lesz szükségük, sem igényük emberek kegyére vagy jutalmára, mivel ők egy különös és csodálatos társaság – szentek és odaszántak az Úr számára. Mert nem megvesztegethetők és nem korrumpálhatók. Mert az ő mesterük nem a pénz, sem a hírnév, sem mások jóindulatának keresése. Hanem Izrael hatalmas Szentje az ő mesterük. Tehát e próféták elő fognak lépni, és vezetőim közül sokan, nagyon sokan csak állnak majd, vegyes érzésekkel szemlélve őket. És egész fellépésüket ádáz szenvedély hatja majd át, mert nem emberek véleményére hallgatnak. Ugyanis az ő kiképzésük lakatlan helyeken történt – pusztaságokban. Mert félreértve és elutasítva nevelkedtek. Mert megvetve és mellőzve élték napjaikat, és emberi ítélettel mérték őket. Most pedig előlépnek, és aranyként fénylenek. Nincs ember – sem felekezet, sem pásztor, sem vének -, akik őket megvásárolhatnák. Mert ők az Enyéim – ezt mondja az Úr. Mivel tűz tisztította meg őket, csak Én hozzám ragaszkodnak. Csak az Én beszédemet szólják. Csak az Én cselekedeteimet cselekszik. Tehát előáll majd az első, és szavait saját kezemmel fogom megerősíteni. Majd szorosan utána tíz másik lép elő. Majd húszan, majd még százan, azután még ezren – és tűzként söpörnek végig az Én Egyházamon. És felemelik hangjukat, ítéletet szólva az Én Egyházam hamis szisztémái ellen. És felemelik kezüket, mint Illés, és az Én jeleim és ítéleteim köveik őket. De még első számú vezetőim is ámulva háttérbe vonulnak, és ezeket az embereket az Én prófétáimként fogadják, mert bűntudatra ébrednek és az Én Atyám iránti félelem esik rájuk, és tudni fogják, hogy ezek az emberek az Övéi, egyedül az Övéi. És így az Én vezetőim önvizsgálatot tartanak. Számot vetnek saját útjaikkal, és – az Én prófétáim fellépésének szenvedélyessége miatt – földre esnek, és megtérnek. És így fog az Én Egyházam megtérni. Ezenképpen e hatalmas és észrevétlen személyek miatt fogom az Én ítéletemet visszatartani. És amint Jónás visszatartotta kezemet Ninivében, úgy fogom visszatartani kezemet az Én Egyházam jelenlegi engedetlen nemzedékétől is. És így az Én irgalmam hatalmas módon kitöltetik és kiárad. Figyeljetek nagyon, és vegyétek észre ezt a ‘rettenetes’ csapatot, mert azt mondom nektek, hogy épp ezekben az órákban támadnak közöttetek. Vigyázzatok, és legyetek képesek őket felismerni, nehogy úgy találtassatok, hogy őket megvetitek – e furcsa és rettenetes embereket, a Felséges Isten prófétáit.
Készüljetek a szenvedés idejére
Mert egyre csak azt mondom az Én Testemnek, és egyre csak szólok az Én Testemhez: ‘Készüljetek, készüljetek az időkre, melyeknek még rá kell törniük e Földre’. Mert a nyugati világban mostanáig könnyű volt az Én követőmként járni – azt mondja az Úr. A Földnek jelenleg csak néhány elszigetelt térségében van, hogy az Én népem az Én nevemért szenved, és hogy az Én evangéliumomért életüket és szeretteik életét igazán leteszik. De e mai napon kijelentem nektek, hogy a szenvedés időszaka közelít, és hamarosan le is csap a Földre. Én pedig az Én nyugati Egyházam felett bánkódom. Ó mennyire siratlak benneteket, az Én szeretett Egyházamat, mert azt mondom nektek, hogy nincs közöttetek senki, egyetlen egy se, aki igazán fel lenne fegyverkezve a napra, amely rátok szakad. És a mai napon azt mondom nektek: Ügyeljetek útjaitokra, Én Egyházam, és vigyázzatok, mert mostani figyelmeztetésem az Én irgalmam számotokra. Mostani figyelmeztetésem az Én kegyelmem számotokra. Szeretteim, ragadjátok meg az Én irgalmamat. Ragadjátok meg az Én kegyelmemet, és térjetek meg. Változtassátok meg útjaitokat. Az Én útjaimat öleljétek magatokhoz. Keveset fektessetek be a magatok hírnevébe, de sokat az Enyémbe. Keveset fektessetek be a magatok épületeibe, de sokat az Enyémbe. Mert az Én Épületem az Én népem, ti pedig nem törődtetek az Én népemmel. Az Én gyermekeimnek azonban végtelen értéke van Számomra – azt mondja az Úr. Igen, az Én feddésem az Én kegyelmem számotokra. Felkészülésre szólítom fel az Én Egyházamat, hogy a megpróbáltatásokban szilárdan meg tudjon állni, és meglegyen számára a kiváltság, hogy Értem és az Én evangéliumomért szenvedhet. Mert az Én elhívottaim közül sokan megfizették már elhívásuk árát, és hatalmasan munkálkodtak is, a hit nagy cselekedeteit hajtva végre. És ez rendben is van, mondja Isten Szelleme, de most meg kell tanulnotok szenvedni is az Én evangéliumomért, és ez magasabb rendű, mint nagy cselekedeteket véghezvinni. Övezzétek fel belső embereteket. Készüljetek háborúra, készüljetek háborúra! Készüljetek fel rendkívüli invázióra a szellemi régióból! Övezzétek fel magatokat háborúra – ezt mondja az élő Isten Szelleme. Övezzétek fel magatokat, mert a behatolás, mely a szellemi régióban sátáni invázióval indul, hamar átcsap a látható világba is. És amint egy vagy két tragédiát már láttatok, azt mondom nektek, hogy ezek semmik ahhoz képest, ami elkövetkezik. Mert azt mondom nektek, hogy ahol most békében éltek, és ahol most szólásszabadságban jártok, ott egy olyan időszak jön el, egy olyan periódus, amikor az Én nevemnek csupán kimondása is akkora üldöztetést támaszt, hogy sokan közületek – jelenlegi vezetőket is beleértve – felmérik az árát, és nem fognak kitartani. Úgy hogy figyeljetek pásztorok, figyeljetek szellemi vezetők – titeket akarlak most megszólítani, és hozzátok könyörgök esedezve. Készítsétek fel magatokat. Készítsétek embereiteket, készítsétek gyülekezeteiteket háborúra. Mert kevés bennük a kitartás, és nem lettek megtanítva, hogy nehézségekben kitartsanak. Nem lettek megtanítva arra, hogy rendületlenül megálljanak. Van nagy hitük, de nincs kitartásuk. Megtanítottátok őket bővölködni, a legfinomabb búzát enni, és szép épületeiteket megépíteni, de tejjel tápláltátok őket, ami pedig nem fogja őket az elkövetkezendő időkben megtartani. Tanítsátok őket pásztorok, tanítsátok őket. Tanítsátok őket szellemi vezetők, tanítsátok őket arra, hogy az Én nevemért megpróbáltatásokat tudjanak elszenvedni. Tanítsátok őket szellemi vezetők, tanítsátok őket. Tanítsátok őket a nehézségekben való kitartásra, tanítsátok őket az Én nevemért való szenvedésre, és hogy ne törődjenek a saját jó hírükkel. Mert azt mondom nektek, hogy ha most végigtekintek az Én Egyházamon, az Én népem közül sokan, nagyon sokan drágábbnak tartják saját jó hírüket az Én jó híremnél. Ők nem fognak az elkövetkező időkben megállni. Az Én népem közül sokan, nagyon sokan a javaikban bíznak – abban, amijük van, abban, amit birtokolnak. Ők híjával fognak találtatni, mert azt mondom nektek, hogy oly mértékben szabadul el a gonoszság a Földön, és oly mértékű sötétség ideje jön rá a Gyülekezetre, hogy minden, ami ideig-óráig való, egyszer csak elpusztul. És akkor az Én szentjeim újra felkelnek, hogy az Én nevemet hirdessék, mert újra egyedül az Én nevemért fognak élni. Az Én Egyházam lángoló fáklyaként és hegyen épített világítótoronyként fog állni, amely Én hozzám vonz minden embert – és nem ő hozzájuk. És akkor az Én Egyházam újra olyan lesz, mint az Én korai Egyházam volt, ahol mindannyian egyek voltak, ahol senki sem birtokolt, hanem mindnyájan sáfárok voltak, ahol az Én Testem a maga életét minden egyes nap feladta, és az Én evangéliumomért naponta meghalt. Ó, hogyan záporoznak könnyeim, hogy az Én Egyházam az Én igazi evangéliumomtól oly messzire eltávolodott. Ó, hogyan záporoznak könnyeim azon, milyen messzire távolodott el az Én Egyházam az üzenettől, amelyet az Én küldöttjeim prédikáltak. De azt mondom nektek, hogy megrázkódtatás következik. Az Én Egyházamat ismét megrázkódtatás éri – üldözni fogják. Sokan felmérik majd a költségeket. Az Én nevemért némelyek az életüket is el fogják veszíteni. És akkor az Én dicsőséges Egyházam újra felkel. Ó igen, AKKOR kel fel az Én dicsőséges Egyházam. Mert bizony Én olyan Egyházért jövök, amely dicsőségesebb, mint az Én korai Egyházam volt. Olyan Egyházért jövök, ahol az Én evangéliumom hirdetésérért minden férfi, minden nő, minden fiú és minden lány leteszi a maga életét. Ahol a költséget számításba veszik és magukhoz ölelik, hogy az Én nevem dicsőüljön meg, hogy mindnyájan egyek legyenek, hogy az Értem való szenvedés drága árral felérő igazgyöngy legyen, hogy az Én evangéliumom hirdettessék minden népnek. Ez az Én dicsőséges Egyházam. Ez az Én szeplőtelen menyasszonyom, és ez az, aki az időknek végén felkel.
Az árulás szelleme
Szörnyű nyögések hangzanak fel a trónteremből. Hatalmas és borzasztó kiáltás jön ki az Atyától. Igen, mert miközben az Én Egyházam inogva áll minden dolgok végének küszöbén, eközben az árulás szelleme is rászabadult a Földre, bosszút lihegve – az árulás szelleme, melyet Lucifer rakott le milliónyi ikraként az első mennyben, mikor oly nagy erőszakos rohammal az Én Atyám ellen felkelt. Azt mondom nektek, szeretteim: Pontosan a mostani időszakban és ezekben az órákban látjátok meg, hogy az árulás szelleme az emberiségre rászabadítja az erőszakot. És összeszorul a szívem, amint az Én Testemet figyelem, és az Én Atyám is nagy bánkódással bánkódik, amint Ő is figyel. Mert azt látom, hogy az Én Testem tagjaiban az árulás szelleme nagy-nagy erőszakkal elszabadult. Mert a szolgálatnak e jelenlegi korszakában következik be, hogy az árulás szelleme az Én Királyságomon belül, a szolgálatokat végzőkön keresztül oly mértékben nyilvánul meg, mint soha korábban. Mert bizony mondom nektek, hogy Úrban levő testvér Úrban levő testvér ellen kel fel, és szellemi vezető szellemi vezető ellen kel fel. És ugyanebben az időben az Én szellemi vezetőimtől eredő csalárd rágalmak és pletykák megfertőztetett tömjénként szállnak fel az Én trónszékemhez, ugyanis engednek az árulás szelleme kísértésének. És a kísértés ezt mondatja velük: Nem ismerem Őt – amint Péterrel is ezt mondatta, mikor megkísértetett. És az árulás szelleme azt súgja, amit Júdásnak is súgott: Árusítsd ki testvéredet, ha ez előnyös és szükséges a szolgálatodhoz. Áruld el fitestvéredet. Áruld el nőtestvéredet. Mert mindenek felett az árulás szelleme az, amely fellépésében legerőszakosabb az Én Egyházam ellen – hiszen nem ez a szellem vitte-e rá Lucifert arra, hogy erőszakkal teljes árulásával maga Jehova ellen lépjen fel? És így volt ez végig a korszakokon át – és az árulásnak ugyanez a szelleme nyilvánult meg azon keresztül is, aki az Én asztalomnál falatozott, miközben a kenyeret bemártotta. És veled is ez van, fiam és leányom. Mert látom, hogy saját szolgálatodban ahhoz ragaszkodsz, ami számodra előnyt hoz, és ami neked kedvez. És azt látom, hogy minden egyes nap elveted azt, ami számodra keveset hoz vagy nem kínál lehetőséget saját királyságod előmozdításához. De ó – evangélium szolgája – vigyázz! Vigyázz, és nyisd meg füleidet, mert amit saját királyságodnak tekintesz, az nem az Én Királyságom. Mert bizony Én nem azokért jöttem, akik előnyökben részesülnek, és nem azokért jöttem, akik számodra lehetőséget és pozíciót nyújthatnak, és akik előmozdíthatják az Én Királyságom iránti becsvágyadat.
Vajon nem az az igazság, hogy Én az alázatosakért jöttem, az alacsony sorban levőkért és azokért, akiknek kiáltása nem hallatszik az utcákon? Én a töredelmes szívűekhez és a szellemi szegényekhez jöttem. Nem sokan voltak gazdagok vagy előkelő családból valók vagy magas pozícióval rendelkezők. Mert a trónteremből ismét hatalmas és szörnyű szívfájdalom jön ki az Atyától, amint az Ő népét siratja. Mert az árulás szelleme a nagy árulónak, Lucifernek szelleme. És mint figyelt az Atya azon a napon, mikor harminc ezüstpénzzel kötöttek üzletet, és sírt az Én elárulómért, úgy ma, szeretteim, Én ismét siratlak benneteket, és perbeszédet tartok a ti érdeketekben, akik ártatlan vért ontotok. Mily gyakran látlak titeket ártatlan vért ontani. Mert jól megválasztott, de gonosz szavak hagyták el szátokat – olyan szavak, melyeket csak zárt ajtók mögött, privát szférátokban mondotok ki – és kimondjátok ezeket a durva szavakat -, szavakat, melyek a ti testvéretek ellen kevélykednek, szavakat, melyek elítélnek és pellengérre tűznek, szavakat, melyekbe szemernyi irgalom sincs bekalkulálva. Ezért azt mondom nektek, hogy ártatlan vért ontotok, és erre az Én ítélőszékemnél magyarázatot fogok kérni tőletek. Mert testvérének kárára mindegyik a maga hasznát keresi. Mert olyan erőszakos módon keresi mindegyik a magáét, hogy a másik ember felhasználható. Mert az Én Testemben a becsület nem számít, és hiányzik a kapcsolatokból a tisztesség és az igazság. És ezért amíg hasznos valaki a másiknak, amíg kapcsolataitok kölcsönösen előnyösek, addig együtt étkeztek és meghívjátok egymást lakosztályaitokba, de a ti meghívásaitok nem az Én meghívásaim, és a ti lakosztályaitok nem az Én lakosztályaim. Talán nem azt mondtam nektek, hogy az országutakra és a mellékutakra menjetek ki? És talán nem azt mondtam, hogy senki embert meg ne ítéljetek az alapján, amit mond, vagy amit eszik, vagy amibe öltözködik, vagy amit birtokol? Ti mégis mindezt teszitek, és fontos mércének is tartjátok. Azt mondom nektek, hogy hibás mércével mértek. És azt mondom nektek, hogy nem az igazi evangéliumot szolgáljátok. És azt mondom nektek, hogy lesz számadás. Nincs oly bűn, ami az Én Atyám előtt ennyire utálatos lenne, mint ez a szellem.
Ítélet a világ kereskedelmi rendszerei felett
Mert azt mondom nektek, hogy bizonnyal kijelentem számotokra azokat a dolgokat, amelyeknek be kell még következniük a Földön, a nagy nyomorúság ideje előtt. Mert az 1929-es világgazdasági válság semminek látszik majd ahhoz a veszteséghez és pusztításhoz képest, ami az elkövetkező években a világ színterén az értékpapírpiacokat sújtja. Mert azt mondom nektek, hogy amennyire az emberek önmagukban bíznak, és amennyire bizalmukat arany és ezüst bálványokba helyezik, úgy kezdődik el ítéleteim lezúdulása. Úgyhogy egy szempillantás alatt, csupán egy negyvennyolc órás periódus leforgása alatt, a nagy nemzetek értékpapírpiacai és kereskedelmi rendszerei összeomlanak. És ekkor mindenki, aki önmagának nagy gazdagságot halmozott fel, lenullázódik.
Mert amibe az ember a bizalmát helyezte, cserbenhagyja. E világkereskedelmi rendszerei, melyekről azt sugallták az embereknek, hogy ledönthetetlenek, jó, ha egyáltalán vékony cérnaszálnak bizonyulnak, és az elkövetkező években sok-sok millió embert temetnek majd romjaik alá. És a romok azokon halmozódnak majd sokkal magasabbra, akik az emberi kéz erejébe több hitet helyeztek. Mert azt prófétálom, hogy a nyugati és keleti világ értékpapírpiacai összeomlanak. És amint összeomlanak, pusztítás söpör végig a világgazdaságon. És így azok, akik emberi gazdagságban bíztak, hogy az majd megmenti őket, végül meglátják bálványaikról, hogy micsodák. És ezt fogják mondani: “Egy nap alatt semmivé lettünk. Amiről azt mondták nekünk, hogy nem lehetséges, egy nap alatt bekövetkezett.” És így hatalmas rémület támad azok szívében, akik a nemzeteket kontrollal és manipulációval – kereskedelmi eszközökkel és kizsarolással – igazgattak, mert bálványaik szemük előtt hullnak darabjaikra. És ezzel elkezdődnek a nagy megrázkódtatások és ítéletek a Földön. Pedig Én figyelmeztettem az Én népemet, azt mondja az Úr. Figyelmeztettem őket Noé napjaiban, figyelmeztettem őket Szodoma napjaiban. Figyelmeztettem őket Bábelnél, de mégis – azt mondja az Úr, a Mindenható és Egyedüli Isten -, mégis, az Én népem ellenem lázadt. És szívük Tőlem eltévelyedett, és gondolataik Tőlem messzire kóboroltak. És amint az Én hatalmas és szeretett Földem városait kutattam, csak egy kis maradékot láttam. Kis maradékot, mely az Én érdekeimet kereste, és az Én megjelenésemre sóvárgott. És így e végső napokban az Én szívem ég és háborog a bensőmben. Mert ők az évszázadok során megölték az Én prófétáimat. És az Én prófétáim most is megvetettek. És ez az utolsó generáció a kezeivel bálványokat készített magának, Tőlem pedig elfordultak. Fa és agyag bálványokat imádnak – házukat, autójukat -, arany és ezüst bálványokat imádnak. Az Én imádásomat, az élő Isten imádását értékpapírokra, részvényekre, aranyra és kötvényekre cserélik, a nyersolaj és a fegyverkezés imádására.
Lelküket arra cserélték, ami nem tudja őket megmenteni. És így mikor életidejük lejár, a Föld magas helyeiről mindannyian összegyűjtetnek, miközben bálványaik csak állnak – némán és mozdulatlanul.
Utazás a mennybe
A trónterem oly óriási volt, oly fenséges, mintha végtelen távolságokba terjedne ki. E helyre Jézus Krisztus, az én testvérem, és az én szellemem hatalmas szerelmese vezetett el. Valahol egy külső részen álltunk, a monumentális trónterembe vezető kapu, illetve bejárat közelében. Jézushoz fordultam, Hozzá, Aki a legcsodálatosabb és legszeplőtelenebb, Akinek tekintetében a Föld összes világkorszaka iránti könyörületesség és megértés benne foglaltatni látszik. És amint a szemébe néztem, a Föld népei iránti szörnyű szívfájdalmát láttam, valamint az Ő hihetetlen gyengédségét és szeretetét az Ő Egyháza és háza népe felé, és ugyanakkor egy mély, fájdalmat is azokért, akik az Ő Menyasszonya, mert azt kell látnia, hogy Menyasszonyára az e világ szelleme fojtogató módon rátekeredett. Rám nézett, szemében még mindig szomorúsággal… de hirtelen kisugárzó fény és öröm tört át újra arcán, és tudom, hogy gondolatai az Ő legszeretettebbjénél, életének forrásánál, szívének megdobogtatójánál, az Ő Atyjánál voltak. Mert nincs oly pillanat, mikor a Fiú ne gondolna az Atyára; nincs olyan perc, mikor ne foglalkoztatnák a Fiút is az Atya gondjai. És nincs oly pillanat, mikor az Atya gondolatai ne az Ő Szeretettjével lennének, az Ő Egyszülöttjével, aki engedelmes volt egészen a kereszthalálig. És mennyire szeretik Ők a Szellemet, a Szent Szellemet, hatalmas közvetítőjét mindannak, amit az Atya és a Fiú gondol, akar és cselekszik. Jézus arcának tündöklő sugárzása egyre csak fokozódott és intenzívebb lett, és lassan, ó egészen lassan, arcát felém fordította, és mosolygott, és úgy tűnt, hogy ebben a mosolyban az egész menny öröme benne van. Szemei elementáris életörömtől és izgatottságtól ragyogtak, és az Atya jelenléte iránti előzetes vágyakozástól. És ekkor fejét hátravetve felnevetett, a romlatlan gyermek boldogságával. És tudtam, hogy a Mindenhatótól, akihez egész lényével kötődött, az Ő szeretett Atyjától, akit magánál az életnél is jobban szeretett, üzenetet kapott, és hogy az Atya épp most szólítja. Jézus ekkor felém fordult, és megfogta a kezem: Maga az Atya szeret téged. Beszélni fog veled. Jézussal ekkor olyan tekintetet váltottunk, amelyet fivér és nővér válthat csak egymással, s amelyet csak ezek tudnak megérteni, vagyis azt a szeretetet, mellyel együtt osztoznak a hőn szeretett szülő felé. Bár tudtam, hogy esendő emberi mivoltomban csupán árnyékát érezhetem át annak a minden képzeletet felül múló imádatnak, amit Jézus, a Fiú táplál az Atya iránt, tudtam azt is, hogy attól a naptól fogva, mikor sok évvel azelőtt Jézus Krisztus Atyjához kiáltottam, hogy nyilvánítsa ki Ő magát számomra, örökre és végzetesen szeretet támadt bennem Ő iránta – az én Atyám, az Abba, az én Papám iránt.
Amint Jézussal e dicsőséges terem bejáratánál álltunk, amelyből ragyogó világosság sugárzott, nem tudtam konkrét alakzatokat kivenni, kivéve valami pompázatos és fenséges ragyogást, amely kilométerekre távolinak tűnt, amelyről szívemben tudtam, hogy az Atya trónja. Jézus megfogta a kezem, és áthaladtunk a bejáraton. Érzékeimet azonnal a menny milliárdnyi hangja és érzései borították be. Csak mentünk egyre tovább és tovább Jézussal. Úgy tűnt, mintha csak lassan haladnánk, még mindig kilométerekre az én Atyám lüktető fénnyel sugárzó trónjától. Amint haladtunk, úgy tűnt, mintha az óriási oldalcsarnok mindkét oldalán emberek ezrei mellett mennénk el, sőt talán emberek milliói és milliói mellett. Semmilyen határozott formát vagy alakot nem tudtam kivenni, valahogy csupán annyit érzékeltem, hogy akik mellett most elhaladunk, a tanúbizonyságok hatalmas felhőjéből egyesek, de közben teljes figyelmünk az Atya ragyogására szegeződött. Amint közelebb jutottunk a trónhoz, de még mindig messze attól, a trónterületről jövő dübörgő moraj egyre hangosabb és intenzívebb lett, és egyre nehezebbé vált a járás is, a tróntól kisugárzó dicsőség sűrűsége és félelmetes fensége miatt. Mikor egyik lábamat a másik elé helyeztem, úgy éreztem, mintha dicsőségen keresztül lépdelnék – az Atya kisugárzásának kézzel fogható jelenlétén és foglalatán keresztül. De még mindig csak haladtunk előre. Jézus az én tempómat tartotta. De minden figyelme az Egyetlenre összpontosult, akit szeret – teljes figyelmét az Atya elvakító alakjára szegezte. És olyan volt, mintha szívem ebben a pillanatban a Fiú szívéhez csatlakozott volna, és mindkettőnk szíve egy lett az Atya imádásában. És hirtelen a Ján.14 szavai új jelentést nyertek számomra, és ráébredtem, hogy mi, illetve az egész Egyház majdnem elfelejtkeztünk arról az egyedüli okról, ami miatt Jézus eljött a Földre, nevezetesen hogy megismertesse az Atyát. Jézus felém fordult: “Mond meg az Én Egyházamnak”- mondta, szinte könnybe lábadt szemmel és emésztő vágyakozással. Majd parancsként közölte: “Mondd meg az Én utolsó időkben élő Egyházamnak, hogy Én az Én Atyám kinyilatkoztatásáért jöttem.” Hirtelen teljesen egyedül voltam. És ahogy a trón övezetéhez közeledem, elemi erővel kiáltás tört fel szívemből az én Atyámhoz. Vágyódásom Ő iránta – a könyörületesség hatalmas Atyja iránt és a kegyelem gyöngéd Atyja iránt – oly erőteljes volt, hogy mikor kinyitottam a számat, kiáltásom hangtalan volt. Ekkor mintha minden más eltűnt volna, kivéve engem és az Atyát. És amint a hatalmas trónterem előterében előre haladtam, vagy inkább botladoztam a sűrű dicsőségen keresztül, tudtam, hogy az Atya és a bizonyságok hatalmas fellege is engem figyelnek, és egy sebesült és véres katonát látnak, aki a lövészárkokban vívott háborútól vérzik, és zúzódások borítják, akit az ellenség hazugságai és saját engedetlenségei beszennyeztek, akin az egyenruha cafatokban lóg, szétszakadva és mocskosan – és ismét tudtam, hogy katonaként, az utolsó idők e hatalmas csatájának kezdetén, a saját erőmre támaszkodva mily szörnyen elhagytam Őt. És emberi mivoltom durvaságában félig arra számítottam, hogy az én Atyám vissza fog húzódni előlem. De ahogy közeledtem – ó annyira lassan jutottam csak egyre közelebb, egyik lábamat a másik elé vonszolva, egyre csak kiáltottam, egyrészt a dicsőség miatt, másrészt az Ő iránta való hihetetlen sóvárgásom miatt -, egyszerre azt láttam, hogy az Atya megmozdult. És azt láttam, hogy az Atya, a világmindenség hatalmas Királya, teljes hatalmával és fenségével lassan felemelkedik trónszékéről. És ahogy az angyalok és az egész menny eddig mennyei tevékenységekkel, a világmindenségben lévő feladatokkal és az Ő imádásával voltak teljesen elfoglalva, láttam, hogy az Atya felemeli pompázatos jobb kezét. És hirtelen az egész menny elhallgatott, és hatalmas csend terült szét. És ekkor történt, és ekkor láttam, hogy a menny egész figyelme – még sokkal inkább mint az én szeretett Atyám figyelme – egyetlen személyre összpontosult, egyedül egyvalakire – az Ő sebesült, esendő és Ő elé botladozó katonájára. …tenyerében saját nevemet láttam bevésve. És ekkor a nevemet suttogta. És ebben a suttogásban benne égett irántam való gyengéd, iszonyatos és mindent megemésztő szeretete. És ebben a suttogásban benne volt Gileád balzsama és Sharon rózsája, és csak azt tudtam tenni, hogy arccal a földre borulok – mivel az Ő ragyogása és irántam való vágyódása oly irtózatos volt. Éreztem, hogy felemel, és magához von, és arcomat ölelésével elfedi, és úgy tűnt mintha megfulladnék az Ő irántam való mindent megemésztő szeretetében. És csak tartott engem – úgy éreztem, hogy egy egész örökkévalóságon keresztül – és a nevemet ismét halkan elsuttogta, és éreztem amint könnyei a kezemre és hajamra hullnak. És én még mindig Ő rajta csüngtem. És Ő még mindig magánál tartott. A menny pedig várakozott. Mert minden szem az Atyára irányult. Az Atya tekintete pedig rám irányult, az Ő gyermekére, szeretettjére. És ebben az ölelésben minden bűn lemosatott, minden fáradtság eltöröltetett, minden seb begyógyult, és tudtam, hogy addig a napig már soha többé nem lesz nyugalmam, amíg már minden időkre Vele nem leszek ott, ahol Ő van – és akkor szívem már az egész örökkévalóságra Övé lesz, az Övé pedig az enyém.
A végidők csábító szellemei elszabadulnak
És hirtelen mintha a szellemi birodalomban egy súlyos mennyei fátylat húztak volna félre: sátáni hercegeket láttam, amint harci öltözetben szekereiken álltak, és irányították a pokol zászlóaljainak, erőinek és fejedelemségeinek óriási tömegeit – és félelmetes tömegnek látszódva álltak ott, egy olyan nyomvonal mentén, mely a végtelen messzeségbe húzódik, és mindnyájan várakoztak. És ekkor megfújtak egy óriási kürtöt, és a bukott sátáni hercegek és tábornokok elfoglalták helyüket a zászlóaljak élén, miközben a Sátán szekereinek mennydörgésszerű dübörgése hallatszott. És mikor a Sötétség Fejedelme előlépett, fejüket mindnyájan egyként meghajtották. És amint ott állt – teljes szörnyűségében, undorító önteltséggel és lázadással -, kardját magasra, a mennyek felé emelte, és láttam, hogy a hercegek és zászlóaljaik ismét egy emberként hasonlóan cselekedtek, majd Lucifer hátborzongató hangját hallottam: “Itt az IDŐ!” És a pokol hordái hatalmas és szörnyű kiáltással visszhangozták: “Itt az IDŐ!” És amint Lucifer a bukott hercegekhez fordult, hallottam gyűlölettel teljes sziszegését: “ITT AZ IDŐ, HOGY CÉLBA VEGYÜK A BAJNOKOKAT.” És hirtelen egy vidéki kastély előtti fák alatt találtam magam, gyönyörű angol pázsiton – és ott volt Jézus is. Arca oly csodálatos, oly kegyelemmel teli volt, de szemében mély, megállíthatatlan fájdalom tükröződött. Karját felém nyújtotta, és ezt mondta: “Elkezdődött!” Annyi gyötrelemmel mondta, hogy szavait alig értettem, és hangja elcsuklott a szívfájdalomtól: “Gyermekeim elbuknak! Elkezdődött!” És még mindig alig-alig tudtam kivenni, amit mond – érzelmeinek hatalmas kisugárzása miatt, melyek személyiségéből áradtak, és amint felém lépett, orcáján patakokban folytak a könnyek. “Megcélozták a bajnokokat – az Én Atyám bajnokait itt a Földön. A pokol seregei az elmúlt évtizedekben a szellemi szférában erre a pokoli pillanatra várakoztak – annak meghallására, amikor a mennyből elindítom utolsó időkre vonatkozó hadmozdulataimat. Meghallották az Én szent angyalaim hatalmas sietségét, és válaszként elszabadították a leghevesebb sátáni támadást, amilyen intenzitású roham nem volt megtapasztalható a Földön az Én születésem napjai óta, amely napokban a Sátán haragja Heródesen keresztül rettenetes gyilkolást hajtott végre karon ülő csecsemők ellen.” Kővé dermedve bámultam Rá. Orcáját ismét szörnyű fájdalom járta át. “Az Én gyermekeim, tábornokaim, vezetőim, papjaim…” Hangja alig volt hallható. Szinte éreztem gyötrődését, hiszen amint terád és énrám gondolt, értünk szenvedett. “Az Én Atyám házának bajnokai úgy gondolják, hogy felkészültek. Egyesek közülük nem félnek az ellenségtől…” Jézus tétovázott, mielőtt folytatta volna. “És ez jó, és rendben is van, de az Atyától se félnek. Saját erejükre támaszkodnak, saját feddhetetlenségükre, saját vitézségükre.” Rendíthetetlen tekintettel a szemembe nézett. “Az ilyeneket nehéz az Én Atyámnak elérni, mert a saját megcsalattatásaik megvakították őket, és a zászlóaljak, amelyeket most megpillantottál, könnyűszerrel legyőzik majd őket. Mert lelkük nagy megcsalójának, a büszkeségnek tőrébe fognak áldozatként beleesni. Azonban e mostani pillanatban nem is miattuk gyötrődöm.”
“Az Én Atyám szereti az Ő gyermekeit” – nézett rám Jézus. “El sem tudod képzelni, hogy az Én Atyám milyen elementáris szenvedéllyel és könyörületességgel viseltetik az Ő megváltottjai felé. Ők az Ő legnagyobb kincsei a mindenségben. Gyönyörködik az Ő gyermekeiben. Vágyakozik a velük való együttlétre és közösségre. Az Atya az Ő háza népe iránti szeretetét nem a bennük levő ajándékokra és képességekre vagy olyan dolgokra alapozza, amelyek a világ szemében oly sokat számítanak. Nem, Ő abban lelte gyönyörűségét, hogy a Földön bolondnak látszó dolgokat választotta, mert az Ő hatalmas és végére mehetetlen bölcsességében tudta, hogy akik felismerik, hogy ők a legkevésbé méltók, ezek fogják a maga teljességében megragadni azt a tényt, hogy az Ő szeretete nélkül teljesen alkalmatlanok a feladatra.” “Az Atya tudja, hogy ezek azok, akik gondolataikat és szívüket megkérdőjelezhetetlenül az Ő lényéhez fogják hangolni, akik az Ő gyötrődésének sebhelyeivel és saját alkalmatlanságuk érzésével botladoznak, akik tudják, hogy bensőjükben nincs semmi jó, kivéve, hogy Őbelé vetik reménységüket. Ezek az Ő bajnokai – leányom -, és az ellenség támadásának, amelyet épp most láttál, ők az elsődleges célpontjai.”
Elpártolás a hittől
“Sokan azok közül, akikre az Atya mint legnagyobb tábornokokra és bajnokokra tekint, az ellenség részéről most egy ilyen, heves, és speciálisan az adott személyre kitervelt támadásnak lesznek kitéve. Minden ilyen csábítás személyre szabott lesz, melyet maga a Sátán dolgoz ki. A csábítást végrehajtó hatalmaknak és fejedelemségeknek egyetlen céljuk van – az, hogy az Én házam népét Tőlem és az Én Atyámtól elcsábítsák.” “Most nem is az új hívőkről beszélek. Nem az éretlenekről beszélek, még csak nem is a fiatalokról. Az Én vezetőimről beszélek, az Én tábornokaimról, az Én papjaimról – azokról, akik nagyon is jártasak Én bennem. Azokról, akik szörnyű csatákat láttak már, akik a Föld sötét helyein együtt harcoltak Velem, akik a nemzetekből ezreket és ezreket vezettek Hozzám, akik hatalmas gyülekezeteket építettek, akik generációs változásokat indítottak el. Én most az apostolokról, a prófétákról, a pásztoroktól, a tanítókról és az evangélistákról beszélek. És azt mondom neked, leányom, hogy hatalmas és szörnyű elhidegülés szabadult el – a szív elhidegülése, mely átitatja és megfertőzi az Én bajnokaim szellemét. Amint meg van írva: Elesnek még a kiválasztottak is.” “És így testvér kel majd fel testvér ellen, szellemi vezető szellemi vezető ellen, fiak atyák ellen, férjek feleségek ellen, és elkezdődik a nagy elpártolás, de először az Én saját házam népén kezdődik el.” Jézus kis szünetet tartott. “És azokon fog elkezdődni, akik Hozzánk a legközelebb voltak.” Hatalmas és szörnyű borzongás futott át rajtam. “Jézus” – suttogtam “Hogyan élhetünk túl egy ilyen támadást?” “Az utolsó idők e fő csapása több nyomvonalon zajlik. Ezek mindegyike Jézabel könyörtelen stratégiája, aki maga a végső csábító, és aki szabadjára engedi az utolsó idők csábító szellemeit. Az Én gyermekeim elleni csábítás első fő iránya az erkölcs területe lesz – a test sóvárgása és a szemek sóvárgása, de az Én gyermekeim elleni csábítás nem korlátozódik csupán az erkölcsre. A Sátánnak az az elsődleges célja, hogy gyermekeimet az Atyától elcsábítsa.”
“A Sátán egyik leghalálosabb fegyvere az Én vezetőim ellen szintén Jézabelnek egy erőssége – ez pedig az élet kevélysége, a büszkeség és az önigazultság. Jézabel harmadik nagy támadási területe pedig az elbátortalanítás. Ugyanezt a fegyvert használta az Én szolgám, Illés ellen, és a korszakok során sok más szolgám ellen is. A nagy elbátortalanodás aztán erős öncsaláshoz és végül a Nagy Megvakíttatáshoz vezet.”
“A Sátán egyik leghalálosabb fegyvere az Én vezetőim ellen szintén Jézabelnek egy erőssége – ez pedig az élet kevélysége, a büszkeség és az önigazultság. Jézabel harmadik nagy támadási területe pedig az elbátortalanítás. Ugyanezt a fegyvert használta az Én szolgám, Illés ellen, és a korszakok során sok más szolgám ellen is. A nagy elbátortalanodás aztán erős öncsaláshoz és végül a Nagy Megvakíttatáshoz vezet.”
Csábítás, kéjsóvárság és Jézabel
“Ezt a támadást könnyebb felismerni, de következményeiben sokkal halálosabb, mert felfalja áldozatát. Az erőteljes csábítás az Én gyermekeimet visszacsalogatja a bűn bűvöletébe, és gyakorlatilag megfosztja őket szolgálatuktól, elhívásuktól, jó hírüktől, és esetenként még Velem és az Atyával való kapcsolatuktól, valamint örök életüktől is.” Jézus mélyet sóhajtott. “Az Atya nagyon is ismeri ezeket, akik azért vonzattak Ő hozzá, mert tudatában voltak saját lelkük gyengeségeinek – mint az asszony, akiről azt ígértem, hogy történetét örökké hirdetni fogják.” “Az asszony, aki megmosta a lábadat?” – feleltem. Jézus gyengéden elmosolyodott. “Akiknek sokat bocsátottak meg, azok jobban szeretnek. Ebben az utolsó generációban sokan a bűn legmélyebb rabságából és kötelékeiből jöttek Hozzánk. Amint észrevették a Mi irántuk való hatalmas szeretetünket, a Mi legnagyobb bajnokainkká és szolgáinkká váltak, mert egy ily hatalmas bűnbocsánat miatti hálájuk kimeríthetetlen lett.” “Ezek azok, akik Velem közeli és bizalmas kapcsolatba kerültek. Ők azok, akik Engem a halálba is követnének..” “De ha a halálba is követnének – Uram, Jézus -, és hallják a hangodat, akkor hogyan eshettek áldozatul csábító szellemeknek?” – kérdeztem, és sejtve a válaszát újra elfogott a borzongás. “Minden gyengeséget, amelyet ezek az emberek valaha is megtapasztaltak életükben – és arckifejezése most különösen komoly volt – … minden rést, minden sebet, minden törött részt, mely gyógyítatlan maradt – e sátáni erők, fejedelemségek és démonok most célba vesznek.” “Ebben az utolsó generációban nagyon sok gyermekem nem fogadta be a gyógyulást az elméje, az érzelmei és a lelke számára. És mivel évek óta az Isten háza népe között élnek, sokan még csak fel sem ismerik, hogy ezek a forradásos helyek még léteznek.” “Az utolsó napok e támadásait aprólékos stratégiával dolgozták ki, és ebben rejlik a bennük levő gonoszság ereje – ugyanis személyre szabottak minden egyes bajnokom felé. A gonosz erők ismerik a lelket űző sürgető, beteljesületlen szükségeket – minden olyan ember generációs kötelékeit, akiket arra hívtam el, hogy hatást gyakoroljanak e nemzedékre. Ismerik a táplálékhiányokat, a mélyen rejlő begyógyulatlan elutasításokat és érzelmi sérüléseket, az apa-nélküliséget, a megerősítés iránti igényt, a valahova tartozás vágyát, a mély elszigeteltséget – mindazt, ami – ha nem lett Én bennem betöltve – akkor most tökéletes tőrt állít az ellenség terve számára.” “Bajnokaim most elméjük elleni heves sátáni támadásokat fognak tapasztalni. Minden egyes gondolat, melyet nem ejtenek foglyul, minden ilyen gondolat erőszakosan gyökeret verhet a lelkükben, hogy aztán bűnbe vigyen. Minden, amit a múltjukból saját erejükkel kezeltek, és nem az Én Szellememmel, tőrré válik számukra, és kiszolgáltatja őket lelkük ellenségének. Minden szokás, amelyet nem kezelnek könyörtelenül, és nem tesznek le a kereszthez, tenyészni kezd, és gyorsan elburjánzik, mikor a kísértés perzselő heve megcsapja.” Jézus tovább folytatta: “Ebben az elmúlt korszakban Jézabel sokféle alakot öltött, de a jelenlegi korszakban az az ő elsődleges megnyilvánulása, hogy egybeolvasszon Babilonnal, az evilág szellemével és a kívánsággal, illetve kéjsóvárgással. A test kívánságával, a szem kívánságával és az élet kérkedésével. Jézabel irányítja az elektronikus médiát – a filmipart, a televíziót, a reklámágazatot – ebben az utolsó korszakban ő a csábítás megtestesítője. Ő volt Delila, Salome és Heródiás. Ő szítja a pornográfiát, a házasságtörést, a kéjvágyat, a homoszexualitást, a büszkeséget, a hatalomvágyat, az elkülönülést, a válást, a nagyravágyást -, az emberiségnek a bukott test által elkövetett minden perverzióját és bűnét. Ő kelti fel a sóvárgást, ő csomagolja be a bűnöket, ő adja el azokat, s áldozatait megöletésük előtt ő alázza meg, és teszi nevetség tárgyaként közszemlére. Az Egyháznak ebben az utolsó korszakában az Én szolgálóimat teszi elsődleges célpontjává – férfiakat és nőket egyaránt.” Újra jeges borzongást éreztem. Igen, ismertem azt a gyűlöletet, amelyet Jézabel Isten szolgái iránt táplál. “Manapság az Én szolgálóim tömegei küszködnek pornográfiával. Manapság, nap mint nap, az Én szolgálóim tömegei küszködnek kéjsóvárgással. Házasságukban és családjukban tömegeik küszködnek a szív rettenetes hidegsége ellen.” “Sokan mélyen bűnös életmódból jöttek ki, vagy mélyen gyökeret vert elvetésekből, és ebben a legutóbbi generációban az volt a jellemző, hogy az Én gyermekeim közül nagyon is sokan nem lettek eredményesen megfegyelmezve, és nem fogadtak magukba tényleges gyógyulást azokon a területeken, melyek szokásos bűnükbe belehajtották őket.
Ezenkívül az Én Egyházam annyira belekeveredett az önigazultságba – különösen az Én vezetőim körében ebben az utolsó generációban -, hogy ha valaki az Én gyermekeim közül segítségül kiáltott valamilyen kudarcterületen, ezeket sokszor kiközösítették, elszigetelték, és bizalmukat kijátszották. Az Én szellemi vezetőimet ez kettős élet vitelére vezette – van egy nyilvános arcuk a gyülekezetük felé, miközben hálószobájukból azért kiáltanak hozzám, mert gyűlölik azt, amivé váltak. Azonban tudják, hogy ha bevallják segítségre szorulásukat, sokan majd álnokul bánnak velük. Jézabel ezt nagyon jól tudja, és ez az egyik leghatásosabb stratégiája. Mert amint a valódi segítségtől egy bajnok elszigetelődött, csábító szellemek szabadulnak rá, majd az Én gyermekem időről-időre házasságtörésben, fajtalankodásban, homoszexualitásban, pornográfiában, elkülönülésben és válásban esik el. Én és az Én Atyám nagyon szomorkodunk. Mert Lucifer nagyon jól tudja, hogy múltjuk miatt gyakran épp azok a legsérültebbek, akik Minket szeretnek, és akik a Mi jelenlétünkre éhesek – és a Sátán most e sérült területeket veszi célba. Figyelmeztesd őket! Figyelmeztesd őket, hogy őrizkedjenek lelkük nagy megcsalattatójától. Mert ahogy a Sátán a pusztaságban Hozzám odajött, ezt szándékozza most tenni az Én követőimmel is, azokkal, akik másokat vezetnek, hogy megkísértse és elcsábítsa őket – és ebben a különösen heves megmérettetésben még az Én leginkább kiválasztottaim is el fognak esni.” Jézus most bensőjében küszködött, és hatalmas fájdalom ült ki orcájára. Érzékeltem, hogy épp egy általam is ismert személyre gondol, akit rendkívül szeretett, és aki épp abban a hónapban fogatott meg egy igen elterjedt bűnben. És az elmúlt évből azokra gondoltam, akik úgy estek el, ami számunkra Isten népe között (egyház)politikailag még mindig elfogadható – de gondolataim nem náluk jártak, hanem inkább azoknál, és milyen sokan is voltak az utóbbi időben, akik erkölcsi területen – nem elfogadható módon – elbuktak, és szolgálatukból részben vagy teljesen kiestek. És amint Jézus szemébe néztem, tudtam, hogy ezek miatt gyötrődik. Mert jól tudta, hogy ezek mennyire szeretik Őt. Sőt, egyesek közülük bárki másnál is jobban, sokkal jobban szerették Őt. És jól tudta, mennyire tusakodtak csendes kora reggeli órákban a bűn ellen. De mivel a pokol támadásai oly aprólékos ravaszsággal lettek kieszelve, és mivel oly jól tudja Lucifer, hogy az Egyházban uralkodó légkör, politika a bűn elleni harcban gyakran az elszigetelést és a hallgatást követi, ezért ezek az emberek – egyik a másik után – saját lelkük törései és repedései mentén elbuktak. Amint rám nézett, hirtelen ráéreztem milyennek látta Jézus kétezer évvel ezelőtt azt a gazdag fiatalembert. És így imádkozni kezdtem közülünk mindazokért, akiket az ellenség megcélzott, hogy az utolsó idők e legvégén lerohanjon, és azért imádkoztam, hogy még e megmérettetések, megpróbáltatások és kísértések kavargó és ádáz forró légkörében is az Ő erejéhez folyamodjunk, amely a keskeny útnak ebben az utolsó szakaszában a tű fokán is átvisz bennünket, hogy a győztesek közé számláltassunk. “Úr Jézus! Hogyan tudunk egyáltalán megállni?” – suttogtam. “A támadás túlélésének csak egyetlen módja van – gyermekem.” Jézus hangja különösen gyengéd volt.
“Először is, meg kell bánnotok szívetekben bármilyen és minden langymelegséget és visszacsúszást, és újra lángra kell lobbantanotok, szenvedélyesen fenn kell tartanotok első szereteteket irántam. Másodszor, őrizkednetek kell minden bálványtól, és Szellemben buzgónak kell maradnotok, amely abból származik, ha Én velem és az Atyával Szellemben és igazságban vagytok igazi közösségben, és ha az Én Igémmel táplálkoztok, amíg csak az Én Igém nem válik Szellemé és életté számotokra.” Jézus habozott egy pillanatig. “És végezetül – a kereszt. Minden kísértésben ott van ugyanaz a megtévesztés, amely miatt Ádám lelkek milliárdjait vezette bűnre – ez pedig az önzés. A kísértés azt ígéri, amit az ember énje kíván. Mikor az Én gyermekeim jobban kívánják a bűn ígéreteit, mint Engem, elbuknak.” “Az Én gyermekeimnek a támadás túléléséhez az a legerősebb fegyverük, ha felveszik az ő keresztjüket, és követnek Engem. Ha naponta felveszik a keresztet, és meghalnak lelkükben és értelmükben mindannak, ami az Én igazságommal ellenkezik. Ha maguk mögött hagyják azt az alacsonyabb rendű életet, amit a hústest képvisel, ha értelmüket és testüket folytonosan megsanyargatják, és hústestük cselekedeteit halálba adják. Az Én gyermekeim elfelejtkeztek a kereszt erejéről. Azt gondolják, elég egyszer meghalni, azonban az evilág szelleme – amely minden érzékiségével és önzőségével rászabadult e mostani nemzedékre – oly erős ezekben a gonosz napokban, hogy gyermekeim csak hústestük folyamatos, naponkénti keresztre feszítésével lesznek képesek a kísértéseknek ellenállni.” “Emlékezzetek, hogy meg van írva: ‘Mert nem olyan Főpapunk van, aki gyengeségeinket, gyarlóságainkat és megkísértésre való hajlamunkat ne tudná együttérzően és megindultan megérteni, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenekben megkísértetett, anélkül, hogy bűnbe esett volna.’ ” “Mikor azt érzed, hogy már a pokol mélységes vermébe zuhantál, mikor már úgy tűnik, hogy csak cérnaszállal kapaszkodsz Hozzám, Atyámhoz, Igémhez és az Én Igém alapelveihez, mikor úgy érzed, hogy már maga a pokol nyel el – igen, ekkor kiáltanod kell Hozzám. Kiáltanod kell az Én Atyámhoz. Kiáltanod kell a Nevünket, és Mi egy pillanat alatt melletted termünk, és kimentünk téged. Magunkhoz vonunk, és a Gonosz minden mesterkedésétől megvédelmezünk.” “Azt mondtam, sosem fogok rólad elfelejtkezni, és ez így is van. Még ha a kísértés hevében vagy is, és ekkor Hozzám kiáltasz, Én meghallgatlak.” “Mond ki az Én Igémet, és Én, az élő Ige jövök el megsegítésedre, és beteljesítem, amit megígértem.” “Most pedig figyelj, gyermekem! Az Én Atyám szíve szörnyű gyötrődéssel gyötrődik. Figyelj – szeretett gyermekem -, hogy a madarász tőréből sokan megmeneküljenek, és hogy még azok is, akik a legmélyebb posványban vannak, Hozzám kiáltsanak, és haza találjanak.”
