“COOL” keresztyénség – Andrew Strom

Mivel egy jól ismert konzervatív író írta ezt a könyvet, nyilvánvaló, hogy sok modern vezető úgy gondolhatta, hogy könnyen figyelmen kívül hagyhatja a könyvben leírt meglátásokat és figyelmeztetéseket. Amikor azonban elolvastam sok meglátását igen mélyrehatónak és megsemmisítő erejűnek találtam azzal kapcsolatban, ami ma a keresztyén közösségekben történik.

MacArthur a következőt írja ebben a könyvében: “A legtöbb mai igehirdető érzékelhető módon lenézi vagy elveti a hagyományos módszertant és olyan új eszközöket alkalmaz, mint dráma, tánc, vígjáték, zenés táncos játék, hatásos színházi („cirkuszi”) jelenetek, pop-pszichológia és más szórakoztatási formák … A legutóbbi fél évszázadban Amerika néhány legnagyobb evangéliumi gyülekezete olyan világi módszereket alkalmazott, mint bohózatok, énekes zenés vígjátékok, birkózó-bemutatók, sőt még mókás sztriptízek bemutatását is, hogy ezekkel tegye a világ számára elfogadhatóbbá a Vasárnapi Istentiszteletet. Durvább dolgokat láthatóan túl felháborító lett volna bevinni az Istentiszteletre. A viccelődő, szórakoztató stílus azonban nagyon gyorsan a ’pragmatikus* gyülekezetek’ Istentiszteleteinek részévé vált.”

Sok mai gyülekezetben látható módon már a modern világ TV-marketingje szerinti ’pozitív’ érzések – minden, alapvetően testies elemmel történő – hangsúlyozása sem elég, a mély bűnbánat, szentség és az “EGO halálát” megkívánó keresztyénség helyett, amit az Újszövetség állandóan hangsúlyoz. Ezért mindent kicserélnek (még a legfontosabbat, magát az evangéliumot is), hogy annak a kornak a szelleméhez igazodjanak, amiben ma élnek.

Megmagyarázzák, hogy „az emberek többé már nem akarnak állandóan egy olyan negatív dologról hallani, min a ‘bűn’. “Ezért jobban szeretnek olyan dolgokat hirdetni, amivel pozitív módon megnyerhetik a mai embereket.” Így ezeknek a prédikátoroknak a hangja a TV reklámokhoz hasonlóan, mint a járvány terjed, és láthatóan hétről hétre erősebb: “Gyere Jézushoz, Ő fog boldoggá tenni, Ő fogja betölteni a szíved vágyát, Ő fog megvigasztalni és megelégíteni téged, stb., stb.”

Szinte semmi különbség sincs az érzésekre ható átlagos fogkrém reklámhoz képest. A legriasztóbb ebben a dologban azonban az, hogy sok igehirdető láthatóan azzal sem törődik, ha valaki figyelmezteti erre.

Képtelenek felfogni, hogy az általuk alkalmazott ’marketing’ módszerek milyen óriási hatással vannak a hirdetett evangélium valódi természetére és tartalmára, és a körülöttük élő keresztyének életére. A magatartásuk gyakran úgy jellemezhető, hogy ‘Bármi, ami, behozza az embereket az ajtón, az jó nekem.’ Hiszem, hogy ez az általános magatartás vezetett oda, ami ma a keresztyén fiatalok nagy többségénél tapasztalható. Ahogyan mondtam, ezeknek a hibáknak a sokasága árasztja el a gyülekezeteket ma a világhoz való ’alkalmazkodás’ nevében: olyanná válni, mint a világ. Az ’alkalmazkodás’ nevében, kétségbeesetten igyekeznek a zenét, a vezetési stílust, az evangéliumot, az ifjúsági programokat stb., stb. „lazává” (szórakoztatóvá) tenni. Minden törekvés arra irányul, hogy vonzóvá tegyék magukat a világ számára, a világ szempontjait figyelembe véve. Ez egyáltalán nem Istentől van! (ford.: „ne szabjátok magatokat e világhoz!” – Róma 12.1-2.) Ez szinte teljesen a ’test erejére’ támaszkodik. Ez nem más, mint a világhoz való hasonulás és megalkuvás új, de nagyon finom és halálos formája.

A „szentebb, mint te” helyett láthatóan most a „lazább (szórakoztatóbb), mint te” az elvárás. Minden erőkifejtés arra irányul, hogy bizonyítsák a világ számára, hogy a keresztyénség éppen olyan „laza” (szórakoztató), mint sok sekélyes szórakozás, party, amit a világ kínál. Azért, hogy mindezt bizonyítsák, nekik szórakoztatni, szórakoztatni és szórakoztatni kell az embereket. Úgy érzik, hogy pontosan olyanná kell válniuk, mint a világ, annak érdekében, hogy a saját értékrendje szerint tudjanak hatással lenni rá. Ezért látható módon divatosabb (vagy jobb -, ‘lezserebb’, alternatív) ruhákba öltöznek. Az ifjúsági programok – már elnézést – egy „bulivá” (party-vá), az igehirdetések pedig szórakoztató, multi-médiás látványosság hajszolásává váltak. Mindez annak érdekében, hogy hasonlók vagy még “lazábbak” (szórakoztatóbbak) legyenek, mint a világ. (Emiatt láttok most ‘fejrázásokat’, lökdösős-rángatózós táncokat és mindenféle megnyilvánulást a keresztyén ifjúsági koncerteken – versenyezve a világgal annak lélektelen, élvezeteket hajszoló szokása szerint. “Inkább a gyönyörnek kedvelői, mint Istennek szeretői”). Ahogyan mondtam: laza nagyképűség, büszkeség, világiasság és lázadás – mind az „alkalmazkodás” nevében. ÉPPEN ÚGY, MINT A VILÁG – MINDEN TEKINTETBEN. Úgy hangzik ez, hogy Isten mondja ezt neked?

Az Angliában rendszeresen megrendezésre kerülő óriási Keresztyén Zöldövezeti Fesztiválról beszélgetve, John Allen zenész a következőt mondta: “Tagadhatatlan, hogy a hallgatóság legnagyobb része azért van ott, hogy egyszerűen élvezze a zenét, és nem azért, hogy komolyan elgondolkozzon bármiről; és ez komoly veszély a ’Zöldövezeti Keresztyénségre’ nézve; főként a félig megtért, sekélyesen elkötelezett tizenévesekre, akiknek a keresztyénség csak kevéssel jelent többet, mint egy fesztiválon való részvétel.” Micsoda félelmetesen jellemző megállapítás! A tragikus valóság az, hogy sok ezer ilyen ‘Zöldövezeti Keresztyén’ található ma az egész világon. Nem csak a nagy fesztiválokra érvényes, hogy átadták magukat a szórakoztatás szellemének. Most ezt a ’szórakoztatni őket minden áron’ célt látjuk mindenhol, a helyi gyülekezetek ifjúsági csoportjaitól kezdve a nagy regionális összejövetelekig. Ez a szellem hatja át gyakorlatilag mindazokat a területeket a gyülekezetben, ami kapcsolatban van az ifjúsággal. Valójában ez a keresztyén ifjúsági összejöveteleken terjed növekvő mértékben, azok között is, akikre ez a magatartás egyébként nem jellemző.

Óriási veszteséget okozunk azzal, amit most teszünk, hogy a keresztyénségünket megpróbáljuk még világiasabbá tenni. Eltávolítjuk azokat a dolgokat, ami történelmileg a keresztyén hitet olyan nyilvánvalóvá és erőteljessé tette. Meg vagyok győződve, hogy a mai fiatalság sokkal inkább válaszolni fog egy KIHÍVÁSRA. Valóban meg vagyok győződve, hogy a nagyobb kihívás, a tanítványságnak egy izgalmasabb és magasabb szintje fog eljönni. A mai „szórakozva-meghaló” fiataloknak mennyire kétségbeesett szükségük van valamire, amiért harcoljanak és meghaljanak. Az egyetlen valós oka van annak, hogy hívjuk őket egy önmegtagadó életre, hogy egy Istennek radikális módon engedelmeskedő életet éljenek. Jézus Krisztus az egyetlen ok erre. Ha nem állítjuk kihívás elé a mai elcsigázott generációt, akkor ne lepődjünk meg, ha valami sokkal sötétebb dolog emelkedik fel, hogy ellopja az ő odaszánásukat. A mai fiatalok sokféle szempontból sokkal érzékenyebbek a szellemi dolgokra és nagyobb az erkölcsi vákuum bennük, és valóban érettek a learatásra. A gonosz nagyon jól tudja ezt. Ha mi nem vagyunk hajlandók bebizonyítani a fiatalság számára, hogy van egy dolog, amiért érdemes meghalni, akkor a gonosz minden bizonnyal megteszi ezt. Mindig jelen van egy ‘társadalmi’ szempont a nyugati gyülekezeteknél, hogy a ‘klub’-tagság kétségtelenül vonzó. Itt azonban másról van szó. Ez egy járvány és ezt éppen a vezetők – felülről lefelé haladva – bátorítják. Sok pásztor és ifjúsági vezető arra a következtetésre jutott, hogy legjobb, ha megadják a fiataloknak, amit láthatóan akarnak, így megnyerhetnek sokakat, hogy bejöjjenek az ajtón. És a probléma az, hogy a növekedés rosszabb és nem a jobb dolog. Mindaddig, míg valami drámai dolog nem történik, csak a sekélyesség éveit látom magam előtt, nevezetesen, hogy a gyülekezetek megtelnek olyan emberekkel, akik már inkább a ‘fül-viszkető’ szórakoztatásra és sokaságra, mint Isten után vágyakoznak. Valójában ez már teljes komolysággal jelen van a mai nyugati gyülekezetekben. Ez felvet egy kérdést, hogy az igazi, történelmi keresztyénség jóval tovább életben tud maradni anélkül, hogy belesüllyedjen az élet-élvezetbe és előtérbe helyezett önzésbe?

Ezzel együtt a dolog nagyon komoly. A történelmi keresztyénség sok szempontból óriási veszélyben van. Hacsak nem történik valami drámai dolog, csak a növekvő langymelegség, a sekélyesség és a megalkuvás éveit látom magam előtt.

Jézusnak a Máté 15.8-ban megtalálható panaszkodása bizonyára éppen úgy érvényes napjainkra is, mint akkoriban:

“Ez a nép szájával közelít hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem.”

A mai fiatal szolgálók között hol vannak ma, akik felállnak és Jézusra és az Ő igazságára akarnak tekinteni?

Fordította: Abonyi Sándor

Jászberény, 2013.04.02.

Jelmagyarázat: John MacArthur szerint a következő tíz lépés vezet a “Pragmatikus* Gyülekezetté” váláshoz

1. “Könnyen-elfogadható” evangélium
2. Az üdvösséggel kapcsolatban a hangsúly valamilyen „cselekedeten” legyen és nem szükséges megérteni és nem cél a szent Isten
3. Fél-igazságok tanítása
4. Tanítsd azt, hogy a kegyelem pótolja a szentséget
5. Tanítsd azt, hogy a szeretet és az igazság ellentétes dolgok és az engedelmesség törvénykezés vagy csak egy lehetőség
6. Testies dolgokat használni, hogy a hitetleneket az evangéliumhoz vonzza és arra tanítani őket, hogy a testies, világias életstílus megengedett
7. Kerülni azokat a biblikus tanításokat, amik alázatra nevelnek és Istent magasztalják fel
8. Tanítsd azt, hogy a kegyelem jelentése: egy választási lehetőség
9. Légy “barátságos” a keresőkhöz és kerüld, hogy “megbotránkoztató” légy
10. Többre értékelni a “kapcsolatteremtő-képességet” a “bibliai igazságnál”

Javaslom még elolvasni “A pragmatizmus behatolt az Egyházba” című írást is A. W. Tozer-től, ami letölthető itt is:

A pragmatizmus behatolt az Egyházba

Új Világrend jön – David Wilkerson

A Biblia arról beszél, hogy az utolsó napokban csúfolódók fognak megjelenni, kigúnyolva azt az üzenetet, hogy Jézus Krisztus vissza fog jönni, hogy megalapítsa az Ő királyságát. A gúnyolódók azt mondják:

“Hol van Jézus? Nem látom semmi bizonyítékát annak, hogy eljön. A kezdetektől fogva minden változatlanul folytatódik tovább!”

Ha megpróbálod meggyőzni ezeket csúfolódókat, hogy Jézus visszajön, hogy megtisztítsa a földet tűzzel és megalapítson egy örökkévaló igazságos királyságot, őrültnek fognak tartani. Sokan kigúnyolják a Krisztus második eljöveteléről szóló igazságot. Ugyanakkor viszont szemrebbenés nélkül ugyanezek a csúfolódók készítik elő és állítják, hogy eljön egy “új világrend”!

Ezek a csúfolódók ezt a hazugságot a pokolból vették. Sátán egy igazi dolog eljövetele előtt mindig egy hamisítvány elkészítésén fáradozik. A Sátán tudja, hogy a Király Jézus vissza fog térni és hogy az Ő új világa a küszöbön áll. A gonosz egy fantázia világ népszerűsítésével – hamis reményeket ébresztve  – igyekszik megtéveszteni és megtartani a saját fiait.

Ezért most kigondolt egy új, ördögi tervet egy Új Kor (New Age) eljöveteléről, hogy eltérítse az embereket az eljövendő Krisztus valóságának elfogadásától!

Ez a legújabb New Age hamisítvány elsőként a Vízöntő Koraként tűnt fel. A tizenegyedik csillagállás egy végső – New Age királyságba – fordult, ami úgy ismert, mint az “Új Világrend.”

A New Age-sek azt mondják, hogy ennek az új világrendnek a megvalósulása már a közvetlenül előttünk áll. Azt jósolják, hogy egy katasztrofális csapás fog bekövetkezni és a káoszból egy új világrend fog felemelkedni, bevezetve mindenkit a szeretet, a megértés és világbéke társadalmába. Minden probléma meg fog oldódni. A háborúk megszűnnek. Nem lesz többé szegénység. És az egész világon egy Krisztus nélküli krisztusi gondolkozásmód szerinti testvériség fog létezni. Az önszeretet lesz az uralkodó, és minden az élvezetekre összpontosul.

Rossz hírem van az ilyen New Age-es csúfolódók számára. Sajnálom, de ne hagyjátok megtéveszteni magatokat a gonosz által. Nem létezik ilyen fantáziavilág, amivel a gonosz próbálja elhitetni az emberiséget az utolsó napokban.

Ó, igen. Jönni fog egy új világ, de az nem egy “új világrend” vagy egy New Age lesz. Hanem inkább az, hogy ennek a földnek minden királya és az Urunk minden ellensége hamarosan az Ő lábzsámolya lesz.

Krisztus visszajön és megalapítja az Ő szent királyságát és a csúfolódóknak semmi helyük nem lesz abban:

“De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik.” (2 Péter 3:13).

A TÖRVÉNYSZEGÉS SZELLEME – David Wilkerson

“Működik már a törvényszegés titkos bűne” (2 Thessz 2:7).

Az a görög szó, amit ebben az igeszakaszban Pál a gonoszságra használ szó szerint “törvényszegést” jelent”. Ezért a “törvényszegés” titkos bűne azt jelenti, hogy sokan a törvény és a korlátok figyelembe vétele nélkül cselekednek.

Ez a “törvényszegés” azonban nem egyszerűen az emberi szabályok elleni lázadás. Nem valami miatt lázadás a polgári hatóság ellen vagy rablás, nemi erőszak vagy gyilkosság elkövetését jelenti. Ezek a dolgok kivívják Isten haragját, de a törvényszegés titkos bűne sokkal mélyebbre megy. Ez egy nyílt elutasítása az igazságnak, ami Krisztusban van, Isten Szent Igéjének a félretolása és a Szentírás korlátozásai elleni lázadás!

A “törvényszegés” szelleme burjánzik a nemzetünkben ma. Ez az erő hat a törvényhozásra, hogy száműzze Istent a társadalmunkból, ami azonos azzal a szellemmel, ami jelen volt, amikor a Sátán kitartóan győzködve megtévesztette Évát: “Isten engedékeny; nem fogja megbüntetni az engedetlenséget. Megeheted a gyümölcsöt és engedhetsz a vágyaidnak, nem fogsz meghalni!”

Ma a Sátán ugyanezzel a hazugsággal igyekszik meggyőzni a hívők sokaságát, hogy engedhetnek a bűnös vágyaiknak anélkül, hogy bármi büntetés lenne a következménye. Ez egy démoni mesterkedés, ami kiforgatja Krisztus kegyelemről szóló evangéliumát és a kicsapongás üzenetévé változtatja. Tragikus módon sok langyos keresztyén átadja magát a törvénytelenség szellemének.

Pál mondja, hogy az Antikrisztus eljön hatalommal és az emberek a saját bűneik miatt vakok és megtévesztettek lesznek:

“Akinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival, és a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, akik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő üdvösségükre.“   (2 Thessz. 2:9-10).

A Sátán finom ravaszsággal az emberek sokaságát téveszti meg, elhitetve velük egy óriási hazugságot, ahogyan Évát is elhitette: “Isten nem bünteti meg a bűnt!”

Pál azt mondja, hogy ez a megtévesztés el fog jönni “minden csalárdsággal azokra …….., akik nem fogadták be az igazság szeretetét az üdvösségükre. ” (10. vers). Majd hozzáteszi: “És azért bocsátja rájuk Isten a tévelygés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak;” (11. vers).

Az apostol tulajdonképpen a következőt mondja: “Azok, akik megtagadják az Isten Igéjének való engedelmességet és tiszteletet, azok egy erőteljes hitető szellem hatása alá kerülnek. Először csak cinkosan kacsintanak a bűnük miatt és megindokolják azt, de hamarosan lázasan kutatni fognak egy könnyű kegyelem után. Ki fognak találni egy olyan kegyelmet, ami távol esik Isten akaratától. Az Ő kegyelme sosem a megengedést, hanem mindig a bűnbánatot és a megtérést munkálja.”

Egy 1965-ös látás az eljövendő megtévesztésről – Stanley Frodsham

Egy nagy ítélettel látogatom meg ennek az országnak a lakosságát. Nagy sötétség jön el azokra az országokra, amelyek hallották az evangéliumomat, de továbbra sem a szerint élnek. A haragommal sújtok le rájuk. A sötétség olyan nagy lesz és a szenvedés olyan fájdalmas, hogy az emberek kívánni fogják a halált, de nem találják azt.  Hosszú haldoklás, éhínség és nagy katasztrófák lesznek.

A haragom szemmel látható lesz minden istentelenség ellen. Ez nagyon erőteljes módon fog megnyilvánulni. Megismertétek a szeretetemet, de még nem ismertétek meg a haragomat és a szigorúságomat. Az ítéleteim nagyon konkrétak lesznek és nem olyanok, amin könnyen át lehet lépni. A szigorú ítéletem és a bűn elleni haragom nem kerüli el az Én házamat. Sőt, az ítéletem az Én házamban kezdődik el, de előtte meg fogom tisztítani az Én házamat, hogy ne legyen része a haragomban, ami a világ városainak gonoszsága ellen eljön. Mielőtt meglátogatom a nemzeteket az ítéleteimmel, az ítéletet az Én házamon kezdem el. Amikor haragomat ráárasztom a világ városaira, akkorra az Én népemnek el kell különülnie. Egy hibátlan (szeplő és sömörgőzés nélküli) népre vágyom, akiket meg fogok védelmezni az eljövendő haragom idején minden romlottságtól és igazságtalanságtól.

Fel foglak készíteni titeket az elkövetkezendő napokra, hogy egy nehéz (keskeny) úton járjatok, ami azt fogja eredményezni, hogy folyamatosan hozzám kiáltsatok. Mert amikor a dolgok jól mennek, az emberek nem keresnek engem, hanem örvendeznek a pillanatnyi áldásban. És amikor ez az áldás elmúlik, gyakran letérnek erről az útról és az az út már nem Hozzám vezet. Megmutatom nektek ezeket a dolgokat, hogy folyamatosan és nagy szorgalommal kereshessetek Engem. Amikor Engem kerestek, meg fogom nyitni a szemeiteket azokra az igazságokra, amiket korábban nem láttatok meg; és ezek olyan igazságok, amik képessé tesznek benneteket arra, hogy megálljatok ezekben az utolsó nehéz időkben. Amikor a testvéreitek üldöznek, sértegetnek és elutasítanak benneteket, akkor ti teljes szívvel fogtok Hozzám fordulni és keresni Engem a szellemi életetekben lévő szükségeitekkel. És amikor a szenvedés eljön rátok, ti képesek lesztek megállni abban. Sokan ide-oda fognak hányódni. Az emberek kudarcot vallanak az szívükben, mert mindenfelé csak bajok lesznek. Mivel ezek a napok olyan rettenetesek lesznek, mint ami még nem volt soha azelőtt.

Amikor hatalmas ébredési erővel meglátogatom a népemet ez azért lesz, mert előkészítem őket arra a sötétségre, amely ezután lesz. A dicsőséggel nagy sötétség következik, a dicsőség az előkészítés erre a sötétségre. Képessé teszem a népemet arra, hogy átmenjen rajta Szent Lelkem hatalmas meglátogatása által. Ügyeljetek, vigyázzatok magatokra, különben fel fogtok fuvalkodni és azt gondoljátok, hogy már megérkeztetek. Sokan felfuvalkodnak majd ebben az órában úgy amint a régi napokban is. Akkor is sokan megkapták az üzenetemet, de nem követték azt. Nem én kentem-e fel Jéhut? Mégis azok a dolgok, amiket megkívántam tőle, nem teljesedtek be, nem mentek végbe az ő napjaiban.

Hallgassatok a hírvivőkre, akiket küldök, de egy ember személyét se tegyétek a csodálat tárgyává. Mert sokan azok közül, akiket hatalmasan felkenek jelekkel és csodákkal, felfuvalkodottá lesznek, felemelik és alapzatra helyezik őket, de le fognak esni az útfélre. Nem szívesen teszem ezt, mivel gondoskodtam arról, hogy képesek legyenek megállni. Sokakat elhívok ebbe a szolgálatba és felfegyverzem őket, de emlékezzetek rá, hogy sokan elesnek majd ebben az órában. Nagy fényesség lesz körülöttük, az emberek gyönyörűséget találnak a szolgálatukban, de hamis és hitető lelkektől félrevezettetnek és a népemből is sokakat eltérítenek.

Figyeljetek nagyon ezekre a dolgokra, mert az utolsó napokban hitető lelkek fognak megjelenni. (1.Tim. 4:1) sokakat el fognak téríteni a felkentek közül. Sokan elesnek majd a különböző testi vágyak által és mert megsokasodik az életükben a bűn. De ha engem szorgalmasan kerestek, akkor az én lelkemet belétek helyezem. Így aztán amikor az egyik jobbra a másik meg balra tér el, akkor ti nem fogtok velük együtt eltéríttetni.

Népemet buzgón kell figyelmeztetni az előttük álló napokat illetően. Sokan fognak hamis, hitető lelkeket követni. Már most sokan vannak a Krisztus Testében, akik elhitetik a népemet. Ezek olyanok, akik igazak és igazán cselekszenek. Sokan vannak, akik betakarják a bűneiket a nagy teológiájukkal és teológiai magyarázataikkal. De figyelmeztetlek titeket a hitető lelkekre, akik az én népemet gonosz útra irányítják.

Sokakat felkenek közülük, hogy megtisztítsák és megrostálják az én népemet, mert szent népre van szükségem. Sokan jönnek hitető lelkülettel és kitartanak a testi csábítás mellett. Meglátjátok majd, hogy ezek után újból megszerzem népemet, az út pedig egyre keskenyebb lesz és csak kevesen lesznek, akik azon járnak. Ne engedjétek becsapni magatokat, az én utam az igazak ösvénye. Habár a Sátán világosság angyalaként jön, ne figyeljetek rá.

Azok, akik csodákat visznek ugyan végbe, de nem az én igazságomat szólják, ők nem tőlem vannak. Azok, akiket jóllehet nagy tömeg követ, de nem a megtisztulásról és a szentségről beszélnek, nem tőlem valók. Figyelmeztetlek benneteket nagyon hangsúlyosan, hogy meg fogom ítélni a házamat és lesz egy gyülekezetem ránc és folt nélkül, amikor eljövök. Kívánom megnyitni a szemeiteket és szellemi értelmet adni nektek, hogy be ne csapjanak titeket, hanem előttem járjatok szívetek egyenességében, szeretve az igazságot és megvetve minden gonosz utat. Nézzetek rám, és megláttatom veletek a szellem szemével azokat a dolgokat, amelyek a sötétségben rejtőznek. Ezek nem láthatóak az emberi szem számára. Engedjétek, hogy így vezesselek benneteket, hogy megelőzhessétek a sötétség hatalmát és harcolhassatok ellene. Nem a test és a vér ellen van ez a küzdelem, mert ha ezen a módon harcoltok, semmit sem fogtok véghezvinni.

Ha azonban engeditek, hogy én vezesselek és harcoljak a sötétség hatalma ellen, akkor azok le fognak veretni és népemnek szabadságot szereznek. Figyelmeztetlek, hogy kutassátok buzgón az Írásokat az utolsó napokra vonatkozóan, mert azok a dolgok, amelyek megírattak, valóságosan ki fognak nyilatkoztatni.

Jönnek a népem közé hitető, hamis lelkek egyre nagyobb számban, akik az igazság mellett szólnak és megnyerik majd a népem kegyét és szívét.

Megvizsgálva az Írásokat az emberek ezt mondják majd: „Nem igaz-e amit ezek az emberek szólnak?” De miután megnyerik az emberek szívét, akkor és csakis akkor fognak előhozakodni a rossz, hamis tanaikkal. Pontosan ezért mondom és figyelmeztetlek benneteket: Ó emberek, ne adjátok át szíveteket embereknek, se ne emeljetek embert a csodálatotok tárgyává, mert éppen ezeken a személyeken keresztül fog a Sátán népem közé férkőzni. Ügyeljetek a csábítóra! Gondoljátok, hogy egy csábító, hamis lélek majd egy új eretnekséget fog előkapni és azt fitogtatni az emberek előtt? Nem, hanem az igazságosság szavait fogja szólni és a világosság szolgájaként fog feltűnni az Igét hirdetve.

Az embereket pedig meg fogja nyerni a szavaival miután már megnyerte a szívüket, előhozzák tanaikat és becsapják az embereket. Ők pedig ezt fogják mondani: „Nem ezt és ezt mondta-e? Nem ellenőriztük-e az Ige alapján? Tehát ő az igazság szolgája. Amit pedig éppen most mondott, azt ugyan nem látjuk az Igében, de igaz kell legyen, mert minden mást, amit mondott, igaz.”

Ne engedjétek becsapni magatokat! Mivel a hamis lélek azon fog dolgozni először is, hogy sokak szívét megnyerje és csak azután hozakodik elő a hamis tanaival. Nem tudjátok megkülönböztetni az enyéimet azoktól, akik nem az enyéim akkor, amikor prédikálni kezdenek, mondja az Úr. De engem keressetek szüntelenül, és amikor ezeket a tanokat előhozzák, akkor megjelenik a bizonyság a szívetekben, hogy ezek nem tőlem valók. Ne féljetek, mivel figyelmeztettelek benneteket. Sokakat be fognak csapni, félrevezetni. De ha szentségben és egyenességben jártok a ti Uratok és Istenetek előtt, megnyílnak a szemeitek és az Úr Isten fog megvédeni benneteket életetek minden napján. Ha folyamatosan az Úrra néztek, akkor fogjátok majd tudni, mikor vesz a tanítás rossz irányt. Nem fogtok félrevezettetni, ha igaz a szívetek, mondja az Úr, én megtartalak titeket. Ha szüntelenül reám néztek, én megtartalak titeket. Az igazság szolgájával ez fog történni, mondja az Úr, ha az élete megegyezik az Igével, ajkai szent igazságot szólnak, a szolgálatában nem lesz zavarodottság. Amint megjelenik a zavarodottság, azonnal tudni fogjátok, hogy az nem az igazság követe. A csaló, a hamis lélek először az igazat beszéli, majd ezután a tévelygést, hogy betakarja a saját bűnét, amelyet szeret.

Figyelmeztetlek és parancsolom nektek, mondja az Úr, hogy tanulmányozzátok az Írásokat a hamis tanítókat illetően, mivel ez az egyik legnagyobb veszélye a Gyülekezetnek ezekben az utolsó napokban. Az a kívánságom, hogy az én Igémben erősödjetek meg szilárdan, nem pedig emberek személyében és szolgálataikban. Nem fogtok meginogni úgy, ahogy sokan meginognak majd. Megtartalak benneteket az igazság ösvényén. Keressetek engem, szorgalmasan kérdezősködjetek tőlem, hogy halljatok valamit abból, amit megtudhattok. Azért jöttem, hogy életetek legyen és bővölködjetek, és hogy győzzetek, amint én is győztem. A kereszten győztem a Sátán minden hatalma felett, és arra hívtalak el titeket, hogy ugyanazon az úton járjatok. Azok ugyanis, akik nem szolgálják Jézus Krisztus keresztjét és megfeszített életét, azok nem értik meg az igazságot. Amikor az életeteket a keresztre adjátok, akkor lesz győzelmetek, amelyet én megtapasztaltam. Amint a kereszten vagytok és énbennem, meg fogjátok ismerni a feltámadásom erejét. Amikor elérkeztem a dicsőségembe, akkor a fejedelemségek és hatalmasságok, amelyek a magasságban vannak, összetörettek.

Ne féljetek, mert én adtam nektek hatalmat és erőt, ami által a sötétség hatalmát megtapodjátok és előrehaladtok győzedelmesen. A kereszten minden dolog felett győzelmet szereztem. Az életem kiárad rajtatok keresztül amint beléptek ezekbe a drága igazságokba. Nézzetek rám és tegyétek magatokévá az én életemet. Amint a szemetek és a vágyatok felém irányul és megismeritek majd, hogy mit jelent velem együtt megfeszíttetni, akkor azt is megismeritek majd, hogy mit jelent általam feltámadni. Nem a földi életem, hanem az a keresztre adott életem volt az, amely nyilvánosan megrontotta és kifosztotta a sötétség fejedelmét és hatalmát.

Igazságokat mutatok nektek, amelyet megismerve ti is győztesek lehettek és erőt vehettek a gonosz felett. Ez az igazság felszabadít titeket és felszabadítja azokat, akik körülöttetek vannak. Megismeritek az én szenvedéseimben való részesüléseteket, mondja az Úr. Nincs más út, amely által részesei lehettek velem a mennyei uralomnak és dicsőségnek, csak ha isztok a szenvedésem poharából is. Ha vele együtt szenvedünk, mondja az Írás, akkor vele együtt dicsőülünk is meg. Arra vágyom, hogy ezeket az igazságokat valósággá tegyem bennetek. Kijelentést adtam nektek, hogy hatalmatok legyen legyőzni a gonoszt és a kötelékeket, amelyek vannak az életetekben. Ha tényleg megítélitek magatokat, akkor nem fogtok megítéltetni. Amint az én orcámat keresitek, és megtisztítjátok magatokat általam minden igazságban és szívetek egyenességében, akkor a rejtett helyeken ítéllek meg titeket. A dolgok pedig, amelyek a szívetek titkai, azok nem fognak mások előtt nyilvánvalóvá válni körülöttetek. Titokban teszem ezt, és senki sem fog tudni róla. A szégyen pedig, amely sokak arcán láthatóvá lesz ebben az utolsó órában, nem lesz látható a ti arcotokon.

Ezért aztán szeretettel és könyörülettel tanítalak benneteket. Ezért mondottam, hogy aki megítéli önmagát, az nem ítéltetik meg. Nincs abban gyönyörűségem, ha az enyéim szégyene mindenki által láthatóvá válik.

Hogyan ítéljem meg a világot, ha nem a saját népemmel kezdem? Figyeljetek mindazokra, amelyeket mondok nektek. Ha nem figyeltek rám, akkor a szégyen mindenki előtt nyilvánvalóvá válik. Az szeretném, ha megfigyelnétek az én életemet, amit a földön éltem, a rajtam lévő kenet hatalmas volt, mégis óriási kísértések vettek körül minden oldalról. Egyszer ilyen, máskor más formában, először a világ királyságát és dicsőségét ajánlva nekem, majd gyalázkodással, udvarlással, mindent felerősítve és üldözéssel. Nagy dicsőség fog népemnek adatni, mégis tudnotok kell, hogy ebben az utolsó órában a kísértés minden oldalról erősödni fog. Gyülekezetem dicsősége nagy lesz, és nagy lesz az ellenség kísértése is, hogy eltérítse népemet arról az útról, amelyikre rendeltem őket.

Figyelmeztetlek, hogy amikor a dicsőség megnyilvánul, nagy lesz a kísértés is, egészen addig, amíg csak nagyon kevesen lesznek azok, akik be is fejezik a versenyt azok közül, akik elkezdték. Először is hatalmas földi vagyont és jólétet ajánlanak fel nekik, majd gyalázat és hitetlenség győzi le őket. Gondold meg a célodat ebben az utolsó órában. Mindenkor mindenki szembe fog szállni veled és próbálkozni fog mindennel, hogy eltérítsen a szentség útján való haladásodtól. Meg van írva rólam, hogy arcommal, miként egy kovakő abba az irányba néztem, amelyet az én Atyám előírt a számomra.

Hallgassatok hát az Úr szavára, ha be akarjátok fejezni a versenyt hatalmas győzelemmel és dicsőséggel, el kell tökélnetek, hogy arcotokat, mint egy kovakő az Úrra irányítjátok nagy-nagy határozottsággal. Azon a versenypályán kell haladnotok amely előtökbe adatott.

Szeretteitek közül és azok, akik veletek haladtak sokan üldözni fognak benneteket, és még ők is megpróbálnak elfordítani titeket a versenypályátokról. Sok beszéddel, amely helyesnek látszik a természetes értelem számára, fogják megpróbálni, hogy eltérítsenek benneteket. Nem megrótta-e Krisztus Pétert, amikor megpróbálta eltéríteni Őt arról az útról, amelyet az Atya írt neki elő?

Értsétek meg ezt a két dolgot és elmélkedjetek róla komolyan ebben az utolsó órában. Az üldözés és a sötétség éppen olyan nagy lesz, mint a dicsőség, mégpedig azért, hogy a választottakat és felkenteket elfordítsák arról az útról, amelyet az Úr mutatott nekik. Sokan lesznek, akik elindulnak, de kevesen lesznek azok, akik képesek lesznek befejezni a futásukat, mert hatalmas kegyelemre lesz szükség ahhoz ebben az órában, hogy ki lehessen bírni egészen a végéig. A kísértés és az üldözés az Úr életében állandóan jelen volt. Megkísértetett a Sátán által sokféle formában és nem hallgatott rá, hanem letette az Ő életét a kereszten.

Ne gondoljátok, hogy lesz üldöztetés nélküli időszak. Ne gondoljátok, hogy lesz kísértésmentes idő. Mindkettő lesz a felkenetésetektől kezdve egészen a pályafutásotok befejezéséig. Nehézségek és nagy üldöztetések egészen végig. Szükséges, hogy az Úr előkészítsen benneteket, hogy mindezek felett győzhessetek minden dologban, hogy képesek legyetek befejezni a pályafutásotokat. Az üldöztetés szaporodni fog amint a felkenetés is nagyobbá lesz. Halljátok meg ezeket a szavakat: „Az én kegyelmem elegendő a számotokra ebben az órában. Az igazság és egyenesség ösvényén fogja az Úr vezetni az Ő népét, és olyan helyre vezetni, amelyet Ő választott ki erre az időre. Mert az Úr az igazság helyét választotta. Ez a szentség helye ahol Ő fog táborozni körülöttük, és mindazok, akiket az Úr vezet erre a szent helyre fognak elvezettetni, mert az Úr gyönyörködik abban, hogy az Övéiben lakozzék. Gyönyörködik az Úr abban, hogy az Övéi által jelentse ki magát. Az Úrnak a szentsége az Ő népén keresztül nyilvánul meg. Engedd, hogy az Úr belevezessen a nehéz helyzetekbe.

A régi napokban is az Úr vezette a népét olyan helyeken át ahol még senki nem lakott, ahol még senki nem járt. Ez a nagy veszély helye volt és a halál árnyékának a völgye. Valóban az Úr vezeti az Ő népét ilyen helyeken át, mégis elviszi népét a nagy dicsőség és győzelem helyére. Értsétek hát meg, hogy a dicsőséghez vezető út nagy veszéllyel jár, de az Úr kegyelme lesz veletek ebben az órában. Helyezzétek Őbelé a bizalmatokat, és Ő bevisz titeket a szentség helyére, mert be kíván vinni benneteket az Ő nagy örömébe és életébe. Bízzatok benne! Ne bízzatok emberekben! Ezen a helyen, ahova az Isten vezet megőriz azoktól a hangoktól, amelyek megpróbálnák eltéríteni őket az útról, amely számukra ki lett jelölve. Beviszi őket egy olyan helyre ahol Ő szól és Ő vezeti a népét. Ez a nagy kegyelemnek és a nagy dicsőségnek a helye. Valóban Ő fog körülöttük tábort ütni. Bízzatok Benne és akkor tényleg bevisz benneteket erre a helyre. Ne féljetek az elkövetkező napoktól! Csak attól féljetek, hogy azon a úton járjatok, amely az Úr tetszése szerint való. Eljött az ideje, hogy irányítsam és felépítsem az én Gyülekezetemet. Valóban szeplő és sömörgőzés nélkülinek kell lennie. Olyan munkát fogok végezni az én Szerelmesemben, amely még soha nem volt látható a világ megalapítása óta.

Megmutatom nektek ezeket a dolgokat, hogy szorgalmatossággal keressétek az Urat teljes szívetekkel, és megőriztessetek az Ő csodálatos kegyelme által. Ne futkossatok ehhez a személyhez meg amahhoz, mert az Úr rendelte el a ti megváltásotokat, ami Benne és egyedül csakis Őbenne van. Ne szaladjatok egyik pásztortól a másikig, mert egy nagy szétszórattatás lesz a földön.

Éppen ezért Őreá nézzetek, hiszen valóban Ő teszi világossá ezeket a dolgokat a számotokra. Ne tekintgessetek ide-oda, ne keressétek a kutakat, amelyekben valamikor víz volt, hiszen azok nincsenek többé.

Amint szorgalmasan kerestek engem, megsokasítom az erőtöket és a hiteteket, és kegyelmem által képesek lesztek előkészülni az elkövetkező időre. Az igazság, amelyet kinyilvánítottam nektek részetekké kell, hogy váljék nemcsak mint tapasztalat, hanem a lényetek élő részévé kell lennie. Nincs-e megírva, hogy igazságot kívánok a legbensőtökben? Az Úr igazsága fejeződik ki a legbensőbb lényetekben és ez fogja megtartani az életeteket. Sokan meg fogják tapasztalni az igazságot, de az igazságnak az életetek részévé kell válnia. Amint férfiak és nők rátok tekintenek, nem csak a hangotokat fogják hallani, hanem látni fogják ennek az igazságnak a kifejezését legbensőbb lényetekből. Sokan legyőzettetnek, mivel nem hagyták, hogy az igazság minden időben a részükké legyen. Azonban megmutatom nektek ezeket az igazságokat, amelyek azért vannak, hogy részetekké váljanak, hogy előkészüljetek és mindent elvégezzetek, megállhassatok ebben az utolsó órában.

“Akinek van füle, hallja mit mond a Lélek a Gyülekezetnek.”

Mint Noé és Lót napjaiban – Abonyi Sándor

„És miként a Noé napjaiban lett, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is. Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek mindama napig, amelyen Noé a bárkába bemegy éseljön az özönvíz, és mindeneket elveszte. Hasonlóképpen mint a Lót napjaibanis lett; ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek, építettek; De amely napon kiment Lót Sodomából, tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elvesztett: Ezenképpen lesz azon a napon, melyen az embernek Fia megjelenik.”   Lukács 17:24-30

Néhány napja egy hosszú fehér női ruhába öltözött szakállas férfi győzelmének tapsolhatott Európa. Az azt követő napokban voltak, akik őszinte felháborodásukat fejezték ki a „szakállas nő” grotex jelenségének dicsőítése miatt, mind a világi, mind a keresztyén körökben.

A hagyományos – Isten szerinti – értékrendet vallók tiltakozásából kiérződött a jó erkölcs és Isten alapvető törvényeinek sárba tiprása miatti háborgás.

Most nem a tiltakozók számát szeretném szaporítani, hanem szeretnék, mint jelenségről – mondhatnánk jelről – néhány gondolatot megosztani.

A fenti igében Jézus arról beszél a tanítványainak, hogy a második eljövetelekor az emberek állapota a földön hasonló lesz Noé és Lót napjaihoz.

Arról is egyértelműen szól ez az igeszakasz, hogy mind Noé, mind Lót idejében olyan mértékben megromlott az emberek gondolkozásmódja és viselkedése, hogy Isten nem tehetett mást, mint özönvízzel, majd tűzzel és kénkővel ítéletet gyakorolni, elpusztítva a bűnös embereket. Ezekkel a csapásokkal Isten az emberek teljesen megromlott, gonosz állapotát ítélte meg, mert már nem látott más megoldást a megmentésükre. Isten gyűlöli a bűnt és Noé idejében már azt is megbánta, hogy embert teremtett, mert az emberek minden gondolata szüntelenül csak gonosz volt. (1 Mózes 6.5-6). Ahogyan Noé idejében egy család úgy Lót idejében is egyetlen család volt megmentésre méltó. Noéról azt írja az ige, hogy igaz ember volt, Lótról pedig, hogy a lelke háborgott azok miatt, amiket Sodomában látott.

Noé és Lót idejének nemzetségét az élvezetekben elmerülő jólét és a kevélység jellemezte, de Sodoma esetében arról is olvashatunk, hogy jólétükben nem segítették a szegényeket és a fajtalanság olyan mértéket öltött, hogy a város férfiai – a fiataloktól az idősekig – egymásra gerjedtek. Ez ott már elfogadott norma – „törvény” – volt. (1 Mózes 19.9)

„Ímé, ez volt a vétke Sodomának, a te öcsédnek: kevélység, eledel bősége és gondtalan békesség volt nála és leányainál, de a szűkölködőnek és szegénynek kezét nem fogta meg. És felfuvalkodnak s cselekednek utálatosságot előttem, és elvesztem őket,”  Ezékiel 16:49-50

Amikor a gonoszság teljességre jut és az elfogadott normává válik, sőt „törvénybe is foglalják”, az Isten törvényének teljes sárba tiprását jelenti: teljes a törvénytiprás Isten szemében, ami elpusztító ítéletére méltó:

„A „kívánság megfoganván, bűnt szül; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.”   Jakab 1:15

„Jaj azoknak, akik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; akik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik,”    Ézsaiás 5:20.

Akik igaz hittel és az Úr útján, az IGAZSÁGBAN járva tekintenek ezekre, azok számára nem kétséges, hogy miről van szó.

Ezek olyan jelenségek, amikre Jézus felhívja az Övéi figyelmét, hogy ezek meg fognak történni. Az ilyenek nem egyedi esetek, hanem a többség által elfogadott és a hatalmasságok által törvényerőre emelt norma lesz, mielőtt Jézus visszajön. Jézus kegyelmet ad a bűneit megbánó és elhagyó bűnösöknek, de Ő gyűlöli a bűnt, és aki nem tér meg belőle, azokra Igaz Bíróként, jogos, halálos ítélettel súlyt le.

Jézus figyelmeztet arra is, hogy a visszajövetele előtti időben a legnagyobb veszély a hitetés lesz és jönnek hamis („anti”) krisztusok, próféták és elhitetik, ha lehet a választottakat is.

Erre figyelmezteti Pál is a thesszalonikai gyülekezetet a következő igeszakaszban:

„Ne csaljon meg titeket senki semmiképpen. Mert nem jön az (Jézus) el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia, aki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, ami Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát. Nem emlékeztek-e, hogy megmondtam néktek ezeket, amikor még ti nálatok voltam? És most tudjátok, mi tartja vissza, amiért csak a maga idejében fog az megjelenni. Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne, csakhogy annak, aki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia. És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, akit megemészt az Úr az ő szájának leheletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével; Akinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival, és a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, akik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő üdvösségükre. És azért bocsátja rájuk Isten a tévelygés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak;”   Thessz. 2.3-11.

Ebben az igeszakaszban is figyelmeztetést látunk, ami a becsapás – a hitetéssel, a megtévesztés – veszélyére hívja fel a figyelmet. Több dolog bekövetkezésre figyelmeztet:

„Bekövetkezik előbb a szakadás, mielőtt megjelenik a bűn embere, a veszedelem fia”

A jelek feltűnő módon szaporodnak mostanában. Az említett szakadás az igaz hittől való elszakadást jelenti, ami által létrejön a szétválás a „hamis egyház”, a „nagy parázna” és az igaz egyház, Krisztus Menyasszonya között.

Igaz, hogy Jézus főpapi imájában az Övéi egységéért imádkozik, de egy olyan „egység”, ami a hamisak sokaságát a jóhiszemű, elhitetett hívőkkel szervezeti egységbe igyekszik tömöríteni, az ige szerint az „elegy” és nem egység. Tudjuk, hogy az elegy Isten szemében sosem volt kívánatos, hanem olyan, amit mindig is gyűlölt. Isten igéje igazságának a sárba tiprása annak kinyilvánítása, hogy a tanok nem számítanak csak a mindenkit elfogadó„szeretet” és „tolerancia”. Ez azonban hamis alapokon áll. Az ige azt mondja ugyanis az igaz szeretetről, hogy „az szeret Engem, aki az ÉN parancsolataimat megtartja”.

Nézzük mit mond Isten igéje az igazsághoz és a bűnhöz való viszonyunkról:

„Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, azért kent fel Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé.”   Zsoltár 45:8

„És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, akik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő üdvösségükre. És azért bocsátja rájuk Isten a tévelygés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak;”     2Thess 2:10-11

Amire Jézus figyelmeztette a tanítványait és később Pál apostol a tesszalonikai hívőket, azokat napjainkban beteljesülni látjuk.

Régen a törvényszegés „titkos bűn” volt, mindenki igyekezett rejtegetni és titokban tartani. Ma már nyílt a „törvénytiprás”, mert sok területen a bűn teljességre – uralomra – jutott a világban, és ez sajnos behatolt az egyházba is. Az emberek már nem szégyellik a bűneiket, hanem inkább a nyilvánosság előtt kérkednek vele. Minden emberi norma és törvény, ami jónak mond dolgokat, holott azt Isten igéje rossznak minősíti: nyílt törvénytiprás! Az Antikrisztus szelleme nem az igazság szelleme, hanem a törvénytiprás szelleme, ami az Antikrisztus útját készíti elő és annak megjelenésével válik teljessé. Ahhoz azonban, hogy ez meg tudjon történni előbb valamit félre kell tolnia az útból, ami ezt akadályozza. Ez a valami a Gyülekezet, ami az igazság nyílt képviseletével világosság tud lenni a világban és ellent tud állni a nyílt törvénytiprásnak, a Törvénytipró megjelenésének. Egy nyilvánvalóan hamis alapokon álló, elhitetett és a bűnt maga között megtűrő hamis egyház azonban már nem a világosság képviselője és nem akadály a megjelenő Antikrisztus számára, mert a hitetés megtörtént, az egyház paráznává vált: félre van tolva, többé nem akadály! Ennek eredménye az is, hogy egyre több „titkos” szervezet jelenik meg a nyilvánosság előtt. Már nem kell rejtőzködnie a bűn miatt, mert nyilvános lett a törvénytiprás. Nyilvánosan lehet bevinni az iskolába az okkultizmus legkülönbözőbb fajtáit, sőt a sátánizmust, a „szabadság” és a „tolerancia” nevében; szellemileg megfertőzve ezzel a következő generációt.

A hitetés ma így működik:

1. Visszatérve a bevezetőben említett esetre. Igyekeznek az emberekkel elhitetni, hogy jelen esetben „egy szakállas nőről” van szó, és a láthatóan természetellenes megjelenése ellenére mindenki fogadja el „női mivoltát”. Ez látható hazugság, de akik azonosulnak ezzel, igyekeznek másokat is elhitetni, meggyőzni erről. Minden józan, el nem hitetett ember számára azonban egyértelműen világos, hogy itt bizony férfiről van szó, amit tekintélyes szakálla és bajusza is megerősít, akinek viszont láthatóan nemi identitás zavara van és ezért női ruhába öltözve akarja elhitetni másokkal „női” mivoltát.

2. A szeretet mindent feltétel nélkül elfogad; a bűnöst is a bűnével együtt, hirdetik ma sokan a hívők között is. A Sátán megtévesztő fegyvere egy hamis, emberi és nem Istentől való szeretet, ami magához öleli, nem pedig gyűlöli a bűnt: „ki vagyok én, hogy megítéljem őket” hangzik a legmagasabb egyházi méltóság szájából; „Ne ítélj, hogy ne ítéltess” mondják széles körben az elterjesztett tév-tanítást, amivel jóhiszemű hívők sokaságát igyekeznek elhitetni. Egy olyan – bűnt nem gyűlölő – hamis szeretet, ami „toleráns” (megengedő) a bűnnel szemben és nem lép fel ellene, hanem Isten parancsolatait semmibe véve, elfogadja azt, ez nyílt törvénytiprás(!), a „gonosz lelkek tanítása” és „az antikrisztus szelleme”, ami már jelen van ebben a világban. A „hamis egyház” szintén a nyílt törvénytiprás útjára lépett, szövetségre lépve a világgal, aminek fejedelme a Sátán. Isten nem toleráns a bűnnel szemben, hanem Igaz Bíró természetéből adódóan mindig megítéli azt. Ha a bűnös nem tér meg bűnös útjáról, akkor bizony ítélet van, és annak következménye van. A kegyelemmel nem lehet visszaélni, mert Isten kegyelme nem teszi semmissé a parancsolatait. Sok hívő tévedésben van ezzel kapcsolatban. Ez a törvénytiprás szelleme, amivel az antikrisztus szelleme igyekszik elhitetni a hívőket. Ma már sok gyülekezetben olyan igehirdetések vannak, amik nem szólnak bűnről, igazságról, ítéletről, pedig a Szent Szellem ezért jött. Helyette olyan kegyelemről és szeretetről beszélnek Isten nevében, ami nem Istentől van, hanem az antikrisztus szellemének munkája. Sok gyülekezet eljutott egy olyan állapotra, hogy már az antikrisztus szelleme és nem Isten szelleme – a Szent Szellem – az Úr a gyülekezetben. Ez Isten ítéletének következménye, ami tévelygés formájában van jelen sok gyülekezetben és ezért sok mindent elhisznek az elhitetett hívők, ami egyáltalán nem Isten igazsága szerint való.

Vigyázatok, hogy valaki el ne hitessen benneteket!

Kegyelem van ma is! Még tart a kegyelem! A pogányok ideje azonban nemsokára lejár. Igen, Isten megkegyelmez a bűneit beismerő, megbánó és elhagyó alázatos bűnösnek, de ehhez meg kell térni. Ez az üzenet ma mindenkinek, beleértve a hívőket is, erre szólítja fel Jézus is az egyházat, mert az ítéletét az egyházon kezdi.

Az Ővéi meghallják az Ő hangját. Halljuk meg minél többen és engedelmeskedjünk Neki:

„Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem: És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből.”  János 10:27-28 .

Abonyi Sándor

Igaz és hamis próféták – Zac Poonen

A Dániel 11.32-ben arról olvashatunk, hogy azok, akik az antikrisztus szellemének befolyása alatt állnak sima (hízelgő) beszéddel magukhoz csábítják az embereket. Minden hamis próféta félreismerhetetlen jellemzője a történelemben a hízelgés. Ezzel  szemben minden igaz prófétának fontos félreismerhetetlen jellemzője az intés, a feddés.

A hamis próféták azért hízelegnek az embereknek, hogy megnyerjék őket a csoportjuk számára vagy bevigyék őket saját királyságukba, tiszteletet vagy pénzt kapjanak, stb. Sok hamis próféta – a személyes befolyásának megőrzése érdekében – kitartóan munkálkodik az emberekkel való a jó kapcsolatok kiépítésén. Az ő „leveleik” semmiféle intő vagy helyreigazító szót nem fognak tartalmazni, csak hízelgő, dicsérő szavakat, szemben azzal, amit az Úr és az apostolok leveleiben látunk, ahogyan azt a Jelenések 2. és 3. fejezeteiben és a levelekben olvassuk.

A sima, hízelgő szavak csak arra jók, hogy megfertőzzék a szívedet büszkeséggel és önelégültséggel. A dorgáló szavak ezzel szemben meg fogják tisztítani a szívedet. Jézus azt mondta: “Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem” (Jelenések 3.19). A dorgálás az Isteni szeretet egyik jele.

Amikor Isten prófétát küld közénk, hogy megdorgáljon bennünket, az a biztos jele annak, hogy Isten szeret bennünket. Amikor Isten elhagy egy gyülekezetet, akkor “nem lesz próféta többé közöttük” (Zsoltár 74:1.,9), aki megdorgálja őket. Helyette olyan igehirdetőik lesznek, akik sima, hízelgő szavakat mondanak. (2 Tim. 4:3,4). Sajnálatra méltó állapot Isten népe számára, ha ilyen helyzetbe kerül.

A Jelenések 2. és 3. fejezetében azt látjuk, hogy a hét gyülekezet közül ötben nagyon rossz állapotok voltak, de az Úr még nem hagyta cserben őket. Ezt bizonyítja az a tény, hogy Isten küldött egy prófétát (János apostolt), aki megdorgálta és helyreigazította őket a levelei által.

János erős szavakat használ még a vének felé is – olyan szavakat, mint “az első szeretet elhagytátok … szellemileg halottak vagytok … nyomorultak, nyavalyásak, szegények, vakok és mezítelenek vagytok”. Ha a vének és a gyülekezetek nem engedelmeskedek az intő szavaknak és nem térnek meg, az Úr el fogja hagyni őket.

Ha egyszer az Úr “kimozdítja a gyertyatartót” (Jelenések 2.5), akkor többé nem fogja elküldeni a prófétáit abba a gyülekezetbe. A hamis próféták fogják megkaparintani az ilyen gyülekezeteket és sima beszédet szólva prédikálnak nekik minden vasárnap!! Ez történt meg az elmúlt húsz évszázad során egyik gyülekezetben a másik után, generációról generációra; és ez történik körülöttünk mindenfelé ma.

Olyan időket élünk, amikor nagy szükség van egy „Istenét ismerő népre, aki felbátorodik, és nagy dolgokat visz véghez Őérte” (Dániel 11.32). Az ilyen emberek ismerik Istent, ezért nem fognak félni az emberektől …

Mi a gyülekezet és mi nem az?

Mi a gyülekezet és mi nem az?

Ezt a cikket azoknak írom, akik hasonlóan éreznek velem. Azoknak, akik éveken át „jártak gyülekezetbe”, de valami mégis hiányzik nekik. Azoknak, akik olvassák a Bibliát, és érdekes módon valahogy egészen mást találnak ott, mint amit ma sokszor látunk. Cikkemet úgy írom, mint egy eredetileg bűnös ember, akinek egyetlen esélye az, hogy Jézus vérét ontotta érte a kereszten, és amúgy semmiképp sem vagyok különb másoknál. De egyfajta szomorúsággal írom, ám mégis reménnyel, mert tudom, hogy Isten megjutalmazza azokat, akik Őt keresik.

Szóval, bocsánat, de most nem fogok kertelni. Tévirányba sem szeretnék elmenni, hanem megmaradni a Biblia meghatározásánál. Már az egyháztörténelem hajnalán feltűntek a Nikolaiták, akiknek Jézus gyűlöli a tanítását. Ezek az emberek a nép fölött uralkodtak, és alakítottak ki különféle rendszereket, amik által manipulálhatják őket, hogy valamilyen módon „rendszer-függővé” tegyék őket.

A Bibliában a gyülekezet „kihívottak közösségét” jelenti. A görögből ismert szavunk, az ekklézsia első szótagja is a „ki” jelentéssel bír. Honnan hívta ki Isten az övéit? A bűnből, a sötétségből, Sátán gondolkozás-rendszeréből, a megfelelésekből, a versengésből, és így tovább.

Ma sajnos totál eltorzult a „gyülekezet” szó, és akár csak az „egyház” szavunk, általában egy épülethez kötjük (házhoz). Van egy épület, egy templom, egy nyomda, egy mozi, egy csarnok, akármilyen épület, és ráírják, hogy XYZ gyülekezet, közösség, stb.

Már bocsánat, de egy épület nem lehet gyülekezet, hacsak nem kövek és építőanyagok gyülekezete.

A gyülekezet az újjászületetett emberekből áll, azokból, akiket az Atya odahívott Jézushoz. Ezeket az embereket onnan ismered meg, hogy amikor a Bibliában Jézus szavait olvassák, akkor megtérnek, és elkezdenek engedelmeskedni neki. A gyülekezetet nem onnan ismered fel, hogy valaki „gyülekezetbe jár”, ez a kifejezés sehol sem szerepel a Bibliában, mert nincs is rá utasítás, hogy: „Menjetek el XYZ nevű gyülekezetbe”.

Sok olyan ember „jár gyülekezetbe”, akikről az Ige azt írja:

Azt vallják, hogy ismerik az Istent, de cselekedeteikkel tagadják, mert utálatosak és engedetlenek, és minden jó cselekedetre teljesen alkalmatlanok. 

Titusz 1:16

Az ezt követő mondata Pálnak az, hogy Titusz, te azonban azt hirdesd, ami az egészséges tanítással megegyezik, és egy sor egészséges viselkedési példát ad. (Sokszor el lehet évekig lenni a rendszerben anélkül, hogy az ember komolyan elkezdené Jézust követni...)

Gondolkozzunk el egy picit a szavakon. Ha az újjászületett emberek a gyülekezet, akkor az, aki a gyülekezetbe „jár”, nem része a gyülekezetnek, hanem csak közéjük „jár”. A gyülekezetbe (kihívottak közösségébe) nem járnak, mert az nem egy hely, hanem egy létforma, egy csoport: a kihívottak közössége, összessége. Nem, felejtsétek el, hogy látható és láthatatlan egyház, ilyen nincs a Bibliában. Csak kihívottak közössége van, semmi más. Nincsenek felekezetek, intézmények. Testvérek vagyunk, egy család, ha ugyanabba a Jézusba merítkeztünk bele, az Ő halálába.

Arra van példa, hogy jöjjünk össze, törjük meg a kenyeret, legyünk közösségben egymással, ha van zsoltárod, bátorításod, bizonyságod, nyelveken szólásod, akármid, amivel tudsz minket építeni, akkor gyere és oszd meg velünk a benned levő Krisztust, majd utána mi is megosztjuk veled. Arra is van példa, hogy elsősorban a férfiak könyörögjenek, imádkozzanak, esedezzenek, adjanak hálát minden emberért, királyokért, stb. Ez lenne a prió 1., az elsőszámú „programpont” egy normális bibliai „gyülekezetben”. Ehelyett minden más programok vannak. Kávé, jazz, koncert, szentbeszédek, amit el tudtok képzelni. Amerikából jön a cucc, de a jó hír az az, hogy Amerikában már a „kiábrándulás” is előbbre haladott, milliók jönnek ki évente az „intézményesült egyházból” (tudom, ilyen nincs a Bibliában - a rendszerből), de nem azért, hogy elhagyják a hitüket, hanem azért, hogy megóvják.

A Bibliában arra nincs példa, hogy van egy kötött program, amin néhány ember főszereplőset játszik, a többi pedig passzív, esetleg ha ismerkedni akar, álljon be szolgálatokba (szolgálja ki a „rendszert”) és jól van ez így. A közösség nem arról szól, hogy bemegyünk valahová pár órára, aztán hazajövünk üresen, mintha mise történt volna. A közösség központi eleme az úrvacsora volt, szó szerint vacsora, nem egy kis pohárka és egy morzsa, hanem rendes vacsora (vendéglátással), ahol lehetett beszélgetni, emlékeztetni egymást közösen az Úr haláláról, feltámadásáról, sőt: visszajöveteléről. „Aki megnyitja az ajtót, vele vacsorálok”, mondja Jézus, és ez szó szerinti asztalközösséget jelent. Nem zene alatt lecsukott ájtatos fejjel, hanem együtt, egymás szemébe nézve. Megosztva a szívedet, nem pedig egyirányú programáradattal lenyomva a füleden.

Az utolsó vacsorán nem volt dicsőítés, nem volt zene, nem volt sóműsor. Lábmosás volt, közösség volt, beszélgettek, hogy ki árulja el Jézust, no meg az árulás is akkor történt. Volt még egy szövetség kötés is. Nem pulpitusról, hanem asztal mellől, evés közben. Utána néhány zsoltár éneklés, majd ima, szenvedés, és a megváltás.

Tudjátok, van az a dal, hogy „Bocsáss meg kérlek, hogy mássá tettem, ami csak Rólad szól, csak Rólad szól, Jézus.” Jézus halálából csináltunk egy kispoharas cseppet és egy kenyérmorzsát (kovászost, kovásztalant, gluténmentest, mindegy). Szégyen. Nekem nem egy csepp Jézus kell, nem egy morzsa belőle. Hanem jól akarok vele lakni! Jóllakni a közösségben, jóllakni az emlékezésben, jóllakni az étellel, jóllakni az Úr asztalánál. Mint Mefibóset Dávid asztalánál. Közösségben. Királyi közösségben és megbecsülésben. Egymás felé fordulva és nem egymás hátát nézve.

Gondoljatok bele, hogy Isten Atyának, Édesapának nevezi magát. Jézus aJános 17-ben úgy imádkozik, hogy megismertette velünk Isten nevét, „Abba”, Apu, Édesapa, stb. Miért? Mert Isten családban gondolkozik, nem rendszerben. Családban, ahol testvérek vagyunk, ha az egyiknek fáj, a másiknak is. Egy család nem heti egyszer-kétszer jön össze két órára, azt csókolom, lehet menni. A család arról szól, hogy szeretet van és nevelés.

Nekem elegem van a rendszerekből. Elegem van a kétórás rötyögésekből, nekem család kell. Család, ahol testvérek vannak. Ahol nem „járnak” a gyülekezetbe, hanem ahol te és én vagyunk a gyülekezet, és ahol tudom, mi van a szívedben és te is az enyémben. Ahol nem az épület és a programok a fontos, az emberek meg lemorzsolódnak, ha már nem tudják szolgálni a rendszert.

Ahol Jézus a fontos, a sok felesleges dolog meg mehet. Ahová Jézus miatt jönnek az emberek, mert az Atya vonzza őket, nem a cuccok miatt.

Ahol megmondhatod, ha valami bajt érzel. Ahol nem söprik a szőnyeg alá, mert a rendszernek úgymond mennie kell. Ahol a kellékek vannak a közösségért, hogy Jézushoz vigye közelebb, és nem az emberek a rendszerért, amit atombombával sem lehet arrébb mozdítani.

Apropó, tanítás és pásztorlás. Emlékeztek, hogy Jézus hogyan definiálta a jó pásztort? A jó pásztor életét adja a juhokért. Hm... Elgondolkodtató ez... különösen az amerikai mini-pápaság-utánzatú egypásztoros rendszerekben, ahol fentről árad a kenet, de mikor látunk valakit meghalni a juhaiért? Előtérbe helyezni őket?

Jézus nem csak tanította az embereket heti két órában, azt kész, három embert meg tudok hallgatni, de bocsi, most már megy a vonatom, majd lelépett, hanem velük volt, szerette őket, gyógyította őket, törődött velük. Hajjaj, különösen, amikor Jánost síratta, és a nép meg ment, és Jézus megszánta őket, mint pásztor nélküli való juhokat. Érted? Gyászol Jézus, van elég baja és közben meg megszánja a népet, és elkezd velük törődni. Megy a vonatom... Hmm.

Tényleg, tényleg arról kell felismerni a lelkipásztort a vicc szerint, hogy „Vasárnap érthetetlen, hétköznap elérhetetlen”? Nem, tesók, hála Istennek a Biblia mást ír. A Biblia szerint a prédikáció dialogosz, nem monologosz. A prédikáció nem az volt, hogy Pál prédikált, letolta az anyagot, a többiek csendben ücsörögtek székeken, azt sziasztok. Hajjaj. Ha tudnátok, milyen parázs viták folytak. Sőt, még maguk a tanítványok is kutatták az Írásokat, hogy csakugyan úgy vannak a dolgok, ahogy Pálék hirdetik.

Jézus rengeteget kérdezett. Jó, olykor monológot is mondott, de szinte mindig kérdezett, nem igaz? Ott is, beleszólhattak, megszólíthatták. Jézus nem bújt egy beprogramozott tanítás mögé, ahol nem kellett félnie a kérdésektől: a gondolkozástól. Persze, ez nagyon kényelmes, de az embereket inkább arra kéne tanítani, hogy hogyan olvassák a Bibliát és tegyenek fel belőle jó kérdéseket, amikre maguk találhatják meg a választ és alkalmazást. Ez nem a klérus dolga, ez minden egyes hívőé!

A Bibliában a gyülekezetet néhány érett keresztény vezette, akik úgymond „felügyelték” a dolgokat. Ha volt zsoltárod, tanításod, nyelveken szólásod, próféciád? Mondd el, és a gyülekezet ítélje meg. Ehhez kellettek a vének, a moderációhoz, hogy minden szép rendben menjen. De a vének nem kitöltötték az alkalmat szereplésükkel, hanem mederben tartották. Hozhatunk egy-egy témát, nézzünk meg egy igeszakaszt, és kérdezzünk rá néhány velős kérdésre. S ahogy együtt keressük a választ a Bibliából, már az emlékezetessé válik. Együtt megyünk az Úr elé, nem pedig Mózes lejön a hegyről a kőtáblákkal, a kész megrágott tanítással.

Vegyünk egy másik mai bálványt, a dicsőítést. Szóljatok, ha már ti is unjátok a keresztény sztárokat. Mert én nagyon. És ez egyre rosszabb lesz. Gondoljatok bele, hogy a dicsőítés eredetileg arról szól, hogy Jézus nevét magasztaljuk, erre mit csinált az intézményesített kereszténység ebből? Rádiót, CD-eladást, top-listákat, koncerteket, sztárokat.

A Bibliában megvan a dicsőítés definíciója:

Általa vigyük Isten elé a dicsőítés áldozatát mindenkor, azaz nevéről vallást tévő ajkaink gyümölcsét.

Zsidók 13:15

Tudjátok, mi ragadott meg ebben a versben nemrég? Az, hogy eszerint a leírás szerint a dicsőítés nem zenéről szól, hanem evangelizációról és bizonyságtevésről! Nevéről vallást tévő ajkak gyümölcséről. A szövegkörnyezet Jézusról szól, hogy szenvedett a táboron kívül. Olyan zsidóknak íródott, akiket kizavartak Rómából, saját népük pedig megvetett pusztán azért, mert Jézust hirdették. Nos, gondolj bele, hogy abban mi az áldozat, hogy bemész a véka alá, a zárt helyre, és ott énekelsz? Ám, ha kihozod a lámpást a véka alól, (most gondolkozz rómaiaktól és a többi zsidó által üldözött messiási zsidó szemmel) és elkezded hirdetni őt zsidónak először, meg görögnek is... úgy, hogy ezért megvetnek, hülyének néznek, megköveznek. No, az már valóban áldozattal jár.

A zsidó szó eredete, a Júda eredetileg is dicsőítést, szó szerint, nyílt megvallást jelent. Lea akkor használta a jádá szót, amikor megszületett a negyedik fia, és azt mondta: Most már nyíltan elismerem az Urat. Hoppá. Nem csak énekelgetett. Hanem nyíltan vallást tett az Örökkévalóról. Erre száz százalékig rímel Jézusnak az a mondása, hogy ha valaki megvall engem az emberek előtt, azt Én is meg fogom vallani Mennyei Atyám és a szent angyalok előtt. Ugyanaz a megvallás, ugyanaz a bátor bizonyságtevés, ugyanaz a kockázatos bizonyságtevés egy ellenséges környezetben - e bűnös és parázna nemzedékben.

A dicsőítés nem feltétlenül zene, hanem evangelizáció. Nem a véka alatt egy épületben, hanem kint az emberek között. Vagy épp börtönben, éjfélkor egy csomó hitetlen rab között, földrengéssel kísérve és egy római őr megtérésével. Ez a dicsőítés. Jézus nevéről vallást tevő ajkak gyümölcse.

Az ApCselben folyamatosan mászkáltak. Az evangéliumokban is. Érdekes, hogy ma nincs ez a mászkálás. Pedig Jézus azt mondta az apostoloknak, hogy tanítvánnyá tegyék az embereket a bemerítéskor, hogy megtartsák mindazt, amit Jézus parancsolt (és nem kért) nekik. Ma a két legelhanyagoltabb szó az egyházban a „menni” és a „küldeni”. Ehelyett a „jönni” van és a „hívni”. A véka alá, hogy az egy-emberes sóműsort végigücsörögjék. Menni, kockáztatni a bőröd Istenért, és közben átélni, hogy tényleg Jézusnak adatott minden hatalom... ez a tanítványság, nem a jazz koncert és nem a fun, cool, hypster, stb. világnak való bejövés.

Hajjaj, ha levesszük a „templomot” és az épületet a gyülekezet feje fölül, ha eltávolítjuk végre a vékát a lámpa tetejéről, annyi meg annyi minden érthetővé válik. Isten háza... ó, ha tudnák, hogy az te vagy, meg én. A Szentlélek temploma. Isten nem lakik emberkéz csinálta épületekben, templomokban, imaházakban, csarnokokban. Nem ám. Fenn lakik a mennyben, de az alázatossal és a megtört szívűvel is: ez az újjászületés velejárója. Azok térnek meg biblikus módon, akiknél valahol megtörténik az Isten szerinti megszomorodás. Akik megutálják saját lelküket, és a világot, és mindent kárnak és szemétnek ítélnek Jézus ismeretének páratlan gazdagságáért. Számodra is keresztre lett már feszítve a világ? Vagy még szereted a világot, és ellenségeskedsz az Atyával? A világ elmúlik, és mindaz, ami benne van, de aki Isten akaratát teszi, megmarad mindörökre. (Isten akarata, hogy rábízd magad Arra, akit Ő elküldött.)

Pál Timóteus felé szánt igehirdetésre való buzdítása sem „gyülekezeti épületre” vonatkozott, hanem alkalmas és alkalmatlan időre! Hmmm... az utcára, a munkahelyre, skype-ra, csetelésre, tudod, arra, hogy kezdeményezd a dicsőítést (a vallástételt Jézusról).

Látjátok már a problémát? A régi épületes, megkövesedett tömlőben nem tud meglenni az újbor. Jézus egy teljesen más életről beszélt, nem programokról, hanem egy családról, közösségről, amiben drága véren megváltott testvérek vagyunk, akik együtt eszünk az Úr asztaláról és buzdítjuk egymást közös hitünkben. Erre vágytak az emberek már akkor is, és érdekes módon, felforgatták az akkori világot. Mert akkor még tudták, hogy mindenki megy a pokolra, és meghal bűneiben, ha meg nem tér, és ezért hirdették is a megtérést és a bűnök bocsánatát hit által Jézus halálában és feltámadásában. No az, az dicsőítés volt. Gitár, zongora, fények, belépőjegyek, stadionbérlések, felhajtás nélkül. (Az evangelziálást kíséről csodákról nem is beszélve.)

Mennyire vágyom végre erre az igazi Jézusért együtt kiálló családra, azt el sem tudom mondani. És akkor még az „egymás” szeretetéről szóló igékről nem is beszéltem...

(Tudom, vannak testvéreim, újjászületett hiteles keresztények is ezekben a rendszerekben, őértük nagyon hálás vagyok. Ez a cikk inkább az ember mindennél csalárdabb szívéről beszél, ami oly nehezen képes magát átadni az Új szövetségnek, és még annyi meg annyi vallásos ószövetségi hátizsákot hordozunk.)

http://nyugodtleszazeleted.blogspot.hu/2015/07/mi-gyulekezet-es-mi-nem-az.html?fb_action_ids=10207313897350406,10204397035233162&fb_action_types=og.comments