Amikor a részigazságok elfedik a teljes Igazságot-Orbán béla

Orbán Béla: Halleluja,…glória. És….?

Amikor a részigazságok elfedik a teljes Igazságot


Néhány nappal ezelőtt egy afrikai hivökböl álló gyülekezetben szolgáltam Párizsban.
A dicsőítés módja, annak hangereje, a táncoló gyülekezet látványa és a gyermekies lelkesedés nem lepett meg, mivel előtte sok-sok gyülekezet és szervezet meghívására Afrikában töltöttem közel egy hónapot.
Megszoktam a hatalmas gyülekezetek erőteljes éneklését, dicsőítését, és annak olyan mértékű hangerejét, mely Európában ismeretlen.
Mégis valami felkeltette figyelmemet, és igen elszomorodtam.
Elsősorban a felfedezésért, amikor megvilágosodott előttem valami, majd azért, mert rá kellett döbbennem, hogy a sátán világszerte ennyire használja a megosztás és részigazságok fegyverét!

E gyülekezetben az énekek többségében a halleluja szó folyamatosan volt hallható…Istennek szóló hálaadás szava…
Majd a glória következett, mely Isten magasztalására hangzott fel.
Hálaadás és magasztalás…
Számomra mégis valami nagyon hiányzott, valahogy e kettő hallatán hiányérzetem támadt!
Olyan személytelen, egyoldalú e két szó használata, és olyannyira hiányzik Valaki!
Személytelen, mert e szavak mögött nincs alázat és engedelmesség, mely nélkül nem krisztusi, ami kereszténynek mondott.

A hiányérzetem miatt gondolatban végigszaladtam sok-sok gyülekezet istentiszteleti alkalmán, és rádöbbentem, hogy akár hazámban sincs ez másképpen….
Hálát adnak Istennek, magasztalják Öt, de sohasem jutnak el arra, hogy Isten előtt méltóképpen megálljanak.
Mert megelégednek e két, személytelenné váló szóval…


Bármennyire igaz és szükséges e két szó, e két bizonyságtevő hálaadás, és bármennyire zeng az ajkunk, mégis valami el lett tüntetve, el lett rejtve, vagy vált lényegtelenné!
Egy sorrend szűnt meg, lett hiányos, vált olykor üres érzengősséggé!
A szellemi ,egy felépített rend megcsonkítása által vált lelkivé.
Így rejti el a részigazságokban a Sátán a teljességet, így tesz működésképtelenné hívő életeket, s leginkább gyülekezeteket!

Istennek hála, és áldom Öt, hogy van más összehasonlítási alapom is.
Nem kell messzire mennem, vagy mélyre ásnom, amikor megtalálhatom azt a sorrendet és rendet, melyet meg kell élnünk, amikor Isten jelenlétébe megyünk, és vagyunk.
Legyen tehát itt, és mérvadó a hívő zsidók által megélt példa.
Az, melyet mi Jeshua HaMassiahban élö zsidók is megélünk.

A felsorolás nem teljes, csupán kivonatos, de lényegét, folyamatát tekintve példamutató:

HALLELUJAH
-a zsidó ember amint reggel felkel, legelső imája: hálaadás
Az ébredésért, a Törvényért(Tóráért) és sok mindenért….

BARUCH ATA ADONÁJ…
-Ezt követik az áldások sorozata, mellyel az Örökkévalót áldjuk, mert adott törvényeket, és adott számunkra mindennapi kenyeret….
Adott útmutatást arra, hogy miként éljünk, és adott hozzá minden feltételt is.
Áldjuk a Teremtőt, hogy teremtett mindent számunkra…
Áldjuk, hogy felruház minket..
Áldjuk Istent, hogy a nap kezdetétől a végéig, életünk minden percében az Ö kezében lehetünk….

A reggeli imarend jelentös része nemcsak Isten Egyetlenségének a megvallása, hanem a 90. és 91 zsoltár….
Elsőként Isten áldása, és annak megvallása, hogy velünk volt.
Mégsem elég ennyi a nap kezdetén, mert ehhez szorosan kapcsolódik a kérés, a segítség kérése, melyre minden napban nagy szükségünk van.
A betakarás, elrejtés, védelem és segítség kérése Istentől mielőtt bármit kezdünk el.
A 91.zsoltár szavaival kérjük mindezeket…

Elhangzik tehát naponta, és minden dolgunk elött:
HOSIANA – Segíts hát ! (hozsanna…)

Majd mindezek megkoronázásaként hangzanak el Istent magasztaló szavaink, azok az imák és Istent dicsöitö, magasztaló áldások, melyek Isten bizonyságairól tesznek megvallást, melyeket velünk, bennünk, vagy általunk tett…..

E sorok megírásának nem célja bárkit is zsidóvá tenni, vagy megtanítani a zsidó liturgia működésére.
Célja azonban teljessé tenni Isten tiszteletét, és Jeshua HaMassiah-al való járás, a Messiás Testében való élet rendjének megvalósulását.
Mert amíg nem hálaadással kezdi bárki a napot,és nem hangzik el ezt követően a Teremtő, Mindenható és Örökkévaló Istent mindenben és mindenkor áldó szava, addig nem él Isten Népére oly jellemző alázatban.
Amíg bárki nem áldja Jeshua HaMassiah-t ezzel egyidőben és elválaszthatatlanul, addig nem vallja meg Ö előtte és a látható világban a Messiás Király előtti engedelmességét.
Mindaddig, amíg a hálaadás hiányzik, vagy nem követik Istent és Jeshuát áldó szavak, ne várjuk a Teremtő, Mindenható, és Örökkévaló Isten és a Messiás Király, Jeshua HaMassiah uralmának áldásait!
A mi életünk megáldásának előzménye, amikor mi áldjuk, szolgálatra felkenjük az Örökkévaló Istent és Jeshua HaMassiah-t, vagyis a mi áldásunk felhatalmazása által működik a Szent Szellem, mely Isten Szelleme, és Krisztus Szelleme együttesen….
………Akkor se várjunk semmit, ha utjainkra, dolgainkra a Messiás Király segítsége nélkül indulunk…
Annak beismerése, hogy mi egyedül gyengék és védtelenek vagyunk, nem a félelem megvallása, hanem a Király uralmának kérelme, alattvalói kérelem és fogadása az érkező Messiás Királynak…
Úgy, mint egykor elhangzott a „hosiana „ Jeruzsálem utcáin, amikor bevonult a Király szamárháton..
…és csak azután a „ glória”…..

Ma sokan úgy gondolják, hogy a halleluja és glória, a dicsőítésnek nevezett zene és éneklés nagy hatással van a szellemvilágban, miáltal áldásokat lehet nyerni.
Pedig amikor a hallel-okat (hallelujákat) nem követik brachák (áldások), és azok után nem hangzik el a Királynak szóló hosiáná ( kérés, segélyhívás), hiába várunk bármi változást az életünkben.
Bár megvalljuk Isten magasztos dicsőségét, annak hiányosságaink, mulasztásaink miatt saját magunk részesei nem lehetünk.
Amikor e csodálatos, és Isten működését, ember és Isten viszonyát teljessé tévő négyes rendből bármelyik kimarad, egyre inkább megélhetjük a vallásos ember örömködését, amikor nincs szellemi egységben Istennel, és nincs Jeshua HaMassiah uralma alatt, de a lelki síkon hamis, érzelmi kielégültségben, kettősségben él…
Vidám gyülekezeti alkalmak,az életek megváltozása helyett lelki örömök, melyek épphogy életben tartják az alázat nélküli, önmagában bízó, és az önmaga utjait járó névleges krisztusiakat, akik inkább csak keresztények…

Így állíthat meg bárkit a részigazság, a fél rend, vagy éppen a kettősség…
Mert a részletek mögé elbujt a teljes Igazság, mert valakinek érdeke elbujtatni a teljes Igazságot….
Teszi ezt a Sátán a Bibliában lévő Igazság részekre bontásával, és teszi ezt a gyülekezeti, közösségi énekléssel, amikor a szellemit lelkivé sorvasztja.
Isten elé menni, Istennel járni és a Messiás Király uralma alatt élni teljes folyamat.
Naponta hálát adva, áldva, segítséget kérve , és mindezek után alázatosan meghajolva a Trón előtt magasztalva dicsőíteni Öt…
Az Örökkévaló Istent áldó és Jeshua HaMassiah előtt hozsannát elrebegő ember az, aki szellemben folytathatja a hallelujákat ezek után, és nem szűnik meg Istent és a minden név feletti Nevet, a Messiás Nevét, Jeshua HaMassiah-t felmagasztalni, és dicsőíteni….
Hálával áldjuk és magasztaljuk az Ö Szent Nevét, és hittel kérjük mindenben az Ö segítségét!
Ne engedjük,hogy a Sátán ezt az egységet szétbontsa, hatástalanítsa, és személytelenné tegye életünkben.

Nem a halleluják és a glóriák száma a sok, vagy felesleges, hanem mindezek áldások és hozsannák nélkül formális, élettelen szavak, lelki érzelgősségeké válhatnak.
Lelki vidámságunkat és örömködésünket változtassa tehát át Istenünk a Szent Szellem általi , szellemi és teljes örömmé...

Budapest, 2008. aug.26.


Copyright © 2005-2009 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő ZSIDÓ KÖZÖSSÉG 
JHVH NISSZI Szolgálat 

JÖJJÖN A GYAKORLAT - TOVÁBBLÉPÉS A HÁZI GYÜLEKEZET FELÉ

JÖJJÖN A GYAKORLAT - TOVÁBBLÉPÉS A HÁZI GYÜLEKEZET FELÉ

BIBLIAI MINTA :  A SZŐLŐTŐ MINTÁJÚ GYÜLEKEZET
JÉZUS A SZŐLŐTŐ - A TANÍTVÁNYOK A SZŐLŐVESSZŐK
MIÉRT  SZÜNETELNEK AZ  EDDIG  MEGSZOKOTT  HETI  ÜZENETEK ?
*

"Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek." (Jn. 15: 4,)

*

"A ki eszi az én testemet és issza az én véremet, az én bennem lakozik (marad) és én is abban." (Jn. 6: 56,)

*

"És foglalatosok voltak az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben. És minden nap egy akarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel." (Apcs.2: 42, 46,)

*

Továbblépés a szőlőtő- és szőlőfürt mintájú házi gyülekezet felé - jöjjön a gyakorlat

Jézus a feltámadása után (a Mennybe menetele előtt) azt parancsolta tanítványainak, hogy hirdessék az evangéliumot mindenkinek és Jézus tanítványaivá tegyék a népeket, akik megtérnek (Mt. 28:18-20). Amint látjuk az Apcsel 2-ben pünkösd napján, amikor kitöltetett a Szent Szellem és 3.000 ember megtért és megkeresztelkedett, azonnal elkezdődött a tanítvánnyá képzés, mégpedig házi gyülekezeti formában. Bár a templomban is összegyűltek (ameddig hagyták őket), de a hitéletüket házi közösségekben gyakorolták, felekezeti és vallásos formáktól mentesen, családias formában, ahol mindenki - protokoll mentesen - aktivizálhatta magát. Igazi szőlőfürt mintájú gyülekezeti struktúra kezdett kialakulni. Minden házi gyülekezetben voltak olyan hívők, akik már tanítványi szinten élték a hitüket, napi személyes közösségben az Úrral, (ők voltak a szőlővesszők beoltva a Krisztusba, mint szőlőtőkébe), és voltak olyanok is akik még kezdők voltak, (mint szőlőfürtök a szőlővesszőn). Ők a családias formájú házi gyülekezetben - látva a már tanítványi hívők jó példáját, - gyakorlati módon tanulták meg hogyan lehet személyes napi kapcsolatot gyakorolni az Úrral. Így hamarosan ők is érett hívőkké és tanítványokká lettek. A tanítványok tehát így engedelmeskedtek Jézus parancsának, és tették tanítványokká, vagyis önálló, napi hitéletet gyakorolni képes hívőkké a megtérőket.

Éppen a napokban volt két éve, hogy megosztottam a gyülekezettel amit az Úr mondott nekem a szőlőtő- és szőlőfürt mintájú gyülekezetről. A 2013. nov. 9.-én elhangzott üzenetet(ITT) tudod megtekinteni. Amikor kérdeztem az Urat, mi a terve a Szolnoki Gyülekezettel, és hogy milyen irányba menjünk, akkor azonnal hallottam az Úr válaszát. Azt mondta az Úr : "Menj a házi gyülekezet irányába! Alakítsd át a gyülekezetet szőlőtő mintájú házi gyülekezetek hálózatává!"  Nagyon meglepődtem, hogy az Úr ilyen gyorsan válaszolt, de ugyanakkor nagyon örültem is, mert megértettem az Úr akaratát, hogy tanítványokká váljanak a hívők, és ne csak gyülekezeti tagok maradjanak, akik csak a pásztor segítségével tudják megélni hitéletüket, az Úrral való közösségüket. Az átalakítás munkáját azzal kezdtem el, hogy az Úrnak ezt az üzenetét, és az ezzel kapcsolatos friss kijelentéseket azonnal megosztottam a gyülekezettel, mert tudtam, hogy legfontosabb az, hogy a testvérek szívéhez is eljusson ez a kijelentés, és az Úr végezhesse el a megértést a szívekben. Azt is láttam, hogy ez az átalakulás nem csupán szervezési feladat, sokkal inkább a hívők tanítvánnyá válásán múlik az átalakulás sikere, ezért ez egy hosszabb folyamat lesz, a szükséges átmenettel. Tanítvánnyá válni pedig csak az a hívő tud, aki naponta hajlandó meghozni azt az áldozatot, hogy napi imádó Úrvacsorai közösséget gyakoroljon az Úrral.

Éppen ezért - ahogy ezt az Apcsel. 2.-ben is látjuk, - egy átmeneti ideig párhuzamosan a templomban is és házanként is összegyűltek, úgy mi is ezt a mintát követtük. Azokon a helyeken ahol már voltak tanítványi hívők, akik elkezdték az Urat naponta keresni és imádni, és napi imádó Úrvacsorai közösséget is gyakorolni, ott elkezdtük a házi gyülekezeti mintát kialakítani. Emellett pedig ( a templomi összejövetel mintájára) megőriztük a szombati közös Istentiszteleteket is Szolnokon azért, hogy mindazokat a kijelentéseket amit az Úr adott az Úrvacsoráról és a Vele való őszinte napi imádó közösség szükségességéről és Jézus jövetelére való felkészülésről, azokat átadhassam a gyülekezetnek és a blogom segítségével közzé tehessem. Ez az átmeneti folyamat éppen 2 éve tart. Ez idő alatt az ország sok sok pontján alakultak házi gyülekezetetek. Ezek közül tizeneggyel közvetlen kapcsolat is kialakult és többségük rendszeresen igényli a személyes látogatást és közösséget. További három hagyományos gyülekezet is rendszeresen kéri a személyes szolgálatot, emellett a Krízis Missziós szolgálat is folytatódik Gyöngyöspatán, immár 4 és fél éve. Számomra legfontosabb, a hívőket abban segíteni, hogy az Úr elkötelezett tanítványai-, napi imádói legyenek, akik naponta szerelmes kapcsolatot ápolnak szeretett Megváltójukkal, Urukkal, Istenükkel, hogy mindannyian elkészüljenek az Úr visszajövetelére, az elragadtatásra. Hiszem, hogy az Úr azért adott annyi kijelentést és üzenetet az elmúlt két és fél évben, hogy felkészítse az Ő népét, (az Ő menyasszonyát) a Vőlegénnyel (Jézus Krisztussal) való személyes napi imádó "szerelmi" úrvacsorai közösség gyakorlására, és így az elragadtatásra is.

(Alábbiakban olvasható az ígért folytatás)

Az Úr szólt – Új korszak kezdődik

Az Úr üzenete így hangzott:

"Engedd, hogy ÉN tegyem. Adj át NEKEM minden eszközödet. A blogodat, a táblát és a többit. Engedd, hogy KENETEM tegye egészen, segédeszközök nélkül. Engedd, hogy Szent Szellemem használhasson mindenkit, bárkit, hogy meggazdagítsák az együttlétet és még jobban felszabadulhasson Szent Szellemem szabadsága.  Az öröm kenetével fogok működni. Gyógyító erőm a legegyszerűbb testvéren keresztül is ki fog áradni, mint egy folyó, és erre fel kell őket készteni és szabadítani. Szellemem által motiváld és vezesd őket, hogy a tanítványaimmá váljanak és ne csak hívők maradjanak! Erre adtam megbízást az apostoloknak is. Szükséges őket motiválni, bevezetni őket a gyakorlatba, hogy Szellemem áradhasson közöttük! A tekercseket őrizd meg, azokra még szükség lesz."

Ebből megértettem, hogy az Úr tovább akarja vezetni az Övéit a gyakorlati tanítvánnyá válásban. A hagyományos gyülekezeti struktúrából (ahol nincs tanítvánnyá válás, csak hívővé tesznek), egy új, szőlőtő- és szőlőfürt mintájú házi gyülekezeti struktúrába akarja tovább vezetni az Úr az övéit, ahol tanítvánnyá válhat az aki akar. Ezért most a fókusz áttevődik az Igehirdetéses formáról inkább a házi gyülekezetekre leginkább jellemző szemináriumos formára. Így nem prédikáció jellegűek lesznek az üzenetek mint eddig, (amit videóra lehetett venni), sokkal inkább az Apcsel. 2:42 és 46-ban is látható, az egymás szükségeire és nehézségeire is odafigyelő, családias, szellemi aktivitásra teret adó, mindenkit személyesen is az Úr napi keresésére ösztönző jellegűek lesznek az alkalmaink. Így az eddigi hagyományos gyülekezeti Istentiszteleti forma is át tud alakulni az eddig újnak számító (de kezdetekben a Szent Szellem által vezetett, teljesen Igei), házi gyülekezeti jellegűvé. Ez biztosítani tudja nagyobb felszabadultságot az alkalmakon a résztvevők számára, hogy egyre aktívabbak merjenek lenni, és merjék engedni, hogy a Szent Szellem használhassa őket, továbbá mindenki szabadon részt vehessen, hozzá szólhasson, kérdezhessen. Hiszem, ez lehozza a Menny örömét, az Úr örömét, amint azt az Apcsel. 2:46-ban is láthatjuk : „ … és megtörve házanként a kenyeret, részesedtek eledelben örömmel és tiszta szívvel.”     

Mindenesetre a „tekercseket”, vagyis azokat a videókat amelyek ezen a blogon az alábbi lista szerint megtekinthetőek, azokat megőrzöm. Úgy hiszem, hogy ebben a 122 részes üzenet csomagban – melyeket az Úr kijelentéséből kaptam az elmúlt 2,5 évben kegyelemből, – minden benne van a hívők érettkorúvá- és tanítvánnyá válásához, és ahhoz, hogy felkészülhessenek az Úr Jézus Krisztus visszajövetelére.

Az Úr sok olyan titokról adott kijelentést és mélyebb megismerést, amelyek eddig az egyházban nem volt világosság, nem volt ismeret, mint például: a napi imádó Úrvacsorai közösség, az elpecsételés titka, a két dimenziós identitás, az Atya világa, a megváltás titkai, apokaliptikus idők és események a Dániel, Ezékiel és Jelenések könyve alapján, a Krisztusi érettségre jutás, Krisztusi identitás, a más Jézus-, más evangélium-, más szellem leleplezése, vigyázó kürtszó megfújása, stb.

Kívánom, hogy azok a hívők aki vágyják és szeretnék az Urat naponta keresni, imádni és teljes szívből szeretni, azok számára segítség és áldás lehessen az eddig feltöltött több mint 120 részes videó anyag!  

Az Úr adja meg, hogy minden őszinte érdeklődő az Úr tanítványává váljon !

Testvéri szeretettel:

Soós Péter

A Szellemi Bántalmazás Elemei Gondolatok a teológiáról

Közel húsz évvel ezelőtt (1991-ben) adták ki David Johnson és Jeff VanVonderen „A szellemi bántalmazás rafinált hatása” (eredeti angol: „The subtle power of spiritual abuse”) című könyvüket. Ennek az volt az alapja, hogy egyre több lelkigondozottjuk akadt, aki áldozatul esett káros kontrolnak mind gyülekezetekben, mind szektákban, és ennek következtében komoly pszichés problémákkal küszködtek.

Ha foglalkozunk a szellemi bántalmazás témájával, gyakran találkozunk olyan emberekkel, akiknek ártott többek között a törvényeskedés, az önkényeskedő vezetés, a manipuláció, a túlzott fenyítés, a szellemi megfélemlítés.

     Lehetne sok időt azzal tölteni, hogy jó definíciót találjunk a „szellemi bántalmazás” fogalmára, vagy fel lehetne sorolni a közös jellemzőit a jelenségnek, de talán nem azt kéne megkérdezni, hogy MI EZ, hanem inkább azt, hogy MIÉRT VAN? Miért maradnak emberek bántalmazó kapcsolatokban?Vagy, hogyan kerülnek egyáltalán ezekbe bele? A szerzők azt tételezik fel, hogyaz emberek tanulnak áldozatok lenni, vagy megtanulják a tehetetlenséget, mert megtapasztalnak olyan kapcsolatokat, amelyek felkészítik őket, hogy bántalmazzák, ill. nem készítik fel őket, hogy ellenálljanak a bántásnak. Ezek a kapcsolatok az úgy-nevezett „szégyen alapúak”.
     „A szégyen alapú kapcsolatok, azok olyan kapcsolatok, amelyek a meggyalázás üzenetén alapulnak: olyan gyenge és fogyatékos vagy, hogy e kapcsolat nélkül nem vagy senki. A szégyen lesz az a ragasztó, amely mindent összetart. Az lesz a mozgatóerő, amely az embert motiválja, hogy bizonyos dolgokat tegye, ill. másokat ne tegye.” (55. o.)

     Ha szégyen alapú a család, a csoport, vagy a gyülekezet, akkor valószínűleg olyan üzeneteket küld a tagjainak, hogy: nem szeretnek téged, nem fogadnak el, mert nem is vagy szeretetre méltó se nem elfogadható. Csak akkor szeretünk és fogadunk el, mikor jól viselkedsz. Nem vagy képes semmire, nem vagy értékes, és nem érdemes veled foglalkozni. Egyedül vagy, nem tartozol sehova, semmihez, senkinek.” (55. o.)

    „A szellemi bántalmazás rafinált hatása” című könyv 56.-59. oldalán, a szerzők felsorolják a szégyen alapú kapcsolatoknak a következő hét jellemzőjét, amelyek segítenek megmagyarázni azt, hogy miért „tartják fogságban” az embereket a bántalmazó kapcsolatok:

1. NYÍLT MEGSZÉGYENÍTÉS. Dinamikája: Ez a becsmérlés eredetű „szégyelld magad.” Olyan hangosan elhangzott üzenet, amely azt közli, hogy: „veled valami nincsen rendben.”
Hatása: Negatív önkép, akár öngyűlölet.

2. TELJESÍTMÉNYRE VALÓ ÖSSZPONTOSÍTÁS. Dinamikája: Az ember viselkedése fontosabb, mint a személye. A szeretetet és az elfogadást meg kell nyerni azzal, hogy tesz, ill. nem tesz, bizonyos dolgokat.

Hatása: Maximalista lesz, vagy igyekvés nélkül bedobja a törülközőt. Olyan istenképe lesz, hogy az Urat jobban érdekli, mit tesz, mint hitéből származó szeretete. Nem szabad segítséget kérni. Szüksége lesz mások helyeslésére.

3. MANIPULÁCIÓ. Dinamikája: A kapcsolatokat és a viselkedési formákat manipulálják nagyon erőteljes de ki- nem-fejezett szabályok. A ki-nem- fejezett szabályok, viszont, többek között ezeket a meggyalázó üzeneteket közlik.

Kódolás: Az üzeneteket verbális kód által küldik, és a másik embernek kell ezt megfejteni. Például: „Bizonyos emberek nem nagyon törekednek az egységre” azt jelenti, hogy „Csináld meg azt, amit én mondok.”

Harmadik fél használata: Ez azt jelenti, hogy nem mondják meg a dolgokat az illetőnek, hanem üzeneteket küldenek egy harmadik emberrel.

Hatása: Nagyszerű „radar” – érezzük a feszültséget helyzetekben és kapcsolatokban; meg tudjuk fejteni a kódolt beszédet; beszélünk emberekről, de nem ővelük; (kizárnak, kitiltanak valakit a jelenléte nélkül. szerk.) nehezen bízunk emberekben.

 BÁLVÁNYIMÁDÁS. Dinamikája: A szégyen alapú kapcsolatrendszer által szolgált „isten” egy olyan bíró, akinek lehetetlen tetszeni, megfelelni. Ezt az istent kitalálták, hogy ráerőltessék a viselkedési normákat.

Hatása: Eltorzult istenkép; szorongás; szükség arra, hogy az ember mások gondolatait, érzéseit, viselkedését irányítsa.

5. FÓKUSZ A HIÁNYOSSÁGOKRA ÉS A SZEMREHÁNYÁSRA. Dinamikája: Gyorsan és mérgesen reagálnak azok ellen, akik nem a rendszer által jóváhagyott módon viselkednek. Nem a felelősségről és a megbízhatóságról van itt szó, hanem a hibáztatásról és a szemrehányásról. A szégyen alapú rendszerben követelik a bűnvallást, hogy tudják, kit gyalázzanak meg.
Hatása: Az az érzés, hogy ha valami nincsen rendben, vagy ha valaki felindult, akkor te vagy az oka. Szükséged van arra, hogy megbüntessenek a hibáidért,hogy jól (ill. legalább „rendben”) érezzed magad. Nem tudsz magadnak megbocsátani.

6. ELHOMÁLYOSULT VALÓSÁG. Dinamikája: A tagoknak az a dolguk, hogy megtagadjanak minden gondolatot, amely eltér a hatalomban levők tanításától. Mindent meg kell tagadni, semmit nem szabad észrevenni, amely szégyent hozhatna a hatalomban levőkre. Kapcsolatot tartani a rendszeren kívüli emberekkel, vagy elmenni a rendszeren kívüli helyekre megveszélyezteti a rendet. Ennek következtében, nem is lehet rájönni, hogy mi a „normális”. A problémákról nem szabad beszélni, tehát, nem oldódnak meg.

Hatása: Feldolgozatlan érzések, szükségek, gondolatok; nem figyelsz a „radarra”, mert „túl kritikus” vagy; úgy érzed, senki nem ért téged; a sajátodtól eltérő véleménytől félsz, vagy veszélyt jelent neked; gyanakvás, félelem másokkal szemben.

7. EGYENSÚLYOZATLAN KÖLCSÖNVISZONYOK. Dinamikája: Vagy túl sokat, vagy túl keveset foglalkozunk egymással. Ebből kifolyólag, a szabályok helyettesítik az emberrel való törődést. Nincsen kapcsolatrendszer, ahol tanulhatunk a cselekvésről és annak következményeiről. Itt az emberek csak egyedül és véletlenül tanulnak az életről.

Hatása: Attól félünk, hogy cserbenhagynak; igényeljük a merev struktúrát; azt érezzük, ha van probléma, nekünk kell ezt megoldanunk; önzőnek érezzük magunkat, ha vannak szükségeink; gátat emelünk „biztonságos” emberek ellen; bűnösnek érezzük magunkat akkor is, ha nem tettünk semmi rosszat.
Ha megértékeljük a szégyen alapú rendszerek által létrehozott érzelmi alapokat, világossá válik, hogy a kapcsolatokban aláaknázzák az őszinteséget és a bizalmat. Ez szintén gátolja az embert abban, hogy növekedjen az Istennel való kapcsolatában. A kölcsönös függőség, ill. az, hogy függünk egy személytől vagy csapattól, megerősödhet egy olyan típusú szégyen alapú rendszerben. Végeredményben, az ember elveszítheti a helyes valóságképét, mert az egyetlen valóság, amelyet ismeri az, amely a szégyen alapú rendszerben található. 

Utolsó gondolatként, néhány megjegyzés: Csak olyan valaki előtt kell szégyenkeznünk, akit feljogosítottunk arra, hogy megítéljen minket! Végső soron ez egyedül ISTEN kiváltsága, mert csak Ő ismer igazán! Ha valaki másnak engedjük át ezt az előjogot, nem pedig Istennek, bálványimádást követünk el. Egy hamis isten nem lesz képes alapvető szükségeinket betölteni, ill. bennünket arra képesíteni, hogy valójában belülről tiszták, szentek legyünk, tehát, azért éljük át a veszteség, fájdalom és szégyen érzését. A csalódott vágyakozás miatt, méltatlan bizalom fájdalma jelentkezik. A szégyen a bizalom kudarcának az eredménye! A jogos szégyen különbözik ettől: mert ha elismerjük, hogy egyedül ISTENNEK áll hatalmában meghatározni elfogadhatóságunkat,akkor csak fájdalmat, nem pedig szégyent érzünk egy veszteség, vagy csalódás miatt! A jogos szégyen az ATYÁHOZ való visszatérés alapja, mert szembesültünk azzal, hogy nem bíztunk ISTENBEN.

Források:

Johnson, David és VanVonderen, Jeff, The subtle power of spiritual abuse, Bethany House

Publishers, 1991.

Szellemi visszaélés: vallásos divatszó vagy aggasztó valóság?

 Szellemi visszaélés? Van ilyen? Tanok és irányzatok az Egyházban, melyektől a hívők szellemi károkat szenvednek? Ilyen létezik közöttünk?Közöttünk, akik Jézus követőinek tekintjük magunkat? Valóban előfordulhat ilyesmi, vagy ez csak egy vallásos divatszó, mely az elmúlt évtizedekben sok fölösleges vitát szült és inkább problémákat gerjesztett, minthogy azokat megoldotta volna?

Tény, hogy világszerte sok baj és probléma kerül napvilágra, ha a különböző gyülekezetek, lelkigondozással foglalkozó keresztény szervezetek, vagy tanácsadók szembesülnek a kérdéssel, és kellő nyitottsággal és őszinteséggel próbálják azt megközelíteni. Egyre nagyobb lesz azoknak a száma, akik veszik a bátorságot, és segítséget keresnek a keresztyén szervezetekben őket ért méltánytalanságok miatt. Az érintettek olyan dolgokkal és ügyekkel kerültek, vagykerülnek ma is szembe, melyek részben hihetetlennek tűnnek – legalábbistúlságosan hihetetlennek ahhoz, hogy egy bibliai gyülekezetben előfordulhassanak. Az ilyen módon csalódott személyek ezután rendkívülnehezen tudnak bizalommal fordulni más keresztény gyülekezetekhez, hiszen az a hely, ami menedéket és védelmet nyújtott nekik, pont az ellenkezőjére fordult számukra.

    Én magam is kilenc évig voltam egy gyülekezet tagja, melynek vezetősége sok odaadással, istenszeretettel és az embereket az Úrhoz való vezetni akarással kezdte a szolgálatát. Sokszor tapasztaltam meg személyesen is szabadulást és gyógyulást. Nagyon hálás voltam, hogy találtam egy olyan gyülekezetet, mely az Evangéliumot ennyire világosan hirdette, és ahol az adományaimat is biztos helyen tudhattam. Érezhető volt, hogy Isten jelen van közöttünk. De ez a gyülekezet apránként egy olyan szervezetté alakult át, melyben az emberekkel történő szellemi visszaélés mindennapos gyakorlattá vált (és maradt), amit nagyon sokféle, szelleminek tűnő érvrendszerbe csomagoltak be. Egyre jobban elcsodálkoztam a változásokon, de időközben magam is a rendszer része lettem, ugyanis bekerültem a vezetőségbe, miközben amennyire lehetett, igyekeztem olyanokért kiállni, akiket ilyen visszaélések értek. Mivel emellett lojális maradtam a vezetőséghez, magam is sok ember félrevezetéséhez járultam hozzá, amit máig is mélységesen bánok.

     Azért írtam meg ezt a cikket, mert felkértek rá, de semmiképpen sem abból a szándékból, hogy bárkit is vádoljak. Abban szeretnék ilyen módon is segíteni, hogy azok, akiket ilyen szellemi visszaélések értek, képessé váljanak az általuk megtapasztaltakat megfogalmazni és kimondani. Bátorítani kívánom őket arra, hogy kilépjenek az állapotukból, és szeretném elmondani, hogy van belőle gyógyulás, Isten mellettük áll, hogy a zavarodottságot és a sérüléseket meggyógyítsa. Nem Isten áll az olyan erők mögött, amelyek az embereket megsebzik és beteggé teszik – még ha ez az Úr nevében is történik. Emellett azt is szeretném, hogy az Egyház felelős vezetői elkezdjék komolyan venni ezt a problémát, hiszen óriási áttörés következhetne be, ha minden vezető a maga területén elkezdené széttörni a rabság igáját az emberek fölött.

 

                                                                              1

Mi a szellemi visszaélés?

      A kifejezés mögött álló kérdéskör nem újdonság. Valójában egy nagyon régóta meglévő problémaforrásról van szó, mely évszázadok óta jelen van az egyháztörténelemben és az idők során különböző alakokat vett fel. Mivel sok meghatározásnál fennáll annak veszélye, hogy rosszul alkalmazzák, szeretném pontosítani a kérdéskört, de előtte utalnék még egy fontos dologra: aszellemi visszaélésnek bárki, tehát vezetők is lehetnek az áldozatai, amennyiben hatalomra törő emberek alkalmazzák azt velük szemben.

     A szellemi visszaélés a legkülönfélébb összefüggésekben fordulhat elő, például vallásos (hívő) közösségekben, de családban, lelkigondozás, vagy terápiás kezelés során is. Kérem, ezeket a tényeket tartsák emlékezetben, még akkor is, ha a későbbiekben főleg a keresztény gyülekezetekben vezetői pozíciókban lévő,hatalomra törő emberekről lesz szó. Most pedig határozzuk meg a visszaélés fogalmát:

    „A visszaélés (általában) akkor következik be, ha az egyik ember egy másik embert arra használ fel, hogy a saját szükségleteit elégítse ki anélkül, hogy a másik ennek tudatában lenne, vagy szabad akaratából ehhez hozzájárulna. A visszaélő hatalmi pozícióját használja fel célja elérésére, és figyelmen kívül hagyja a pozícióhoz kapcsolódó felelősségét a másik féllel szemben. (dr. Rolf Senst pszichiáter- és pszichológus szakorvos, De’Ignis-klinika)

     A szellemi visszaélés eddig általam vizsgált esetei a szellemi vezetői pozícióban megvalósuló, hatalommal  történő  visszaélés  (másnéven  hamis  tekintély  használata),  illetve  olyan visszaélési helyzetek körül forognak,amelyektől emberek szellemi károsodást szenvednek olyan következményekkel, ami az Istenhez fűződő kapcsolatukat súlyosan megzavarja, vagy azt lerombolja.

     A fogalomkört a következőképpen szeretném bővíteni: Akkor van szó szellemi visszaélésről, ha Isten nevében olyan határokat lépnek át, melyeket maga az Úr állított fel az ember számára, s ezek átlépése az érintett beleegyezése nélkül történik, vagy a szelleminek álcázott kontroll, manipuláció, vagy gondolati befolyásolás következtében maga az érintett egyezik bele. E határokat olyan emberek lépik át, akiknek hatalmuk van az érintett életébe való beleszólásra, úgy, hogy a befolyásoló a saját, nemritkán tudat alatti szükségleteit elégítse ki. Eközben kihasználják a segítségre való rászorultságot, vagy az önátadásra való készséget. Ezek következményei szellemi sérülések lesznek.

    Ken Blue, a Vineyard-mozgalom egyik pásztora rámutatott, hogy a szellemi visszaélést „…ritkán gyakorolják a megsebzés szándékával. Azok az emberek, akik szellemi pozíciójukkal visszaélnek, érdekes módon rendkívül naivan viszonyulnak a tevékenységük következményeihez. Áldozataikat valójában ritkán akarják megsebezni. Általában olyan mértékben narcisztikusak, vagy arra álltak rá, hogy Istennek valamilyen nagy dologgal szolgáljanak, hogy legtöbbször észre sem veszik, mekkora fájdalmat okoznak az áldozataiknak.”

     A szellemi visszaélés jelensége a keresztény közegben változó intenzitással fordul elő, és széles skálán mozog: a kevés kárt okozó időnkénti visszaéléstől kezdve, egészen a folyamatos és módszeres visszaélésig. A fogalmakra gondosan oda kell figyelni, hogy a „visszaélés” szót csak tényleges előfordulása esetén alkalmazzuk. Ha ugyanis a szellemi pozícióban lévő személy minden egyes helytelen cselekedetére ráhúzzuk, és összefüggésbe hozzuk minden tekintéllyel kapcsolatos konfliktussal, még ha azok valóságosak is, akkor a tényleges problémákról elterelődik a figyelem. Emellett súlyos károkat is okozhatunk annak a személynek, akit alaptalanul vádolunk meg visszaéléssel.

Mérgezett hit, avagy a hit, mint zsákbamacska

      Sok, szellemi visszaélés áldozatául esett ember tud beszámolni olyan időszakokról, amikor a gyülekezetében csak pozitív élményekben részesült, és hívő életében áttöréseket, változásokat, és hatalmas „aha-élményeket” tapasztalt meg. Kapcsolatba került olyan emberekkel, akiknek meggyőződött a hiteles keresztényi mivoltáról, akik a gyakorlatban is azt élték meg, amire ő maga is vágyott.

     De ezek mellett előbb-utóbb, gyakran nagyon finoman, más erők is kezdtek érvényesülni. Bibliai tárgyú prédikációk a kontroll eszközeivé kezdtek válni, ahol olyan témák kerültek előtérbe, melyek az egyes hívőket a vezetőknek való engedelmességre nevelték. Az engedelmességről, alávetésről, lojalitásról, vagy elkötelezettségről elhangzó egyoldalú üzenetek például kiválóan alkalmasak erre a célra. Ilyenkor az emberek többsége, még ha meg is értik, miről van szó, a legritkább esetben vonják le a szükséges konzekvenciát, hanem valahogy így magyarázzák a helyzetet: „…hát igen, minden gyülekezetnek megvannak a maga hibái. Nekem kellene megbocsátóbbnak lennem.” Ők valójában félreértik a megbocsátás üzenetét, s ezáltal kiteszik magukat a folyamatos manipulációnak és szellemi visszaélések sorozatának. Eközben kiderül, hogy az, ami eredetileg nagyon pozitívan nézett ki, valójában egy csalást rejtő zsákbamacska.

A szellemi visszaélés jellemző vonásai

    A szellemi visszaélések központjában mindig a hatalom olyan alkalmazása áll, amire az ember nem jogosult, mert azt a pozíciót foglalja el, amireegyedül Isten méltó. Íme néhány példa a különböző visszaélési formákra:

1. Magatartás-központúság

      A „helyes magatartás” fontosabb, mint maga az ember, és ami benne végbemegy. A szeretetet, az elfogadást, vagy a fontosság-érzést csak bizonyos dolgok megcselekvése, illetve meg nem cselekvése által lehet kiérdemelni. A személyt a gyülekezeti mércék alapján ítélik meg, és sorolják be „szelleminek”, vagy „nem szelleminek”.

2. Bibliai fogalmak átértelmezése

    A szellemi visszaélést gyakorló szervezetekben sok bibliai fogalom szinteészrevétlenül új értelmezést nyer. Az „alárendelődés”-ből tartalmilag „alávetettség” lesz, vagyis annak gondolkodás nélküli végrehajtása, amit a „szellemibb” emberek mondanak, sokszor olyan területeken, ahol az alárendelődő maga is képes véleményt alkotni. A vezetők pozícióját és utasításait a helyükről kiragadott bibliai idézetekkel és ( félre) magyarázatokkal alapozzák meg.

3. Elitista gondolkodásmód

    Ebben az esetben mindig kiemelik a gyülekezet, vagy annak vezetőjének különleges, Isten által kijelölt, egyedi küldetését. A bizonyítékok látszólag alátámasztják az állítást: jelek és csodák, bizonyos szellemi sikerek, stb. Ehhez az elhíváshoz a „külső világ” még csak közel sem érhet. Egy ilyen közösség elhagyása automatikusan magával vonja az Isten akaratából és áldásaiból való kiesést is.

4. Egyes személyek magánéletébe történő illetéktelen beavatkozás

    Ha a vezetők véleménye, tanácsai és „szellemi benyomásai” akkora fontosságot nyernek, hogy magánéleti döntések alapját képezik, (pl. idő- és pénzbeosztás, társválasztás, család, karrier, egészség, stb.) akkor nagyon oda kell figyelni. Ez gyakran az alárendelődési kötelezettség és alárendelődni akarás álcája alatt jelenik meg, miközben a hívők elfelejtik, hogy az Úr minden egyes követőjét nagykorúságra és a Tőle való személyes függésre hívta el.

5. A vezetőség kritikájának tiltása

     Az önálló és kritikus gondolkodás nemkívánatos jelenség. Az olyan ügyekről való eszmecserét, melyek a gyülekezeti tagokban kérdéseket vetnek fel, automatikusan negatív beszédnek és pletykálkodásnak minősítik.Emellett én sem értek egyet a vezetőkkel szembeni kritikus és örökös jobbantudás attitűdjével. Természetesen nem sorolandó ide a kevéssé konstruktív, mások háta mögötti, tényleges javító szándék nélküli beszéd.Valójában a vélemények és aggodalmak szabad kifejezési lehetőségének korlátozása az, ami veszélybe kerül. Egy szellemi visszaélést gyakorló rendszerben, ahol néhányan egymásban bíznak és a felelősségtudatuk vezeti őket arra, hogy a kérdéses ügyeket megbeszéljék, a következő szankciókat foganatosíthatják ellenük:

• Megszégyenítés és elértéktelenítés
• Megfélemlítés és megalázás
• Rágalmazás és hamis vádak
• Meghatározatlan, de heves vádaskodások, pl. illojálisként, „szellemietlenként”, árulóként, lázadóként, Jézabelként, vagy Absolomként való megbélyegzés.
• Bizalom és hatáskör megvonása
• Esetleges átok-szavak és átok-imák kimondása az illető(k)re.

Ilyen módon azokat az embereket, akik a problémákat feszegetik, magukat is problémásként állítják be.

A szellemi visszaélés következményei

    Csak vázlatosan lehet említeni azt a sokféle sebet, amit olyan embereknek lehet okozni, akik hosszabb időn át voltak kitéve a gondolati befolyásolásnak,vagy szélsőséges esetben lélektani terrornak. Sokan zavartan támolyognak a kapott csapásoktól, és alig képesek megfogalmazni, hogy mi történt velük. Az így megsérültek keresik a tájékozódási pontokat. Az elmúlt években sok ilyen módon szenvedő embert volt lehetőségem látni. A szellemi, lelki és fizikai tünetek nagyon sokfélék. Súlyosabb esetekben hasonlóak azokéhoz, akik egy szektából való megszabadulást tudhatnak maguk mögött. Kimutatható, hogy valójában nem az számít, hogy az adott közösségben a tanítások bibliaiak, vagy téveszmék, ugyanis a szellemi kihasználás által felszabaduló erők ezektől függetlenül, mindkét esetben egyformán hatnak.

Van lehetőség a gyógyulásra!

    Azt, hogy mit jelent a „szellemi kihasználás”, csak és kizárólag az a személy tudja átérezni, aki maga is szenvedő alanya volt annak. A gyógyulás útja többrétegű és egyebek mellett egy tényleges megbocsátási folyamatot is jelentenie kell, de ezt az igazságot gyakran félreértik. A megbocsátást ugyanis csak akkor tapasztalhatjuk meg, ha pontosan tudjuk, mit kell megbocsátani, és mit vétkeztek ellenünk.

    Miért kellett Ádámnak a Paradicsomban minden állatnak nevet adnia? Mert csak azokon tudott uralkodni, aminek a nevét is tudta. Ez az elv itt is érvényes:Csak ott és akkor fogunk tudni megbocsátani és elengedni, ha a velünk történteket pontosan meg tudjuk nevezni. Akkor is erre van szükség, ha nekünk van szükségünk megbocsátásra. Ehhez viszont az érintetteknek idő és hely kell, vagyis olyan lehetőség és annyi idő, ahol és amikor megnyílhatnak. Barátok, avatott lelkigondozók, vagy terápia – kinek-kinek az, ami a legmegfelelőbb. Gyakran olyan rendezvények is segíthetnek, melyek a belső gyógyulással foglalkoznak. A gyógyulást keresőknek mindenekelőtt meg kell tanulniuk, hogy ne tartózkodjanak a jó dolgoktól.

Hogyan kell szolgálni a gyógyulást keresők felé?

    A megértő légkör, az odafigyelés, és a megértés szándékával történő hallgatás, anélkül, hogy kommentálnánk a hallottakat, vagy egyből tanácsokat adnánk, sokat segít. Az együttérzés, ahogy Jézus is tette, amikor felháborodott azon, ahogy a farizeusok gyakorolták a szellemi visszaélést a nép fölött, a szolgálót közel hozza a szenvedőhöz. Fontos, hogy a sérült személy őszintén ki tudja önteni a szívét és le tudja tenni a terheket.

    Sok ilyen embertől nem szabad azt elvárnunk, hogy azonnal csatlakozzon egy másik gyülekezethez, mert elsősorban szeretetre, elfogadásra és barátságra van szüksége. Az olyan mondatok, mint „szükséged van egy gyülekezet védelmére” cinizmusnak tűnnek számára, hiszen a tapasztalatai pont az ellenkezőjét mutatják. Megváltozhat egy ilyen állapot? Én azt gondolom, hogy igen, de idő kell hozzá. Ha az érintettek lehetőleg egyértelműen dolgozzák fel a velük történteket, és ha Krisztus Teste minél hamarabb képes lesz megfelelően kezelni ezt a bajt,annál könnyebben lesznek képesek a károsultak csatlakozni egy gyülekezethez.

                                                                               5

Hogyan ne váljunk mi magunk is a szellemi visszaélés elkövetőivé?

 

     Előfordulhat, hogy azok, akik gyakorolják a szellemi visszaélést, korábban maguk is az áldozatai voltak. Az is lehet, hogy olyan élményekben részesültek, melyek a személyiségüket károsították. A következmény: kisebbrendűségi érzések, bizonytalanság, narcisztikus vonások, és egyéb személyiségzavarok. Az így károsodott emberek problémáikat gyakran a hatalom helytelen gyakorlásával kompenzálják. Cselekedeteiket pedig azzal magyarázzák, hogy azokkal Istent szolgálják. Ugyanakkor a valóság az, hogy Isten őket is meg akarja érinteni, hogy meggyógyuljanak. Legtöbb esetben elég az is, ha egy ilyen személy felismeri,hogy a saját vezetői tekintélyét hamis tanításokra alapozta, és szívből megtér.

    Olyan emberek számára, akik az Egyházban ajándékkal rendelkeznek, nagyon fontos, hogy ne vonják ki magukat a személyes gyógyulási folyamatok alól és ne meneküljenek annyira a „szolgálatba”, hogy ne lehessen őket megszólítani saját problémáik kezelésével kapcsolatban. Elgondolkodtató, hogy sok ilyen személy a „sikert” annak igazolásának tekinti, hogy vele minden rendben van és nincs szüksége sem segítségre, sem pedig korrekcióra.

   De kinek engedjük meg, hogy beleszóljon az életünkbe? Vajon nem lenne fontos, hogy a szellemi vezetőknek is legyenek bizalmasaik, akiknek betekintése van a magánéletük részleteibe is, minek következtében az életük átlátható lenne, mégpedig olyan barátok előtt, akik nem tőlük függenek? Nyilván nem könnyű egy vezetőnek alkalmat találnia, hogy a gyengéit is bevallhatja, de létezik ilyen lehetőség, és megéri, hogy az Urat kérjük ennek megmutatására. A személyes helyreállás helyeinek megtalálása az egyházi vezetők prioritási listája élén kell hogy álljon, és sem a félelem, sem a büszkeség nem lehet ebben akadály. Rájuk ugyanis Isten embereket bízott, akikről Isten előtt számot kell adniuk (ld. Zsid. 13:17). Ezt pedig nem szabad könnyelműen kezelni.

Inge Tempelmann

A szellemi hatalom forrása - Ken Blue

Jézus Krisztus gyülekezete (azonban) különbözik bármely más társadalomtól, mert a gyülekezetben nincs hivatal – nincs semmiféle pozíció – ami saját magában bármi valóságos hatalom hordozója lenne. Az egyetlen valóságos hatalom az, ha a keresztyének engedelmeskednek, meghajolnak ésegyüttműködnek azzal, ami az IGAZSÁG. Természetesen arról az IGAZSÁGRÓL beszélek, ami Jézus Krisztus és az az IGAZSÁG, ami az Ő Evangéliuma. Egy ember csak akkor rendelkezik hatalommal, ha igazságban jár, hirdeti és szolgálja az igazságot. A keresztyének hatalma abból a tényből származik, hogy valaki az Igazságban jár, és az Igazságot szolgálja…

 

Az Igazság evangéliuma megismerésének fontossága

 

     Pál nyomatékosan állítja, hogy az az evangélium az Igaz, amit ő előzetesen hirdetett, és amit mi megismertünk, és aminek engedelmeskedtünk. És ő azt állítja, hogy bárki –  mindenkit beleértve, beleértve saját magát is – aki más evangéliumot hirdet, egy olyan evangéliumot, ami eltér a “Jézus + semmi más = megmenekülés” evangéliumától, az kell, hogy kárhoztatva legyen…

Meg kell, hogy értsük az evangélium lényegét és meg kell ítélnünk mindenkités minden dolgot annak a fényében…

    Ez számunkra azt jelenti, hogy te és én egy nagyon világos képet kapunk arról az elménkbe, hogy az igaz evangélium olyan valami, amihez képest el tudunk vetni bármi mást…

Neked nem szükséges megvizsgálnod az evangéliumot semmi más ellenében – csak értsd meg az Újszövetség evangéliumát. Válj minden szempontból egy bensőséges kapcsolatba azzal, és akkor képes leszel megítélni és elvetni bármit, ami eltér attól…

Nem számít, hogy aki hatalmat igényel, az egy fiatal pásztor, egy angyal vagy Pál apostol. A hatalom az evangélium és semmi más.

 

 

A helyzet ma:

     Isten Igéjének világos tanítása ellenére a keresztyének állandóan kritika nélkül hisznek és követnek prófétákat, tanítókat és vezetőket egyszerűen azért, mert úgy látszik, vagy azt állítják, hogy hatalommal rendelkeznek. Elfoglalhatnak egy hivatalt, sok ember követheti őket vagy rendelkezhetnek szellemi ajándékokkal vagy lehetnek tudományos fokozataik vagy lehetnek karizmatikusak vagy képesek lehetnek tenni jeleket és csodákat vagy világítani a sötétben. Mi rájuk nézünk, és azt mondjuk “Hát nem nagyszerűek?” És azután követjük őket, és hiszünk nekik anélkül, hogy megkérdőjeleznénk dolgokat.                                                                                                               

    De még egyszer mondom, ez nem az, amit a Biblia mond nekünk, hogy tegyünk. Jézus azt mondja: “Nem, ne tedd. Az Igazság az Igazság. Ti az Igazságot kövessétek. Ha ő az igazság szolgája, akkor kövesd őt.” Pál mondja, “Kövessetek engem, de csak amint követem Jézust.” Még akkor sem, ha a túlfűtött Pál mondja “Kövessetek engem és tegyétek azt, amit mondok.” Ő azt mondta “Kövessetek engem, mint ahogy én követem a Krisztust” ami magában foglalja azt is, hogy „ha én nem követem Krisztust, akkor ne kövessetek engem”. Ha egy ember az igazságot szolgálja, akkor állj a sor elejére és kövesd őt. Szeresd őt, áldd meg őt, támogasd őt, tedd meg, amit akar, DE, amikor ő eltér az igazságtól, akkor az ő hatalmának vége.

    Jézus az, aki példát ad nekünk erre. Péter kilép az Igazság hatalmából, amikor megdorgálta Jézust az Ő eljövendő haláláról és feltámadásáról szóló beszédéért. Jézus azonnal megdorgálta Pétert és szigorúan leállította. (Máté 16:21-23). Itt nincs helye az udvariasságnak. Ez az, ami nagyon nehézzé teszi az evangélium tisztaságának megőrzését.

 

Ne érintsd az Úr felkentjét!

     Most nézzünk meg egy pillanatra egy közös forgatókönyvet, amit közületek sokan be fognak tudni azonosítani valakivel: Valaki bekerül egy hatalmi pozícióba, akár azért mert jó személyes adottságokkal rendelkezik, vagy azért mert Isten szabályos módon megáldotta az ő szolgálatát a kezdetekben. Valahol útközben azonban, valami nagyon nem helyes dolog következett be. Ezért te azt mondod: “Jó! Most várjunk egy percet…! Biztos vagy benne, hogy ez az evangélium? Biztos vagy benne, hogy ez az igazság?”

     Ha az illető személy az evangélium igaz szolgája, akkor ő valószínűleg foglalkozni fog a dologgal és őszintén meghallgatja, amit mondasz. Azonban, amit valószínűleg gyakran hallasz “Jobb óvatosnak lenni a vezetőség kritizálásával és a dolgok megkérdőjelezésével, mert a Biblia azt mondja: ‘Ne érintsd az Úr felkentjét”. Mondhatom neked, hogy sokszor hallottam ezt a történetet olyan emberekkel kapcsolatban, akik megkérdőjelezték a gyülekezet vezetőségét. Ez ellentmondást nem tűrően hangzik, és egyenesen vészjósló. Mit kezdjünk ezzel? Bizonyára nem akarunk értéktelen valami lenni, azért mert világítunk, vagy bármi mást teszünk.

    Engedjétek meg nekem, hogy azt mondjam: ez teljes lehetetlenség. A “Ne érintsd az Úr felkentjét” kifejezéssel semmit sem lehet kezdeni ma, vagybármelyik vezető esetében a mai gyülekezetben. Bármilyen kísérlet, annak alkalmazása a mai vezetés esetében nevetséges, kivéve, ha valaki hitelt ad annak. Mit kellene tenned, amikor az emberek azt mondják, hogy kinevetik őket, ha ők leállítanak valakit! Egyébként ez a nézet jól ismert a gyülekezetekben, és közülünk sokan még bedőlnek ennek, hogy nem kellene kritizálnunk az Úr felkentjét és akkor kevesebb bűntudatot éreznénk emiatt. Ha így érzel, nem vagy egyedül, néhányan mások – nagyon értelmes emberek – is elkövették ugyanezt a butaságot…

    Dávid szavai nem azt jelentik, hogy ne légy kritikus, hogy egyet kell értened vele, hogy nem lehetsz engedetlen, vagy végső soron nem hagyhatod ott Sault. Dávid adott esetben mindezeket megtette, mégpedig elég bátran. Dávid valójában nagyon kritikus volt Saullal szemben a jelenlétében. Így ez semmi olyat nem jelentett, amivel rendszerint megfélemlítenek bennünket: “Ne érintsd az Úr felkentjét – ne kritizáld – ne mondj ellent neki – ne fordulj el tőle, mert kiesel Isten áldásából”. Ezeknek a gondolatoknak (ma) semmi alapja nincs a Szentírásban. A „Ne érintsd az Úr felkentjét” csak arról szól, hogy ne öld meg az Úr felkentjét és annak csak az adott szöveg-összefüggésben van jogalapja. Ezért ha egy igehirdető olyan paranoid, hogy azt gondolja, hogy őt meg lehetne ölni, akkor a „Ne érintsd az Úr felkentjét” figyelembe véve ne akarjon (igahirdető) igehirdető lenni.

    A harmadik pont itt az, hogy nemcsak a pásztoraink és vezetőink vannak felkenve, hanem mindenki a gyülekezetben. Az Újszövetség mindenhol azt mondja, hogy mi most mindannyian fel vagyunk kenve. Így nem mutathatsz rá valakire, mint a felkentre, mintha egy meghatározott személy egy különleges más osztályba tartozna, mint bármely más hívő – a gyülekezetben nincsenek megkülönböztetett osztályok. Vannak különböző tevékenységeink, de mindannyian ugyanabba az osztályba tartozunk. Nincsenek felkentek és fel nem kentek. Mindannyian fel vagyunk kenve a Szentszellem által.

                                          Olvassuk el a Bibliából a kötelességünket…

    Dávidhoz hasonlóan te is kritizálhatsz, te is lehetsz engedetlen, te is összeütközésbe kerülhetsz és te is elhagyhatsz egy vezetőt, ha ő letér az ösvényről, még akkor is, ha ő az Úr felkentje. Az emberek vagy naivak, vagylusták, vagy nincs elég információjuk, vagy éppen nem olvasták el a Bibliátelejétől a végéig, ha így állnak hozzá, még ha egy pillanatra is. Ez valóban zavar engem. Rossz érzéseim vannak azokkal az emberekkel kapcsolatban, akiket ’megvertek’, és akik sérüléseket szenvedtek; azonban mégis azt kell, hogy mondjam, hogy egy kicsit mérges is vagyok, mert nekik ott van a Biblia minden dologra! Nekik el kell olvasni és elhinni, ami abban van. Minden becsületességet figyelembe véve közületek kik azok, akik úgy érzitek, hogy hasonló szellemi becsapás áldozatai? Engedjétek meg nekem, hogy azt mondjam; Isten Igéje megvéd titeket az ilyen dolgoktól. Isten szava az Igazság.

Neked el kell jutnod az életedben arra a pontra, ahol mindent meg tudsz ítélni– még azt is, amit én mondok – az Ige fényében.

       Pál maga mutatott példát nekünk arra, hogyan szállhatunk szembe a hatalommal az igazság alapján. Nézzük meg a Galaták 2: 11-14-et…

     Figyeljük meg, hogy Pál nem azt mondja, hogy “Nézzetek rám, én nagyobb apostol vagyok, mint ti. Nekem nagyobb hatalmam van, mint nektek.” Ő a következőt mondja: “Ti nem az igazság szerint jártok.” És ebben az esetben Péter egyértelműen az elsőszámú apostol. Ha ott volt felkent vezető valaki a gyülekezetben, akkor Péter az volt…..Jézus maga parancsolta meg Péternek, hogy etesse az ő nyáját. És Pál mégis szabadnak érezte magát arra – és egy kicsit sem volt ideges amiatt – hogy bírálja ezt a felkent apostolt és azután beszámoljon arról a galáciabelieknek! Az Igazság alapján Pál leállította Pétert. Azt mondta: “Nem, te nem vagy összhangban az Igazsággal. Az igazság az igazság. Mi körül forog itt a hatalom? Az nem te vagy, nem Jakab és nem is más valaki. Az Igazság a hatalom.”

                                         Az emberek rendelkeznek hatalommal

     Az egyik célom és szándékom, mint Bibliatanító és vezető, hogy felkészítselek benneteket egy radikális szabadságra, amit Jézus ajánlott fel úgy, ahogysenki, és én sem leszek képes manipulálni téged többé. Amint megszerzed ezt – az igazság az, ami eredményezi ezt, mert te a helyeden vagy, mert Jézus tesz téged a helyedre –, senki sem tudja azt elvégezni benned és akkor nem tudod megtagadni az igazságot még egyszer azért, hogy valakinek a kedvében járj. Amint szabad vagy – amint nincs tovább szükséged emberek jóváhagyására– képes vagy arra, hogy becsületes, egyenes módon gondolkodj. Amint képes vagy az igazság szerinti gondolkozásra, képes vagy arra is, hogy úgy olvasd a Bibliát, hogy meg is értsd, mit mond. Képes vagy arra, hogy annak fényében igazságosan ítélj.

      Figyeljük meg, hogy Pál ezt a levelet nem a Galáciabeli gyülekezet vezetőségének írja és mondja nekik, hogy hozzátok rendbe a gyülekezetet. Nem érdekes? Nem találod azt érdekesnek, hogy amikor Pál az imádatról beszél, sohasem a dicséretvezetőnek ír? Amikor a pásztorlás problémájáról beszél, sohasem a pásztor(ok)nak ír? Amikor a vezetőség problémájáról beszél, sohasem a diakónusoknak és a véneknek ír? Helyette az embereknek ír. Az embereknek ír, mert ők azok, akik döntéseket hoznak. Ő ezt a gyülekezetben lévő embereknek írja, és azt mondja nekik, hogy viseljetek gondot a dolgokra. Feltételezi, hogy az emberek azok, akik megítélik a hatalmat és annak működését és nem a hatalom az, ami megítéli az embereket.

     Ha meg akarod ismerni milyen Isten királysága, csak szánd oda az életedet és fenekestül felforgat mindent. Ha meg akarjátok tudni milyen Isten királysága, minden világi struktúrát engedjetek át a világnak, hadd tartsa azt meg magának. Mi a világi ebben? Az, hogy ha a hatalom ítéli meg az embereket. Akarod megismerni milyen Isten királysága ezen a téren? Az, hogy az emberek ítélik meg a hatalmat. Pontosan a fordítottja. Keserű tapasztalattal azt tudom mondani neked, hogy sokáig várhatod a vezetőségtől, hogy megvédje az evangéliumot, és te csak várhatsz. Nektek, a gyülekezet tagjainak kell készen lennetek arra, hogy megvédjétek az evangéliumot. Légy kész és szólalj meg…azt mondja a 2 Korinthusi levélben, hogy neki van hatalma közöttük és válaszolhatna erre a tanításra (nekik személyesen), de nem (ezeknek) a hamis apostoloknak. De ő sohasem használja/veti latba a tekintélyét. Ő sohasem mondja: “Én vagyok a nagyobb apostol, hogy nekem engedelmeskedjetek.” “Nekem nagyobb hivatalom van, mint azoknak; engedelmeskedjetek nekem,” Inkább azt mondja:

    “Vajha elszenvednétek tőlem egy kevés balgatagságot! Sőt szenvedjetek el engem is. Mert isteni buzgósággal buzgok értetek; hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen szüzet állítsalak a Krisztus elé. Félek azonban, hogy a miként a kígyó a maga álnokságával megcsalta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak és eltávolodnak a Krisztus iránt való egyenességtől. Mert hogyha az, a ki jő, más Jézust prédikál, a kit nem prédikáltunk, vagy más szellemet vesztek, a mit nem vettetek, vagy más evangéliumot, a mit be nem fogadtatok, szépen eltűrnétek.  Mert én azt gondolom, hogy semmiben sem vagyok alábbvaló a fő-fő apostoloknál. Ha pedig avatatlan vagyok is a beszédben, de nem az ismeretben; sőt mindenben, mindenképpen nyilvánvalókká lettünk előttetek.”  - 2 Kor. 11:1-6

   Amit itt mond az a következő: “Én nem vagyok olyan hatásos, mint ezek a ’szuper- apostolok’, de az Igaz evangéliumot hirdettem nektek. Most könnyen reagálni tudtok arra, ami nem evangéliumi, mert az hatásos, ellentmondást nem tűrő edényeken keresztül jön hozzátok.”…

  Azt mondja, hogy ők úgy tűnnek, mintha igazságban járnának. Úgy tűnnek, mintha az igazság szolgái lennének. Úgy tűnnek, mintha sokkal vallásosabbak, sokkal szentebbek lennének, mint bárki más.

     Itt láthatjuk Pálnak a szívét ezekkel az úgynevezett „szuper-apostolokkal” kapcsolatban, akik nagyon hatásosak emberi mértékkel mérve. Ezért az megragadja az embereket, hogy kövessék őket és nem vizsgálgatják azt a tényt, hogy ők valójában más evangéliumot hirdetnek. Azt mondja: “Figyeljetek, a probléma az evangéliummal van! A szuper-apostolok megnyilvánulásai (külsőségek), az ő hatásosságuk vezeti az embereket félre, egy más evangéliumhoz.”                                                     

      Hogyan cselekszik Pál, hogy visszaszerezze őket? Egy kiváló ’gyülekezeti korbáccsal’? Nem. Pál az, aki mindegyikük között a leginkább apostoli módon gondolkozik. Ő mindig beszél az ő apostoli tekintélyéről és hatalmáról, de sohasem használja azt, hogy az embereket magához kösse. Ő sohasem használja a pozícióját vagy hivatalát, mint egy módot arra, hogy manipuláljon azzal vagy ügyeskedjen vele, hogy visszahozza őket magához vagy az ő hitelveihez. Helyette viszont ezt mondja:                                                                                                                                           „Senkit semmiben meg ne botránkoztassunk, hogy a szolgálatunk ne szidalmaztassék. Hanem ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái; sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban. …..A mi szánk megnyílt ti néktek, korinthusiak, a mi szívünk kitárult. Nem mi bennünk vagytok szorosságban, hanem szorosságban vagytok a ti szívetekben. Viszonzásul (mint gyermekeimnek szólok) tárjátok ki ti is szíveteket.” - 2 Kor. 6:3-13

      Hogyan szerzi őket vissza Pál? Először is emlékeztetve őket, hogy ő úgy ment hozzájuk, mint egy szolga és azután személyes szinten azt mondja: “Én gyöngéden szerettelek benneteket. Megnyílt az én szeretetem ti irántatok. Most válaszoljatok nekem hasonló módon.” Amit ő tesz az, hogy kiszolgáltatja magát nekik, hogy sebezhető legyen.  (Nem kizár, hanem szeret. szerk.)

                                                           Szolgáló hatalom

    Tudjátok mi történik, amikor az emberek azt mondják, “Én szeretlek téged; neked nem kell, hogy viszont szeressél?” Ők megnyitják magukat arra a legcsodálatosabb lehetőségre, hogy megkockáztassák a sebesülést. Amikor sebezhetővé teszed magadat, megnyitod magad az elutasításra, ami természetesen a legnagyobb félelmünk. Ez az, amit Pál cselekszik. Ő gyengévé és sebezhetővé teszi magát előttük…Mi az, amit tesz? Ez megad számukra minden hatalmat (szabadságot). Most ők (a hívők) teljesen a hatalom pozíciójában vannak, és azt tudják mondani; Igen, vagy tudják válaszolni azt is, hogy Nem.                                                                                                                                                  

A valódi hatalom az evangélium igazsága…

    Nemcsak Pál az egyedüli, akinek az emberek ezt a hatalmat adták; így cselekedett az Úr Jézus Krisztus is. Értsd meg, hogy Jézus semmiben sem adott lehetőséget arra, hogy (bárki) bármiben is manipuláljon téged? Ő szeretett téged, elfogadott és azt mondta, “Szabad vagy…

Az apostoli hatalom valódi forrása az alázatos hozzáállás az igazsághoz és mi mindent megadunk azért a hatalomért.

Krisztus megnyirbált hatalma a gyülekezetekben- A.W. Tozer

 Nem állítom, hogy egy különleges kijelentés lenne, de bizonyos vagyok benne, hogy a Szent Szellem által a szívemre helyezett TEHER az, amit most megosztok veletek.

     Ismerve szívem indulatát egyedül a szeretet indít arra, hogy leírjam nektek ezeket a gondolatokat. Amiről írok az nem a keresztyén társaimmal való küzdelem eredményeként felkavart elme keserű kirohanása. Ilyen küzdelemről szó sincs. Nem szenvedtem el bántásokat, sérelmeket vagy támadást senkitől. Nem is a másokkal való kapcsolataimban szerzett valamilyen kellemetlen tapasztalatok azok, amik kiformálták bennem ezeket a megállapításokat. Barátságos, szívélyes és kellemes kapcsolatban vagyok a saját gyülekezetemmel és más felekezetek keresztyéneivel. A mostani szomorúságomnak az oka egyszerűen az az állapot, ami szinte mindenhol uralkodik ma a gyülekezetekben.

     Ezzel együtt el kell ismernem, hogy magam is részese vagyok ennek a helyzetnek, amit most kifogásolni fogok. Ahogyan Ezsdrás az ő hatalmas közbenjáró imájában magát is a törvénysértők közé sorolta, most így teszek én is:“Ó Istenem, szégyenkezem és pirulok felemelni az orcám Hozzád, Istenem: gonoszságunk a fejünkre nőtt és a törvényszegésünk az egekig hatolt.” Bárki mással szemben kimondott kemény szó egyszerűen és becsületes módon a saját fejemre kell, hogy visszahulljon. Én is vétkes vagyok. Ezt abban a reményben írom, hogy mindannyiunknak oda kell fordulni az Úrhoz, a mi Istenünkhöz és nem vétkezni többé ellene.

     Hadd tegyem nyilvánvalóvá a terhem okát, ami a következő: Jézus Krisztusnak szinte alig van hatalma azokban a közösségekben, amelyek az Ő nevéről neveztetnek. Ez alatt nem a Római Katolikusokra, nem is a liberálisokra sem pedig különböző látszólag keresztény kultuszokra gondolok. A protestáns gyülekezetekre gondolok általában és beleértem azokat is, akik a leghangosabban szállnak síkra ezért, hogy ők a Mi Urunknak és apostolainak szellemi leszármazottai: nevezetesen az evangéliumiakról van szó.

     Az Újszövetség egyik alaptanítása, hogy Jézus feltámadása után az Ember Jézus volt Isten által kijelentve, hogy Úr és Krisztus legyen. Az Atya Őt ruházta fel teljhatalommal az Ő Teste, a Gyülekezet fölött. Minden hatalom az Övé mennyen és földön. A maga idejében gyakorolni fogja azt majd teljes egészében, de a történelemnek ebben az időszakában megengedi, hogy ez a hatalom visszautasításra és figyelmen kívül hagyásra kerüljön. A világ most visszautasítja, a gyülekezet pedig figyelmen kívül hagyja ezt.

      Krisztus pillanatnyi helyzete az evangéliumi gyülekezetekben hasonlítható egy korlátozott hatalommal rendelkező királysághoz, egy alkotmányos (monarchiához) királysághoz. A királyság (akit időnként elszemélytelenít a „korona” szó) egy ilyen országban nem jelent többet, mint a királyi rezidencia (egy hagyományőrző gyülekezési hely), ami nem az egység és a hűség, hanem sokkal inkább egy zászló vagy egy nemzeti himnusz kedves szimbóluma. A királyt dicsőítik, felmagasztalják és támogatják, de a tényleges hatalma nagyon kicsi. Névlegesen a király a fej minden fölött, de minden kritikus helyzetben mégis valaki más hozza meg a döntéseket.

                                                                               1

      A szertartásos alkalmakon királyi ruhában jelenik meg, hogy elmondjon egy unalmas, száraz beszédet, amit az ország valódi uralkodói adnak a szájába. Az egész dolog nem több mint szeretetre méltó színjáték, aminek a gyökerei a múltba nyúlnak vissza, ami nagyon szórakoztató és ezért senki sem akar lemondani róla.

       Krisztus az evangéliumi gyülekezetekben valójában ma csak egy kevéssel több egy kedvelt szimbólumnál. “Jézus Neve Hatalmának Dicsőítése” a gyülekezet nemzeti himnusza és a kereszt a hivatalos zászlójuk, azonban a gyülekezetek hétvégi Istentiszteleti alkalmain és a gyülekezeti tagok mindennapi cselekedeteiben valaki más, és nem Krisztus hozza a döntéseket. Megfelelő körülmények között Krisztus mondhatja: “Jöjjenek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtak vagy meg vagytok terhelve” vagy “Ne engedjétek, hogy infarktust kapjatok.” Amikor azonban a szentbeszéd befejeződik, mások folytatják, azok, akik valóságos hatalommal rendelkezve döntenek a gyülekezet erkölcsi kérdéseiről, és minden dologban és módszert illetően, amiket alkalmazni kívánnak. A bürokratikus (lassú és aprólékos) szervezet miatt még a legfiatalabb –a teológiai tanulmányait éppen befejezett – pásztor is több valóságos hatalommal rendelkezik ma egy gyülekezetben, mint Jézus Krisztus.

       Nem csak arról van szó, hogy Krisztusnak ma kevés vagy szinte semmi hatalma nincs a gyülekezetekben, de a befolyása egyre kisebb. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy nincs egyáltalán hatalma, csupán azt, hogy kicsi és egyre kisebb lesz. Nagyon tanulságos lenne, ha összehasonlítanánk Krisztus és Ábrahám Linkoln hatását az amerikai emberek életére. Ábrahám Linkoln még mindig az ország bálványa. Kedves, ragyás arca olyan őszinte és csodálatra méltó mindenhol, ahol feltűnik. Álmodozó szemeire tekintve olyan egyszerű felnőni. A gyerekek az ő életének történetein, becsületességén és alázatosságán nevelkedtek fel. Később azonban mintha felülemelkedtek volna lágy érzéseiken és eltávolodtak tőle? Többé már nem jó példa az egyre valószínűtlenebbé váló múltba való visszatekintés, ami egyre kisebb igazi hatást gyakorol a jelenre. Ma minden gazember kész magára venni Lincoln hosszú fekete kabátját. Az USA-ban a politikai körülmények rideg világában a politikusok állandó Lincolnra való hivatkozása ma már egyszerűen nevetséges.

      Jézus uralma sem merült teljesen feledésbe a keresztyének között, csak száműzték az énekek területére, ahol a vallásos érzelmek melegségében minden azzal kapcsolatos felelősség kellemesen hangulatban feloldódhat. Vagy ha mint elméletet tanítanak is arról, ritkán alkalmazzák azt a gyakorlati életben. Az az igazság, hogy az Ember Krisztus Jézus teljes körű és szuverén hatalommal rendelkezik az egész gyülekezet és minden egyes tag életének minden területe felett, ma egy mellőzött igazság az evangéliumi keresztyének széles tömegeiben.

     Hogy állunk ehhez a kérdéshez? Meg vagyunk győződve, hogy közösségünk keresztyénsége Krisztus és az Ő apostolainak nyomdokaiban halad. Fel sem merül a bennünk, hogy működési módunk, erkölcsi állapotunk, közösségünk tevékenysége nem felel meg az Újszövetségi keresztyénségnek. A közösség bármit gondol, bármit mond vagy bármit cselekszik, még csak fel sem merül, hogy az nem szellemi lenne. Azt feltételezzük, hogy az Úr semmi mást nem vár tőlünk csak azt, hogy közösségi tevékenységünkkel jól elfoglaljuk magunkat. Meg vagyunk győződve, ha így cselekszünk, akkor megtartjuk Krisztus parancsolatait.

      Annak érdekében, hogy kikerüljük az Úr – Újszövetségben lévő – egyszerű parancsolatainak való engedelmesség vagy az elutasítás kellemetlenséggel járó szükségszerűségét, a kérdéses igék liberális magyarázatát hívjuk segítségül. A szőrszálhasogatás nem csak Római Katolikus teológusok sajátja. Mi evangéliumiak is hajlamosak vagyunk arra, hogy megtaláljuk a módját, hogyan kerüljük ki az engedelmességet kívánó kellemetlen helyzeteket finom és bonyolult magyarázatok alkalmazásával. Ezek a magyarázatok a test kívánságára, „megrendelésre” készülnek.

                                                                                2

      Kényelmes testiességgel megbocsátjuk az engedetlenséget, és ez által hatástalanná tesszük Krisztus szavait. Ezek a magyarázatok mindig abból indulnak ki, hogy Krisztus azt egyszerűen nem úgy érthette, ahogy mondta.Csak azt követően fogadjuk el Jézus tanításait, miután teológiai magyarázatainkkal erőtlenné tettük azt.

      Ennek ellenére egyre többen jönnek emberek Krisztushoz, hogy tanácsot kérjenek „problémáikra”, mert nyugalmat szeretnének lelni a lelkükben. Jézust, mint valami figyelemreméltó szellemi erővel rendelkező pszichiátert ajánlják előszeretettel az embereknek, aki megoldja a „problémáikat”. Ez a „Krisztus” képes megszabadítani őket a bűntudattól és segít nekik elkerülni a súlyos lelki sérüléseket okozó konfliktusokat a társadalommal és a hozzátartozókkal egy egyszerű és könnyű módszer alkalmazásával. Természetesen ennek a furcsa Krisztusnak semmi köze az Újszövetség Krisztusához. Az Igazi Krisztus Úr,de mint szolgálatkész Krisztus mindenképpen több annál, mint az emberek szolgája.

      Azt gondolom, hogy konkrét bizonyítékkal tudok szolgálni az állításom igazolására, nevezetesen arra, hogy Krisztus kevés vagy semmi hatalommal sem rendelkezik a mai gyülekezetekben. Engedjétek meg nekem, hogy feltegyek egy kérdést és hadd legyen az erre adott válasz maga a bizonyíték. Melyik gyülekezeti vezetőség hívja ma segítségül az Urat a szükséges döntések meghozatalához a tanácskozásai során? Bárki, aki rendelkezik gyülekezeti vezetőségben szerzett tapasztalattal, és elolvassa ezt, próbáljon visszaemlékezni arra az időre, mikor olvasott fel bármelyik vezető a Szentírásból, hogy hatásosan érveljen Isten igazsága mellet, vagy mikor javasolta valamelyik elnök azt a testvéreknek, hogy meg kellene vizsgálni, mi az Úr tanácsa számukra ebben a bizonyos kérdésben. A vezetőségi összejövetelt szokás szerint egy imával nyitják meg vagy egy “imára szánt idő” van a megbeszélés elején. Azt követően, a Gyülekezet Feje tisztelettudóan csendben van, miközben a valóságos hatalommal rendelkezők eldöntik a dolgokat. Bárki, aki tagadja ezt, hozzon bizonyítékot ennek megcáfolására. Én leszek az első, aki szívesen meghallgatom.

    Melyik Vasárnapi iskola tantestülete fordul döntésért az Igéhez? A tagok mindig azt feltételezik, hogy már tudják, hogy feltételezhetően mit kell tenniükés az egyetlen problémájuk csak az, hogyan tudják azt hatékonyan megvalósítani? Tervek, szabályok, “működési rend”, új módszertani technikák kötik le minden idejüket és figyelmüket. Az összejövetel előtti ima a terveik véghezvitelének isteni segítését szolgálja. Úgy látszik, hogy az az elképzelés, hogy az Úr adhat valamilyen útmutatást számukra, eszükbe sem jut.

     Ki emlékszik arra, hogy mikor hozta egy konferencia elnöke magával a Bibliáját és tette le az asztalra, azzal a határozott céllal, hogy használni fogja azt?Jegyzőkönyvek, szabályzatok, programok; az igen, az Úr megszentelt parancsolatai azonban, nem. Tökéletes ellentét van a vezetői tanácskozás elején imával eltöltött idő és az azt követő – valójában – üzleti tárgyalás között. Az elsőnek semmi kapcsolata, ráhatása sincs a másikra.

     Külföldi missziós társaságok vezetői keresik egyáltalán az Úr útmutatásait az Ő Igéje és Szelleme által, hogy azt kövessék? Mindnyájan azt gondolják, hogy úgy cselekednek, de amit valójában tesznek az az, hogy feltételezik, hogy a céljaik összhangban vannak a Szentírással, és azt követően csak az Úr segítségét kérik, hogy találjanak módot arra, hogy megvalósítsák azokat. Egész éjjel imádkozhatnak az Úrhoz, hogy sikeresek legyenek a vállalkozásaikban, de Krisztus, mint Úr, nem kíván a segítőjük lenni. Emberi elgondolásokat akarnak véghezvinni azt feltételezve, hogy azok Istentől valók. Ezek az elgondolások válnak célkitűzéssé, és azt követően az Úr szavazattal sem rendelkezik.

Az Istentiszteleti dicsőítésvezetésünkben hol található meg Krisztus hatalma?                                                                                   

                                                                             3

      Az igazság az, hogy ma az Úr ritkán vezet egy Istentiszteleti alkalmat és az Ő befolyása a gyakorlatban nagyon kevés. Énekelünk és prédikálunk Róla, de Neki nem kell beavatkoznia. Dicsőítünk az általunk megszokott módon. Annak jónak kell lenni, mert mindig így csináljuk, és más gyülekezetek is ugyanígy csinálják.

     Melyik keresztyén fordulna hiteles válaszért egyenesen a Hegyi Beszédhez vagy az Újszövetséghez, mikor egy erkölcsi problémával szembesül? Ki vágyik arra, hogy Krisztus szava legyen a döntő válasz a születésszabályozás, egy család felnevelése, a személyes magatartás, a tized,(?) a szórakozás, a vásárlás, az eladás kérdéseiben, és más hasonlóan fontos dolgokban? Az alázatos Biblia Iskolák közül melyik teológiai iskola folytathatná működését, ha minden célt illetően Krisztust kellene Úrrá tennie? Remélem van néhány, de hiszem, hogy igazam van amikor azt mondom, hogy a legtöbb ilyen iskola üzleti alapon működik rákényszerülve arra, hogy magukévá tegyenek olyan eljárásmódokat,amiket a Biblia nem támaszt alá, ők azonban felvállalják és tanítják azokat.

      Ezért egy eléggé furcsa helyzet alakult ki: Krisztus hatalmát figyelmen kívül hagyják annak érdekében, hogy iskolát működtethessenek, és Krisztus hatalmáról egyéb dolgokkal együtt tanítanak.

    Sok okra vezethető vissza a mi Urunk hatalmának udvarias visszautasítása. Csupán kettőt hadd nevezek meg:

     Az egyik ok: a szokás, a múltbeli tapasztalatok és hagyományok ereje a régebbi vallásos közösségekben. Ez a gravitációhoz hasonlóan fejti ki hatását a közösségek vallásos gyakorlatának minden területén, állandó és határozott nyomást kifejtve egy adott irányba. Természetesen ez a nyomás a fennálló állapottal való összhang irányába hat. Nem Krisztus tehát, hanem a szokás az úr az ilyen helyzetekben. Ez a szokás azonban továbbterjedt (lehetséges, hogy kisebb mértékben) más közösségekre is. Olyanokra gondolok, mint a teljes evangéliumi gyülekezetek, a szentség gyülekezetek, a pünkösdi és fundamentalista gyülekezetek és sok más független és felekezeten kívüli gyülekezet, amik megtalálhatók mindenhol szerte az Észak-Amerikai kontinensen.

     A másik ok: az egyéni ambíciók előtérbe kerülése az evangéliumi gyülekezetekben. Ez, ha jól érzékelem a helyzetet, nem annyira egy tanulás utáni vágy, hanem inkább egy vágy arra, hogy emberek a tanulmányaik és megszerzett címeik alapján szerezzenek hírnevet maguknak. Emiatt alapjában véve rendes, de több ismerettel rendelkező emberek kiteszik magukat annak, hogy az ellenséggel való együttműködés eszközeivé váljanak. Meg fogom magyarázni, hogy mire gondolok.

     Az evangéliumi hitünket (hiszem, hogy az Krisztusnak és az Ő apostolainak igaz hite) ezekben a napokban sok különböző irányból támadták meg. A Nyugati világban az ellenség lemondott az erőszakról. Többé nem karddal és puskával jön ellenünk, hanem mosolyogva és ajándékot hozva. Felemeli a szemét az égre és megesküszik, hogy ő is az atyáink hitét vallja, de valódi célja az, hogy lerombolja azt, vagy legalábbis olyan mértékben módosítsa, hogy a továbbiakban már ne természetfeletti legyen, mint egykor volt. A filozófia, a pszichológia és az antropógia nevében jön, és kedves ésszerűséggel igyekszik rávenni minket arra, hogy gondoljuk újra a történelmi helyzetünket, ne legyünk olyan merevek, legyünk engedékenyebbek: nagy általánosságban megértőek.

     Tanult, titkos zsargonban beszél és a félig képzett evangéliumiak sokasága „borjúként” követi őt. Tudományos fokozatokkal dobálózik a kegyeibe férkőzni igyekvő „próféta fiak” felé, ahogyan Rockefellernek szokása volt tízcenteseket dobálni a farmer gyerekeknek.

                                                                               4

    Azok az evangéliumiak pedig, akiket tudományos felkészültségük hiánya miatt vádolnak, most ragyogó szemmel igyekeznek megszerezni ezeket a státusz szimbólumokat, és amikor megszerezték, alig tudnak hinni a szemüknek. Egyfajta önkívületben hitetlenkedéssel járkálnak, mint a szomszédos gyülekezet énekkarának szólóénekese, akit meghívtak énekelni a La Scala-ba.

     Az igazi keresztyénség jelenlegi állapotának megvizsgálására az egyetlen hiteles próba (mert minden hitbeli tevékenység végső értékét ez adja),hogy az Úr az Őt megillető helyen van-e az életünkben ill. a közösség életében. Ő valóban Úr vagy csak jelkép? Meghatározó személy a tervünkben vagy csak egy a sokaságból? Valóban Ő dönt el dolgokat, vagy csupán segít kivitelezni mások terveit? Minden hitbeli tevékenység – egy keresztyén ember legegyszerűbb cselekedetétől egy egész felekezet nagy súlyt képező és költséges tevékenységéig – megvizsgálható a következő kérdésre adott válasz alapján:valóban Jézus Krisztus az Úr ebben a tevékenységben? A munkánk a fának, szénának és szalmának vagy aranynak, ezüstnek és drágakőnek fog bizonyulni végső próba során, azon a bizonyos napon? Ez az erre a kérdésre adott helyes válaszon fog múlni.

      Mit kell tennünk tehát? Mindannyiunknak dönteni kell legalább három lehetséges válasz közül. Egyesek megdöbbent felháborodásukat kifejezvefelelőtlenséggel vádolhatnak engem, amiért leírtam ezt. Mások általánosságban egyetértve helyeslően bólintanak a leírtakra, de azzal vigasztalják magukat, hogy vannak kivételek és ők a kivételek közé tartoznak. Ismét mások szelíd alázatossággal meghajolnak és bevallják, hogy mi szomorítottuk meg a Szent Szellemet és szégyent hoztunk az Úrra, mert nem sikerült neki adni az Őt megillető helyet, amit az Atya adott neki, mint a Gyülekezet Fejének és Urának.

Az első vagy a második lehetőség választása rossz döntés. A harmadik, ha megvalósításra kerül, annak következménye kiátkozással való eltávolítás is lehet. A döntés nálunk van.